Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

Az országgyűlés képviselőházának 321. nak céljaira fordították, nemcsak a begyült pénzt költötték el pillanatnyilag könyvekre, hanem kidolgoztak egy könyvtártervet, amelynek alapján évekre beszereztek nagyobbértékű könyveket, amelyek árát ezután nekik a könyvkiadóknál törleszteniök kell. Most e törvényjavaslat alapján elesnek az eddig befolyt jövedelmektől, amelyekkel törlesztenék a könyvek árát, most már tehát más forrásról kell gondoskodni azokon a helyeken, ahol ezt a törvényt komolyan végrehajtották. r Sajnálom azután a régi törvény elejtését azért is, mert nekünk ifjúsági irodalomra — amelyben elég szegények vagyunk — szükségünk van. Pedagógiai irodalmunk nemcsak komoly, tudományos munkákban, hanem szemléltetőeszközökben és ifjúsági irodalomban roppant szegény. Méltóztassék csak megnézni a karácsonyi könyvpiacot, amelyen a szülők a gyermekeknek ajándékkönyveket vesznek. A képes könyvek, az illusztrált könyvek nagyrésze rossz magyarsággal fordított külföldi könyv, amelynek szelleme, gondolatvilága, tartalma teljesen idegen és távol áll a magyar gyermek lelkétől. Tessék megnézni a szövegek tartalmát, magukat az illusztrációkat, amelyeket nem magyar művészek, hanem külföldiek készítettek. Az illusztrációk típusa is teljesen idegen, olyan nemzetbeli, ahol a könyveket szerkesztették. E törvényjavaslat kapcsán tehát figyelembe ajánlom ezt a miniszter úrnak. Keressen rá módot kultúrpolitikájának keretében, hogy ez a most elejtett intézmény valamiképpen más úton kielégítésre és támogatásra találjon. De szóvá kell tennem a javaslatnak azt a másik részét, amelyet a bizottságban. — méltóztassék megengedni, hogy ezt szerénységgel jegyezzem meg — valamiképpen tökéletesebbé óhajtottam volna tenni azzal az általam indítványozott pótlással, hogy ez az ötven fillér, mely a tanítói internátusokra fordíttatik, a tanítók szociális intézményeinek támogatását is szolgálja. Ez az ötven fillér, illetőleg ez az egy pengő egy céladó, amelynek felhasználása éppen ennek a most változtatott javaslatnak alapján bizonyos idő múlva • kimerül. Az iskolák kölcsönkönyvtárai részére ugyanis az iskolai kölcsön-tankönyveket bizonyos idő múlva teljes mértékben be fogják szerezni, úgyhogy az iskolák esztendőkön keresztül el lesznek látva tökéletesen elegendő tankönyvvel. El lesznek látva azért is, mert nemcsak ez az ötven fillér szolgálja a szegény gyermekek ingyentankönyvügyét, hanem szolgálják az iskolai büntetéspénzek, valamint sok helyen a költségvetésbe felvett tételek, továbbá önkéntes adományok is. Ez az intézmény tehát bizonyos idő keretén belül tökéletesen ki lesz építve, s a további jövedelmek hovafordításáról a törvény nem gondoskodik. Ugyancsak ezt kell megállapítanom az internátusokra is. Tudniillik tíz éven belül felépítjük azokat az internátusokat, amelyek elegendők a tanítók tanuló gyermekei számára. Éppen ezért a fennmaradó összegek tekintetében gondoskodni kellene arról, hogy azokból azok a tanítói szociális intézmények is támogattassanak, amelyek más vonatkozásban segítenek a tanítók anyagi helyzetén. Legyen szabad itt felemlítenem, hogy a tanítóság már alkotott internátusokat, amelyek dicsérik azt a példás összetartást és saját ügyüknek azt a szeretetét, amellyel a tanítóság más társadalmi osztályoknak is példát statuált. így megteremtette a tanítóság egy kiváló tanÜgyi férfiú kezdeményezésére Budapesten a ülése 1929 október 2k-én, csütörtökön. 