Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

60 Az országgyűlés képviselőházának 321. ülése 1929 október 24-én, csütörtökön. maik, hogy nemcsak a tanyai tanítóság, hanem az egész népoktatási .személyzet .anyagi ellátása igen mélyponton van. A törvényjavaslat indokolásában a miniszter úr, tekintve azt a nagyon szomorú gazdasági helyzetet, .amelyben az ország van, hivatkozik is arra, hogy valami kötelezettséget akar teljesíteni a tanítósággal szemben, mert belátható időn belül nincs módjában az országnak azokat a jogos és méltányos kívánságokat teljesíteni, amelyekkel a tanítóság és a társadalom többi rétegei is joggal ostromolják az államhatalmat. Most minden percben arra hivatkozunk^ — és ez a valóság — hogy az ország gazdasági helyzete rendkívül sötét és szomorú. E sötét és szomorú helyzet mellett azonban méltóztassék figyelembe venni, hogy a magyar társadalom dolgozó rétegei, úgy az állami alkalmazottak, mint a magánvállalkozások alkalmazottai és munkásai, a magyar néptanítók is lépten-nyomon, hosszú évek óta, az összeomlás óta folyton ostromolják az államot, társadalmat és a Képviselőházat abban a tekintetben, hogy legalább a békebeli, akkor is csak minimális igényeiket elégítse ki. Ha a kívánságokat szembeállítom a gazdasági helyzettel, látom, hogy e percben nem tudok segíteni. Szükség van azonban arra, hogy a való helyzeten lévő lepel lerántasisék, s amikor szinte megdermedve halljuk, hogy a jóvátételi bizottság erre az országra^ íijabb terheket és újabb jóvátételi kötelezettségeket akar rakni, ( Jánossy Gábor: Hiába, ez az ország nem tud többet fizetni!) akkor nekünk ezeket a sebeket mutogatnunk kell, mert itt minden társadalmi osztály s az egész tisztviselői kar igényeinek teljes redukálásával életszínvonalának legmélyebb pontján él és tengődik és mindezt a jobb jövő reményében teszi. (Ügy van! balfelől.) Amikor tehát a javaslattal kapcsolatban ismételten bátor vagyok rámutatni arra, hogy az elmúlt évtized alatt a tanítóság már meglévő jogait visszafejlesztették s anyagi kívánságait háttérbe szorították, s amikor itt nagyon sok olyan méltányos és mindenki által elismert kívánság van, amelyre vonatkozólag e percben az ország osiak erkölcsi elégtétellel és elismeréssel tud fizetni, akkor szükséges, hogy ezeket a kérdéseket itt szóvá tegyük. Be kell látnia a magyar társadalomnak, hogy amikor egy kicsinyke újabb megterheléssel egy nagyon szépen kitűzött célt akarunk megvalósítani, akkor minden szegénységünk és nehéz gazdasági helyzetünk mellett sem szabad ezt azzal a kellemetlen ellenérzéssel fogadni, hogy ez most már tönkre fogja tenni a magyar társadalmat. Elismerem, hogy most minden fillérnyi megterheléssel szemben felszí sszenést tapasztalunk, de azt hiszem, hogy amikor a nép látni fogja, hogy ennek a törvényjavaslatnak világos intenciója és meghatározott célja az, hogy annak a tanítónak érdekében, kinek igényeit az állami kormányzat e percben a legjobb szándéka mellett sem tudja kielégíteni, néhány filléres hozzájárulással szociális intézmény létesíttessék: akkor nem fogja olyan ellenszenvvel fogadni ezt a tervet és nem fogja megtagadni attól a hozzájárulását. r Igen t. Ház! A tanítóság sérelmeit a Ház plénumában már több alkalommal szóvátettük. A költségvetés tárgyalása és interpellációk elmondása alkalmával már részletesen felsoroltuk ezeket a sérelmeket, de most is nagyon szükséges felemlíteni, hogy a tanítók az elmúlt esztendőkben fizetésükben és előhaladásukban visszamaradtak. Aztán különbséget tapasztalunk