Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

74 Az országgyűlés képviselőházának 321. ülése, 1929 október 2U-én, csütörtökön. formában, ahogy a közgazdasági és közlekedési bizottság letárgyalta, immár előnyöket nyújt a régi vállalkozóknak, respektálja azoknak szerzett jogait, amire ezideig az elmúlt esztendőkben egyetlen egyszer sem volt szerencsém rámutatni, mert hiszen folyton a szerzett jogok védelmét kellett hangoztatni, de legtöbbnyire süket fülekre talált idevonatkozó érvelésem. Ez a törvényjavaslat számol a legutóbbi törvényalkotások folytán megváltozott helyzettel. Az engedélyezésre jogosított hatóságoknál megszünteti azt a lehetetlen állapotot, hogy vidéken megyei vagy városi közgyűlést kellett egybehívni és megyei vagy városi szabályrendeletet kellett alkotni akkor, ha X. Y. egy egyszerű autobusziparengedélyt kért. Nagyon helyesen és okosan többé nem kerül a közgyűlés elé az engedélyezési kérelem, hanem a felett a városokban a polgármester dönt, s helyes és mostani átalakított formájában különösen helyes a törvényjavaslatnak az a része, amely Budapest székesfőváros egész közigazgatási területén az engedélyezési jogot a polgármesterre ruházza és megszűnteti azt a mostani állapotot, hogy a székesfőváros közgyűlésének határozata kellett minden egyes iparengedély kiadása tárgyában. Helyes és az útkimélés, az útépítés és az utak karbantartása szempontjából elsőrangú jelentősége van annak a határozvanynak, amelyet ez a törvényjavaslat kimondani készül, hogy minden útra csak olyan autobuszengedélyt vagy teherautóengedélyt lehet és szabad kiadni, amilyen annak az útnak a teherbíró képessége. Nem fog tehát megismétlődni többé az a lehetetlen helyzet, amely a múltban előállott, hogy a kereskedelemügyi minisztérium kiadott iparengedélyt Baja környékén egy olyan útra, amely út nem volt képes megbírni azokat a nehéz gépjáróműyeket, amelyeket a kereskedelemügyi minisztérium az ottani forgalomra engedélyezett. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért kérték?) Nagyon helyes iaz a határozvány, hogy nem fognak a jövőben derűre-borúra bárkinek autóbusz- vagy árufuviarozó-engedélyeket kiadni. Maguk az érdekeltségek kérték, hogy csak kellő anyagi biztosítékkal rendelkező kérelmezőknek le gyen szabad ilyen engedélyeket kiadni és az elmúlt esztendőkben sajnálattal kellett látnunk ismételten azt, hogy a kereskedelemügyi minis ztérium olyan egyéneknek adott ki ilyen iparengedélyt, akik semminemű anyagi garanciával nem rendelkeztek abban a tekintetben, hogy vállalatukat valóban helyesen megalapítani és azt helyesen vezetni tudják. (Csontos Imre: Azok is élni akarnak!) Elterjedt egy olyan felfogás, amely ezeket az iparengedélyeket a trafik- és a mozi engedélyekhez hasonlóan akarta à kereskedelemügyi minisztériummal szétosztatni. Protektorok indultak meg egy és más személyek érdekében, holott ez egy egészen más fajtájú vállalkozás. Ezt nem lehet szociális szemoontból elbírálás tárgyává tenni, itt nem lehet sem a magyar középosztály elhelyezésére, sem pedig hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák elhelyezésére gondolni. Itt gondolni kell arra, hogy minden kérelmezőnek kellő anyagi felkészültséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy ilyen drága gép járómüveket beszerezhessen és ilyen gép járóműveket olyan rossz utakon, mint amilyenek Magyarországon vannak, üzemben tudjon tartani. Helyes intézkedése ennek a törvényjavaslatnak^ mint említettem, az, hogy a vasutat és az autót egymás mellé és nem az autót a vasút alá rendeli. E törvényjavaslat folytán most már egy létező vasút nem lehet akadálya az autóbusz engedélyezésének vagy árufuvarozás engedélyezésének, csak akkor, ha az illető vasút maga is vállalja azoknak az igényeknek %

