Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

76 Az országgyűlés képviselőházának telező volna a közliírrététel és a nyilvános tárgyalás, a kereskedelemügyi minisztérium azonban nem szándékozik eddig elmenni. A miniszter úr a bizottság előtt kötelezte magát, hogy a végrehajtási utasításban ezt a kérdést közmegelégedésre rendezi, csupán annak az aggodalmának adott kifejezést, vájjon ennek a kérelemnek teljesítése nem fogja-e majd az engedélyezési eljárás költségeit tetemesen megnagyobbítani. Természetesen az engedélytkérőknél a biztos mindig az első és ők inkább szeretik a nyilvánosságot, inkább szeretik a közhírré tételt, még ha az az engedélyezési költségek tekintetében bizonyos plusszal jár is. Helyes, hogy a közlekedésügyi bizottság ülésén szóbakerült a menetrendek és a díjszabás megváltoztatásának kérdése és a bizottság ezt is teljesen és tökéletesen helyesen intézte el. Az eredeti törvényjavaslat óriási nagy jogokat ad az engedélyező hatóságnak akkor, amikor fel akarja hatalmazni az engedélyező hatóságot arra, hogy a menetrendet és a díjszabást tetszés szerint változtathassa meg. Ilyen javaslatot, ilyen határozványt elfogadni senkinek sem szabad, mert ez az engedélyezési eljárás a kétoldalú szerződés jellegével bír. A kérelmezésnél mindenki előtt felteszik a kérdést: «Vállalod-e ezt az engedélyt ilyen és ilyen feltételek melletti» és erre az illetőnek írásbelileg kell nyilatkoznia, hogy: «Igen, ezeket a feltételeket vállalom». Ha ez így van, akkor ez kétoldalú szerződés és ha én vállalok Debrecen és Berettyóújfalu között az autobuszközlekedést napi három járattal és kilométerenkint 10 fillér viteldíj mellett, akkor nem jöhet a kereskedelemügyi miniszter egy év múlva hozzám és nem szállíthatja le a hozzájárulásom nélkül a viteldíjat olyan Összegre, amely felborítja az én egész kalkulációmat, s nem kényszeríthet bele a kereskedelemügyi miniszter abba sem, hpgy én olyan járatokat állítsak be, amelyek beállítása esetleg a helyi hatóság, sokszor egy főszolgabíró kívánsága csupán, ellenben irtózatos újabb anyagi terheket jelentenek, amelyeket a kérelmezésemnél a kombinációmba bevenni, kalkulációmba beállítani nem lehet. Helyes tehát a kereskedelemügyi miniszter úr által vállalt az a kötelezettség, hogy itt a Ház nyilt ülésén nyilatkozatot készül tenni arra, hogy a menetrendek és a díjszabások esetleges megváltoztatása sohasem okozhatja az engedélyesnek exisztenciájában való veszélyeztetését. Magábanfoglal még ez a törvényjavaslat egy tágan értelmezhető határozványt, ott, ahol azt mondja, hogy a kereskedelemügyi miniszter felhatalmaztatok, hogy a vasúti üzletszabályzat bizonyos határozv anyait a gép jármű vállalatokra is kiterjesztheti. Aggodalmamat fejeztem ki a bizottság ülésén és aggodalmaimat megismétlem most is. Az indoklás megmondja, hogy miről lehet szó: átszállófprgalom kikényszerítéséről, átszálló jegyek kikényszerítéséről, fuvarlevelek, kombinált fuvarlevelek és kombinált menetjegyek kikényszerítéséről lehet szó ilyen úton, aztán bizonyos épületek közös használatáról, stb., stb. A kereskedelemügyi miniszter, ha ebben a tekintetben nincs valamivel megkötve a keze, bármelyik napon, bármelyik vállalkozót máról-holnapra egyszerűen tönkreteheti. A kereskedelemügyi miniszter minden kikötését előre mondja meg annak a kérelmező vállalkozónak, kösse ki előre, hogy hol követel átszálló forgalmat, kösse ki előre, hogy hol követeli átszállójegynek, vagy kombinált fuvarlevélnek kiadását. Ha előre kikötötte és a vállalkozó előre elfogadta, akkor