Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

Az országgyűlés képviselőházának $21, ténhetí'k, hogy ilyen esetben elsorvad az a vállalat az új vasút létesítése folytán és nincs sehonnan kártérítés. Fogunk keresni és a részletes vitánál talán fogunk is találni utat és módot, hogy védelmet adjunk a kárt szenvedőknek ilyen esetben is. Helyes és okos intézkedés a törvényjavaslatnak sok jó oldala mellett az, hogy a közigazgatási bírósághoz lehet panasszal menni. Ha valakinek az engedélyét megvonják, a közigazgatási bíróság elé mehet. Ilyen körülmények között az engedély megvonását rendszeresítő paragrafus határozványai ellen nincs és nem is lehet senkinek sem kifogása. Ennek a törvényjavaslatnak egyik legértékesebb része, hogy a kereskedelemügyi kormány, úgy látszik, szakít azzal a politikájával, amelyet eddig folytatott, amikor hidegen és ridegen ment el azok mellett a panaszok mellett, amelyekben az egyes vállalkozók anyagi megélhetésük lehetetlenségéről panaszkodtak. Ez ideig hideg és rideg volt a kormány akkor, amikor kedvezményeket, anyagi kedvezményeket kértek a vállalkozók, holott Magyarországon kívül igen sok államban ez már normális és természetes rendszerré vált. Ez a törvényjavaslat illetékkedvezményeket, adókedvezményeket rendszeresít, tehát állami támogatást, szubvenciót biztosít az egyes vállalatoknak, azonfelül pedig egy másik határozványával lehetővé teszi, hogy a vármegyék, a városok és a községek is anyagi támogatásban, de azonfelül még természetbem támogatásban is részesíthessék az ilyen engedélyeseket. Lehetségessé válik tehát a jövőben az, hogy ha valaki gépjáróművállalatot akar telepíteni, akkor a vármegye, a város, vagy a község ingyen telekkel, vagy egyéb kedvezményekkel, esetleg vámok elengedésével és hasonló jókkal támogatni tudja azt a vállalkozást, amelynek támogatására ezideig is minden jóakarat megvolt, de nem volt erre lehetősége az eddig fennálló törvények keretei között. A mélyen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úrnak a legnagyobb érdeme van abban* hogy a kereskedelemügyi minisztérium politikája ezzel teljesen más vágányra tért, egészen új irányt vett, mert hiszen biztos tudomásom van arról, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak személyes befolyása tette lehetővé azt, hogy a pénzügyminisztérium feladta ebben a kérdésben eddigi rideg álláspontját és most már nálunk is úgy lesz, mint Olaszország területén, — hogy csak egy példát mondjak — hogy az ilyen vállalkozást anyagilag támogatja az állam és a törvényhatóság egyaránt. Előnyös oldala ennek a törvényjavaslatnak még az, hogy az új rendszerre való átmenetet teljesen és tökéletesen simán biztosítja. Felesleges azt most részletezni, hogy hány törvényjavaslatnak üdvös határozmányai mentek tönkre a végrehajtás közben. Ez a törvényjavaslat már a szövegében biztosítja azt, hogy a végrehajtási utasítás esetleges hibái nem tehetik tönkre ennek a törvényjavaslatnak várható előnyös és üdvös kihatásait. A törvényjavaslat bizottsági tárgyalásáról is lojálisán és objektíven meg kell állapítanunk, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a két napi tárgyalás folyamán elment az előzékenység végső határáig, a kereskedelemügyi miniszter íir minden egyes javaslatot, amelyet módjában volt elfogadni, valóban el is fogadott, úgyhogy meg kell állapítani azt, hogy csak a csekélységem által előterjesztett 31 módosításnak is a legnagyobb része enneka törvényjavaslatnak mostani formájában már benne van, ami pedig nincs