az ellátását, ami magyarán mondva annyit jelent: ha a vasút vállalja az autobuszf

orgalm

at vagy a vasút vállalja az árufuvarozó forgalmat és vállalja ilyen gép járóművek beszerzését és üzemben tartását, akkor az a vasutat illeti; de az, hogy sem a vasút nem teljesíti a forgalmi igények követelését, sem pedig nem történik semmi, a jövőben nem lesz lehetséges. Helyes, hogy amikor ez a törvényjavaslat autobuszvállalkozásról, árufuvarozó vállalkozásról és még egy harmadik fajtáról, egy kombinált fuvarozásról, személyeknek és^ áruknak kombinált, együttes, vegyes fuvarozásáról beszél, ugyanakkor megvédi azokat a vállalkozókat, akik csak személyfuvarozással vagy csak árufuvarozással foglalkoznak és kimondja azt a tiltó szabályt, hogy vegyes fuvarozásra engedély csak ott adható ki, ahol az nem sérti a már létező személyfuvarozónak, vagy árufuvarozónak a jogát. Helyes újítás ebben a törvényjavaslatban a kizárólagosság joga. Nem remélt öröm a vállalkozók számára, hogy a magyar törvényhozás megszavazza egy-egy útvonalra vonatkozólag a kizárólagossági jog odaítélhetését akár autóbusz-, akár pedig árufuvarozó-vállalatnak. A kizárólagossági jog törvénybeiktatása fogja lehetővé tenni azt, hogy az ilyen engedéllyel bíró vállalkozók hasznos befektetéseket eszközöljenek, vállalatukat úgy készítsék elő és úgy építsék ki, hogy az valóban sikerrel szolgálhassa a közlekedés igényeit. Rendezi ez a törvényjavaslat azokat a felmerült kérdéseket is, amikor az autobuszvállalkozónak vagy rendes menetrend szerint közlekedő árufuvarozó-vállalkozónak összeütközése támadt a telek tekintetében, a területhasználat tekintetében, megállóhelyek, kitérők kérdésében, állomáshelyeket feltüntető feliratok kifüggesztése kérdésében. Rengeteg kontroverzia merült fel az elmúlt esztendőkben ilyen irányban és helyes, hogy a törvényjavaslat ezt is mindenkinek közmegelégedésére szabályozza. Helyes az is, hogy az engedélyes halála után az engedélyes özvegye és árvája ugyanúgy gyakorolhatja tovább a jogot, amint azt az 1922 : XII. te törvényileg is előírta, ahogyan azonban azt az elmúlt esztendőkben a kereskedelemügyi minisztérium gyakorlata nem engedélyezte. Magában foglalja ez a törvényjavaslat a kártérítés kötelezettségét is, ami szintén teljesen nóvum. Kártérítést kap az a vállalkozó, akinek útvonalára utólag vasút épül és ilyen vasút létesítése esetén tőle az engedélyt megvonják. Ilyen engedélyek megvonásának^ esetére rendszeresít ez a törvényjavaslat kártérítési eljárást. Ebben az esetben a vasút teljes kártérítéssel tartozik a gépjáróműyállalkozónak minden egyes befektetésért és a kártérítés összegét bíróság állapítja meg abban az esetben, ha ellentétek merülnek fel és a megegyezés nem lehetséges. Ez a kártérítés, mint mondottam, újabb nóvum a törvényjavaslatban. Ezt is a törvényjavaslat előnyére állítom oda. A részletes vitánál azonban, ott, ahol az engedélyek megvonásáról és a kártérítés kérdéséről lesz szó, bátor leszek még majd az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy megtörténhetik az az igazságtalanság, hogy egy új vasút létesítése esetén súlyos károkat szenved a régi gépjáróm űv áll alkozó, de a vasút közbenj miniszter nem vonja meg tőle a jogot. Megtör-