Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

Az országgyűlés képviselőházának 321. község, amelytől a legközelebb eső község is messzebb van, mint 30 kilométer. Ha tehát van ilyen község Magyarországon, ez annyit jelent, hogy ebből a községből a szomszéd községbe teherautón soha nem lehet semmit sem fuvarozni, hanem legfeljebb cstak a közbeeső szántóföldekre lehet trágyát fuvarozni. Kérem még az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat arra is, hogy ott, ahol az ellenőrzés kérdését rendezi, ahol egy új állapotot teremt, ahol a vasúti és hajózási főfelügyelőség alá akarja rendelni az összes gépjárómu-vállalatokat, méltóztassék olyan szervezeti változtatásokat életbeléptetni, hogy a vasúti és hajózási főfelügyelőség kellő gépjármű-szakértelemmel rendelkező férfiakkal kibővíttessék és a vasúti és hajózási főfelügyelőség hatásköre gondosan körvonalaztassék. Különösen pedig gondosan körvonalaztassék az ellenőrzésnek írl-Z ti határa, amelyet a rendőrhatóság gyakorol, és gondosan körvonalaztassék az ellenőrzésnek az a határa, mely a kereskedelemügyi minisztérium részéről, illetőleg a vasúti és hajózási főfelügyelőség által gyakorolható. T. Ház! Semmiféle vállalkozó nem riad meg soha semmiféle ellenőrzéstől akkor, ha tudja magát mihez tartani. De sok lesz a gazdája és az ellenőre ezeknek a vállalatoknak és sok lesz az ellenőrzési költsége ezeknek a vállalatoknak. Teljesen lehetetlen dolog az, hogy a nyáron kiadott a belügyminiszter úr egy közlekedés-rendészeti szabályzatot, amelyben rendszeresített bizonyos ellenőrzési díjakat és kötelezte a vállalkozókat ezeknek fizetésére, és most itt van egy másik törvényjavaslat, amely viszont rendszeresíti a vasúti és hajózási főfelügyelőség ellenőrzési jogkörét és rendszeresít megint ellenőrzési díjakat. Ha már az ellenőrzésről beszélünk, megint idesorolom az országos automobilszakértő bizottság ügyköre újra való szabályozásának szükségességét. Ismételten kértem már itt a Ház nyilt ülésén és most megismétlem, hogy az országos automobilszakértő bizottságnak méltóztassék kérdéseket feladni, méltóztassék tőle feleleteket kérni és kapni, és ezzel kész. De az országos automobilszakértő bizottságnak intézkedési ügykört, ellenőrzési ügykört ne méltóz