61 Tanítók Ferenc József Házát, továbbá az Eötvösalapot, amely Budapesten a főiskolások ellátását és nevelését biztosítja, a régi Magyarországon pedig Kolozsvárott a tanítók házát. E mellett azonban — amint méltóztatik tudni — az országnak több nagy centrumában részint az általános tanítói szervezetek által alkotott tanítók háza, részint a különböző felekezetek által létesített tanítók háza funkcionál, és pedig dicséretes eredménnyel. Ezeknek az internátusoknak a létesítése mellett a legutóbbi évtizedekben a tanítóság a saját maga és családja egészségének védelmére jóformán teljesen a saját zsebére és áldozat készségére utalva teremtett új szociális intézményeket is. Csak röviden sorolom fel ezeket így a református tanítók Balatonalmádiban építettek egy száz személyt befogadó üdülőházat, melyben nyaranként az arra rászoruló beteg és fáradt református tanítók nyerik viszsza egészségüket. Építettek Hajdúszoboszlón a forrás közelében szintén egy gyógyházat.^ A katholikus tanítóknak Balatonlellén tizennégy év óta van egy üdülőházuk, ahol nyaranként 200 tanító és családtag nyer elhelyezést. Hévizén szintén gyógyházat vásároltak, r amelyben a reumás betegek nyernek elhelyezést. Hajdúszoboszlón szintén fundust vettek, amelyen felépíttetik a maguk gyógyházat. Mindezt pedig kénytelen volt a tanítóság a maga erejéből meg teremteni azért, mert az állam gondoskodása, sajnos, még ezideig nem terjesztette ki védőszárnyait minden tanító fölé. Itt kell megemlítenem azt, amit annak idején a Házban is szóvá tettem, hogy az országos betegápolási alap hatáskörébe csak az állami tanítók és tisztviselők tartoznak, a felekezeti tanítók azonban kívül vannak. Éppen azért, mert ezek a tanítók érezték a hiányát ennek az intézménynek, alkották meg ezeket a szociális intézményeket, amelyekről ha a t. miniszter úr információkat szerez magának,^ teljes mértékben és megnyugvással fog meggyőződni arról, hogy itt a tanítóság az önellátás és az öngondoskodás alapjára helyezkedve, a maga csekély pénztárcája terhére teremtette meg ezeket az intézményeket. Ezeket az intézményeket a múltban részben belügyminiszteri engedély alapján eszközölt gyűjtésekből tudták a tanítók létesíteni, fejleszteni és fenntartani, amióta azonban az elmúlt esztendőben hozott törvény akadályozza meg, illetőleg tiltja az iskolai gyűjtéseket, azóta bizony ezeknek az intézményeknek a fejlődése részben megakadt. Szerettem volna, ha e törvényjavaslat módosításával lehetővé tettük volna, hogy amikor azok az intézmények, amelyeket első sorba helyezek, megkapják a maguk összegét, folytatólagosan ezen intézmények épülhettek volna ki a magyar tanítóság családtagjai egészségének védelmére. Igen t. Képviselőház! E törvényjavaslattal kapcsolatban ezeket a kívánságokat voltam bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani és kérni, hogy orvosolja azokat a hiányokat, amelyeket a törvényjavaslattal kapcsolatban konstatáltam, tegye magáévá ezeket az igen égető kérdéseket és szociális problémákat, és amint módja nyílik rá, siessen segítségére a tanítóságnak, hogy nagy szegénységében, apostoli munkájában mindig érezze, hogy a miniszter úr minden gondolatukban, minden jogos törekvésükben és szociális célkitűzésükben velük együtt érez és — amenynyiben módja van — segítségével akarja ezeket az intézményeket támogatni. Ezt a törvényjavaslatot, amely nagyon szép cél szolgálatában áll, amely az összes tanítóság érdekeit szolgálja, s amelyet teljes mértékben