nincs többé vitának helye, utólag jönni azonban ilyen esetleges kereskede. ülése 1929 október 2U-én, csütörtökön. lemügyi miniszteri rendelettel: jelentheti az egész vállalatnak teljes elpusztítását, mert a kombinációba, a kalkulációba előre fel nem vett terhek felboríthatják az egész költségvetést. Pozitív eredménye a bizottsági tárgyalásnak ez is: vörös fonálként húzódott végig az összes elhangzott felszólalásokon, beleértve a miniszter úr felszólalásait is, hogy ez az átmenet, az új rendszerre való átmenet senki számára újabb anyagi terheket nem jeleni Bízom a kereskedelemügyi miniszter úr idevonatkozó nyilatkozatában, bízom abban, hogy a végrehajtási utasítást úgy szövegezik meg, hogy az átmenet folytán senkinek újabb terheket nem rónak a vállaira. Sajnálatos, hogy ott, ahol a jóakarat a bizottság nagy részében is megvolt, az árufuvarozás körzeti határainak elbírálásánál, nem sikerült ezidőszerint sem más belátásra bírni a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter urat sem. Még ez a törvényjavaslat is tartalmazza azt a teljesen lehetetlen állapotot, hogy az árufuvarozás körzeti határokhoz van kötve. Ma is fennáll az a helyzet, hogyha Nagymarosra akarok kiköltözni nyaralni, Nagymarosra nem tudom teherautón kivinni bútoraimat, mert túlesik a 30 kilométeres sugarú zónán. Lófogaton, hajón kivihetem, vasúton kivihetem, csak teherautón nem vihetem ki, mert létezik egy lehetetlen szabály, egy olyan szabály, amely sehol a világon nincs, hogy csak 30 kilométer sugarú körzetben lehet fuvarozni. Már a miniszterelnök úr is és a volt kereskedelemügyi miniszter úr is belátta, hogy az idevonajtkozó^ és ismételten idehozott érvelésem igenis helytálló, ellenben mindig arra hivatkoztak a kormányférfiak, hogy nem tudnak jobb megoldást a kontárok elleni védekezésre. Tehát a vadfuviarozók elleni védekezés kapcsán, amelyre a legnagyobb nyomatékot éppen a legálisan fuvarozók helyezik, visszaolvassa és rájukolvassa a kormány, hogy: «Ti sürgetitek mindig a védekezést a kontárok ellen és amikor mi felállítunk egy védekezési módszert: -a körzeti határokat, akkor ti vagytok az elsők, akik azt leszóljátok». T. Képviselőház! Ahogyan az érdekeltek hangulatát ismerem, az érdekeltek megköszönik az ilyen védelmet. Ez nem megvédése az ér délkelteknek a kontárok ellen, hanem ez az egész árufuvarozás fejlődésnek megakadályozása, példátlan ez az összes államok között, példátlan akadály az árufuvarozás fejlődése tekintetében. így tehát ennél a törvényjavaslatnál sem mulaszthatom el megkérdezni a kereskedelemügyi miniszter urat, — aki annyit javított ezen a javaslaton és akinek nem győzőm eléggé hangoztatni — hogy miért nem ment már a tökéletesség felé tovább egy lépéssel, (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Esetleg elrontjuk a sok javítással! — Derültség a jobboldalon.) s miért nem törölte el a miniszter úr a körzeti határokat? Ha pedig nem hajlandó a miniszter úr eddig elmenni, legalább tágítsa a határokat, legalább ne engedje, hopv 20 és 30 kilométeres sugarú körökről beszéljenek egy olyan minisztériumban, amelynek gépkocsiosztálya van. A minisztérium gépkocsiosztályának a szakértelmet kell jelentenie és a gépkocsiosztály kell, hogy rámutasson arra, hogy 30 kilométer nem távolság egy automobilfuvarozásnál. Ha tehát nem is fogadja el az igen t. miniszter úr — éppúgy, mint hivatali elődje — az idevonatkozó érvelésemet, méltóztassék legalább ezt a 20—30 kilométer sugarú körzetet tágítani megfelelő távolságra. Hiszen nem titok, hogy van Magyarországon olyan