a különböző jellegű tanítók között is; Fel kell említenem a kántortanítók nyolcéves nagy sérelmét, (Ügy van! jobbfelől.) amelyet a miniszter úr is elismer és mindenki elismer, de amelyen az ország rossz helyzetére való hivatkozással e percig sem segítettek. Ott pedig az anyagi sérelem óriási, mert az az értékmérő, amellyel az ő természetben való járandóságukat, a búzavalutát megállapították, mértéken alul maradt. A mélyen t. Ház tudja, hogy ma már a megállapított érték és a valódi érték között 10 pengő differencia is van egységenként, úgyhogy van olyan állás, amelynél 1000 pengőt is kitesz a hiány, amely a 27 pengő 80 filléres és a 18 pengős búzaár közötti különbözet miatt állt elő, s ez ugyanúgy van más termények áránál is. (Ügy van! a bal- és a jobboldalon. — Petrovácz Gyula: Nem kell búzavalutázni!) Ez a kérdés is idekívánkozik, s mint olyan kérdés, amely minden összejövetel alkalmával morzsolja az amúgy is elégedetlen tanítók lelkét, megoldást vár. S ha ezt a megoldást újabb megterheléssel nem lehet elérni, akkor a költségvetés keretein belül kell módot keresni arra, hogy a tanítóságnak ez a része is hozzájusson törvényben biztosított, amúgyis minimális javadalmazásához. Azt már nem is említem, hogy ezentúl a sérelem még nagyobb, mert a másik állásért jóformán semmiféle díjazásban nem részesül nagyon sok tanító. Mármost ami magát a törvényjavaslatot illeti, a tanítóság- nevében is nagy szeretettel üdvözlöm azt, mert ez a törvényjavaslat, ha pillanatnyilag, talán már holnap nem is segít, de azt mutatja, hogy a miniszter úr jövőbelátással akarja megszervezni azoknak az intézményeknek keretét, amelyeket e törvényjavaslat útján tartalommal is meg lehet tölteni. Ma jóformán csak a fiatal tanítógeneráció megy ki a tanyára. Ezek egy évtized múlva lesznek abban a helyzetben, hogy felnőtt iskolásgyermekeiket nagyobb centrumokban taníttassák. Az elgondolás módot nyújt arra, hogy évenként felépítve a tanító-internátusokat, ezek akkorára készen fogadják a falusi és tanyai tanítók gyermekeinek százait, akik nemcsak középiskolákat, nemcsak egyetemi tanulmányokat akarnak végezni, hanem —;• minthogy most már bizonyos iskolákban a felvételnél egy szabály van, amely csak a jeles tanulókat akceptálja, tehát a tanító-gyermekek jelentékeny százaléka kénytelen ipari pályát választani, — az ipari pályán is élvezhessék az intézmény előnyeit. (Helyeslés középen.) Legyen szabad mégy egypár szót elmondanom e törvényjavaslattal kapcsolatban arról, hogy ez a törvényjavaslat megszüntet egy törvényt, az Apponyi-f éle törvényt, amely a beiratási díjakat az ifjúsági és tanítói könyvtárra kívánja fordítani. Ezt a szociális célt, hogy a szegény gyermekek ingyen könyvvel legyenek ellátva, melegen üdvözlöm, mert ez kézenfekvő, közelálló nagy hiány, amelvet pótolni kell. Ezt a tanítók is örömmel fogadják, mert a * könyvek nélkül tanított gyermekekkel nem tudják ugyanazt az eredményt elérni, amelyet a hivatalos ellenőrzés, a felsőbb hatóság, de a tanítóság saját lelkiismerete is kíván. Most már ezután minden szegény gyermek el lesz látva tankönyvvel és esetleg írószerekkel s így könynyebbé válik annak az eredménynek elérése, amelyet a népiskolától várunk. Nagyon sajnálom azonban, hogy az a könyvtárakció, amely az utóbbi években megindult, most már holtpontra került. Itt vagyok bátor a miniszter úr figyelmét felhívni olyan esetekre is, hogy több iskolában, ahol komolyan vették az 50 fillérek beszedését és azt a törvényben meghatározott módon könyvek vásárlása-