Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

66 Az országgyűlés képviselőházának 321, ülése 1929 október 2U-én, csütörtökön. ban a tanítók további egy hold kerti földet kapjanak, amely az ő megélhetésüket igen számottevő mértékben megkönnyítette s éppen ennek köszönhetjük azt, hogy most egyenesen bizonyos áramlás van a tanyai iskolák felé; ott ugyanis egy hold kerti föld van és tisztes lakás a fizetésen felül. Az utolsó kérdés, amelyet okvetlenül meg kell oldanunk, a gyermekek neveltetésének kérdése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy képzelik ezt, t. uraim, hisz az ellenzéki urak közül a túlnyomó többség városi ember, aki ezeket a tanyákat a helyszínről nem is ismeri. Meg kell nézni egy tanítót, mondjuk Csengelén, a szegedi tanyavilágban, 30 km-nyire Szegedtől vagy Kecskemét tanyavilágában, ahonnan kocsin bejárni több órát igényel. Hogyan lehessen képzelni, hogy az az ember ott nyugodtan megmaradjon akkor, amikor gyermekei nőni kezdenek és nem tud a taníttatásukról gondoskodni? Vad vágy vesz erőt rajta, hogy csak el, el, el onnan és el a városba s ezt a vágyát, amely az ő lelkét betölti, természetesen társalgásban, tanítás közben, a városi élet feldicsérése közben átviszi a gyermekek lelkébe is. Ezzel tápláljuk a menekülést a falutól, tápláljuk a menekülést a vidéktől. (Malasits Géza: Ezt táplálja az 1 pengő 60 filléres napszám!) óh nem, kérem szépen! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Klebelsberg ív.unó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Természetes, hogy ezekről a gyermekekről gondoskodni kell. Mármost nagyon egyszerű tanácsot adtak nekem: «Itt van a tisztviselői ösztöndíj-alap, abból építse az úr az inter nátusokat». — Ez azonban nem olyan egyszerű dolog. Az ilyen intézményekhez kettő kell: a létesítés és a fenntartás. A fenntartási költségekhez majd igen számottevő mértékben hozzájárulunk abból az alapból, de hogy a létesítés, az építkezés költségei hogyan kerüljenek ki, azt bajos volna megmondani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Magyarországnak egymillió tankötelese van. Azt hiszem, hogy jó 300.000 gyermeket fel log kelleni majd menteni az egypengős beiratási díj fizetésének kötelezettsége alól és hétszázezren fognak fizetni. Ennek fele jut majd a tankönyvtárak számára, fele pedig internátusok létesítésére. Egy évtizedes programmot tartva szem előtt, a 350.000 pengő tízszer véve 3,500.000 pengőt jelent. Ebből meg lehet oldani a kérdést, mert itt nem luxusépületekről, nem igényteljes épületekről van szó, hanem egyszerű épületekről, egyszerű, egészséges ellátásról, világos, levegős szobákról és tápláló élelmezésről. Ezt a problémát kell megoldani és egy tízéves tervszerű munka esetén ez a kérdés ebből az összegből előreláthatólag megoldható is lesz. Most már azt méltóztattak tőlem kérdezni, hogy mi lesz itt az ellenőrzés. Igen egyszerű ellenőrzés lesz, minden formaság nélkül. Azért nem is lehet itt kategóriákat felállítani, mert amint adóminimumokkal vagy hasonlókkal állnak elő, ez együtt jár annak a ténynek bizonyításával. Amint nedig eljárást és bizonyítást konstruálunk, tűrhetetlenné lesz a dolog és nyilvánvaló, hogy egy pengőért nagy eljárást indítani adminisztratív őrület. Itt a tanítóság majd képviseli azt a gondolatot, hogy az összeget be kell hajtani, mert hiszen- saját jóléti céljaikat szolgálják. A tanítók az iskolaszékekben is ott vannak a falvakban, nem úgy, mint a városokban. Mindenkinek anyagi helyzete jól ismert dolog, ott annak