benne, annak legnagyobb része a végreülése 19Ê9 október ê£-4n, usüéörtökön, 70 hajtási utasításba kerül bele, amire nézve a miniszter úr a bizottság előtt kötelezettséget valait. A bizottsági tárgyalás egyik legfontosabb eredménye volt, hogy a törvényjavaslatnak Budapestet illető részét módosította. Az eredeti törvényjavaslat Budapestnek csak a belterületére hagyta volna meg a polgármester engedélyezési jogát. Az eredeti törvényjavaslat tehát jogfosztó törvényjavaslat volt, mert hiszen a törvényhatóságnak Budapest egész közigazgatási területére volt ez ideig joga. El kell ismer nem, hogy a miniszter úr az idevonatkozó módosítást nyomban magáévá tette, úgyhogy most a törvényjavaslat a mai formájában korrekt és kifogástalan s a székesfőváros autonómiáját nem érinti és nem okoz majd olyan bajokat, amilyeneket az eredeti törvényjavaslat okvetlenül okozott volna, ha csak Budapest bei területére lett volna a polgármesternek rendelkezési joga. A bizottsági munka másik legnagyobb eredménye a 6. §-nál van, ahol a vasút és hajózás védelmét célozza a kodifikátor, illetőleg a javaslatot előterjesztő kormány, ugyanoda utólag engedte felvétetni a kormány a gépjárómű-vállalatok védelmét is, amivel törvénybe lesz iktatva az, hogy a már létező gén járómű- vállalat éppen olyan védelemben részesül, mint a már létező vasút vagy a már létező hajózási üzem. A bizottsági munkának további eredménye volt, hogy az olyan tág, az olyan rugalmas, sokféleképpen magyarázható kifejezés, hogy: «ha a közérdeket sérti valamely vállalkozás, akkor nem szabad kiadni az engedélyt», a törvényjavaslatból töröltetett. Helyes intézkedés volt az is, hogy az engedélyt kizáró okoknál a közlekedésügyi bizottság törölte a vizsgálat alatt álló egyénekre vonatkozó kizáró határozatot és csak arra szorítkozott, hogy a jogerősen vád alá helyezett, avagy a már elítélt ember nem kaphat semmiesetre sem ilyen természetű koncessziót. Egyik legnagyobb sikere a közlekedésügyi bizottságnak az a módosítása, amellyel az enge • délyek időtartamát újra szabályozta. Ez a törvényjavaslat eredetileg ebben a tekintetben egy szerfelett elhibázott rendelkezést tartalmazott. A törvényjavaslat eredetileg csak hat esztendőre akarta a gépjárómű-vállalatokat engedélyezni, hat esztendőre akkor, amikor ez ideig mindig mindennemű ankéten tíz esztendőről volt szó, sőt mi több, ennek a törvényjavaslatnak megszerkesztője is eredetileg a tíz esztendő mellett kellett hogy álljon, mert hiszen elárulja ez a törvényjavaslat azt, hogy az indokolásban tíz esztendő szerepel, a törvényjavaslat szövegébe pedig hat esztendő lett felvéve. A közlekedésügyi bizottság egyhangú határozata és a miniszter úrnak, valamint a belügyminiszter úr képviselőjének hozzájárulása után ez meg lett változtatva hat esztendőről tíz esztendőre. így ennek a törvényjavaslatnak a méregfoga ki van húzva és egészen bizonyos, hogy a tíz esztendős vállalkozás egészen más értékű kérelmezőket fog a kereskedelmügyi minisztérium elé hozni; nem kétségbeesett, sőt könynyelmű exisztenciák fognak folyamodni, hanem most már folyamodnak reálisan számító, komolyan kalkuláló olyan emberek is, akiknek a kellő anyagi felkészültsége megvan. Helyes, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr hozzájárult ahhoz, hogy minden kérelmezés nyilvánosan tárgyalás elé vitessék, minden kérelmezés közhírré tétessék. Mert ebben a tekintetben a törvényjavaslat szövege homályos és olybá tűnik fel, mint hogyha a polgármester vagy a főszolgabíró engedélyezési jogánál kö-