: tassék adni, mert ez már sok volna. Vasúti és hajózási főfelügyelőség, rendőrhatósági ellenőrzés, és e mellett még az, hogy időnként megjelenik az országos automobilszakértő bizottságnak egy-egy kiküldött közege, akit egyszer majd a belügyminiszter, egyszer majd a kereskedelemügyi miniszter küld ki : ez kicsit sok lesz. T. Képviselőház ! Hangsúlyoztam a kormány érdemeit ott, ahol illeték- és adókedvezményeket ad, de őszinte sajnálattal kell leszögeznem, hogy az érdekeltségek mind mást kértek. Az érdekeltségek a benzinnel kapcsolatos kincstári haszonrészesedésnek az elengedését kérték, és ez az, ami ebbe a törvényjavaslatba fel nem vétetett. Tehát azt, amire a legnagyobb súlyt helyezték az érdekeltségek, s ami a legnagyobb anyagi segítséget jelentette volna a számukra, tudniillik a benzinnel kapcsolatos kincstári haszonrészesedés elengedését, ez a törvényjavaslat sem hozza. Hátránya ennek az adó- és illetékkedvezmény-adományozásnak az, hogy a miniszter úr, illetve a kormány megköti a kérvényezőnek kezét, amennyiben időbelileg kimondja, hogy csak a vállalkozás első esztendejében lehet a kedvezmény megadását kérni. Ezt a határozmányt én igazságtalannak és indokolatlannak tartom. A vállalkozás negyedik és ötödik esztendejében is előfordulhat az, hogy megváltozik az anyagi helyzete az illető vállalülése 1929 október 2A-én, csütörtökön. 77 kozónak; sokszor egy útépítés elegendő arra, hogy megváltozzék, és akkor beállhat egy olyan helyzet, hogy kér anyagi támogatást. Nem tudom, hol itt a ráció. Amikor a kormány segítségére akar sietni a vállalkozóknak, akkor miért tagadja meg a segítés lehetőségét a későbbi esztendőkre, miért szorítkozik arra, hogy csak az első esztendőben lehessen kérelmezni. A kereskedelemügyi miniszter úr az iparfejlesztési törvényre hivatkozott a közlekedésügyi bizottságban. Tekintettel arra, hogy éppen ez a vállalkozás most szűnik meg ipar lenni, mert hiszen éppen ennek a törvényjavaslatnak alfája és ómegája az, hogy ezek a vállalkozások többé ipar számba nem mennek, az ipartörvény hatálya alól kivétetnek, ezt az érvelést nem lehet elfogadni, ezt a kérdést az iparfejlesztés kérdésével nem lehet összehasonlítani. Mert hangoztatom, sokszor egy út megépítése, vagy fordítva, egy út megrongálása okozhatja azt, hogy egy vállalkozó a negyedik vagy ötödik évben fordul kérvénnyel a miniszterhez állami támogatásért. Itt a kedvezményeknél említem meg a gépjárművállalkozásra háramló azt az újabb terhet, amelyet a benzinnek szesszel való kötelező^ keverése jelent. Amint méltóztatnak tudni, két esztendővel ez előtt fogadott el itt a törvényhozás egy törvényjavaslatot a benzinnek szesszel való kötelező keveréséről, amely két esztendő múlva csak most novemberben lép életbe. Sajnálattal kellett látnunk, hogy éppen az országos automobilszakértő bizottság elnöke a kormány elé egy olyan javaslatot terjesztett, amelyben a szesszel kevert benzin használatát csupán a közhasználatú gépjárművállalatoknál vélte kötelezővé tenni, míg a luxusautókat, személyautókat mentesíteni kívánta a szesszel kevert benzin kötelező használatától. Kérve kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ilyen javaslatokra hallgatni ne méltóztassék. A közhasználatú gépjáróművállalatokon amúgy is sok teher van, ennélfogva ilyen hátrányos megkülönböztetését a közhasználatú gépjáróműveknek elrendelni nem szabad, habár azt hiszem, hogy az igen t. miniszter úrnak nincs is meg a törvényes felhatalmazása arra, — az idevonatkozó törvény, úgy emlékszem, erre nem hatalmazza fel — hogy automobil és automobil közt különbséget tegyen az ilyen szesszel kevert benzin használata tekintetében. (Br. Podmaniczky Endre: Siberesek!) T. Képviselőház! Ismételten említettem már a vadfuvarozókat, a kontárok ellen való védekezést. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mit jelent ez. A kontár, mint mondottam, nem fizet adót, de a kontár azonfelül még egy másik szempontból is előnyös helyzetben van, mert a kontár azt az autót használja, amelyik neki momentán rendelkezésére áll, a legtöbb esetben külföldi gyártmányú autót. A kontár tehát nem szenvedi azt a terhet, amelyet ma még a hazai gyártmányok használásának kötelezettsége jelent. És itt térek rá ennek a törvényjavaslatnak arra a részére, amely kötelezőleg előírja a közhasználatú gép jármű vállalatokra nézve magyar gyártmány használását. Az engedélyesek az én információm szerint immár nem tesznek kifogást ez ellen a kötelezettség ellen, hanem azt kérik az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy méltóztassék egyrészt a magyar gyárakat alkalmas intézkedésekkel olyan helyzetbe hozni, hogy kedvező fizetési feltételek mellett olcsón és rövid terminusra tudjanak szállítani, másrészt azonban méltóztassék ezeket a gyárakat hathatósan ellenőrizni abból a szempontból, vájjon azt az előnyös helyzetet, amelyet rájuk nézve je

: I lent az, hogy kötelezve van mindenki az ő gyárt-