igazolására nagy eljárásokat indítani nem kell. Kis összegekről, forma nélküli eljárásokról van szó, ezt a falvakban az emberek igen jól el is igazítják, mert jól ismerik egymást. A dolog korántsem komplikált. Ami már most azt illeti, hogy kinek a javára szolgálnak ezek az összegek, nyilvánvaló, hogy a tankönyvtárakat csak az az iskola szervezheti meg, ahol a pénzeket beszedik. Hogy ezt megyeileg, vagy országosan egyesítsék, az teljes lehetetlenség. Itt torzsalkodások is lennének; különféle felekezetek adják össze a maguk ilyen beiratási díjait. Ez elképzelhetetlen és keresztülvihetetlen volna. Ezt abban a kis helyi körben kell a helyi körülmények szerint megoldani. Egészen más kérdés a másik 50 fillér dolga, amelyet az internátusokra fordítanak. Itt az erőket koncentrálni kell, mert ha az erőket szétforgácsolják helyenként, felekezetenként, iskolanemenként, akkor természetesen semmiféle jóravaló cél meg nem valósul. Ezeket az összegeket minden évben egyesíteni kell és évenként egy 350.000—400.000 pengős objektumot meg kell építeni sorban, úgy, hogy lehetőleg minden vármegye, minden törvényhatóság tanítóságának meglegyen a maga háza. Ennek fenntartását lehetőleg megint csak a megye összes tanítóinak felügyeletére kell bízni. Az emberek akkor csinálják a dolgot legjobban, ha maguknak kell. Az ő érdekük lesz akkor, hogy àz épület jó^ karban ^legyen, világos és tiszta legyen, a táplálkozás megfelelő legyen. Ha ezt a pénzt elforgácsoljuk sok részre, vagy ha tisztán állami kezelésbe veszszük ezeket az internátusofoat, csak az adminisztrációt növeljük és a célnak nem felelünk meg. Ezek a megvalósításnak apró praktikus kérdései, amelyek könnyen megoldást is fognak nyerni. Mellesleg méltóztattak még azt is felhozni— hiszen sok mindenről beszéltek ebben a vitában, hogy a tankönyvek drágák.^ En ezt aláírom. Drágák a tankönyvek és miért drágák? Azért, mert a tantervek is többet foglalnak magukban, mint amennyit az iskolákban tanítani célszerű. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Kevés anyagot jól megtanítani, ez a modern jelszó, nem pedig lexikont csinálni a gyermek fejében. (Ünn van! Ügy van!) Erről a tantervről a pedagógusok egy bizonyos öregebb töredéke nehezen mond le. De éppen azért, hogy ezek a kérdések gyorsan és gyökeresen orvosoltassanak, a tavalyi év folyamán első pedagógus munkatársamat, Kornis államtitkár urat kiküldtem háromhónapi tanulmányútra Angliába, moist pedig kiküldtem négy hónapra az Amerikai Egyesült-Államokba, mert tudvalévőleg az angol-szász pedagógiában uralkodik az a felfogás, hogy lehetőleg keveset, de jól megtanítani, (Élénk helyeslés*) úgyhogy az az egész életre megmaradjon. Ha az államtitkár úr ezekkel a tapasztalatokkal hazajön, akkor hozzálátunk az összes tantervek szisztematikus leegyszerűsítéséhez, ami azután a tankönyveknek lesoványításához és olcsóbbátételéhez fog vezetni. (Élénk helyeslés.) Méltóztatnak látni, hogy én a hiányokat és a bajt egészen világosan látom és szjsztematikus előkészületeket is tettem ennek a bajnak orvoslására. Az intézkedéseket kezdjük majd a tanterveknél s a módszeres utasításoknál s a.kkor ennek megfelelően a dolgok majd megoldást nyernek a tankönyveknél is. Végezetül még. egyet. Ellenzéki oldalról megint hallottuk azt ia mesét, hogy a kultusztárca nincs rosszul dotálva. En kérve kérem az urakat: ne játsszunk ezzel a taktikai manőverrel, hiszen csak most láthatták, mit jelentett az, hogy Barcelonában a világ nagy nemzetei között képzőművészeink a második helyre ke-