Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

Az országgyűlés képviselőházának 321. van ennek a kérdésnek egy másik nagy fontossága is: annál a szegény embernél az az egy pengő sokat jelent, nemcsak a lefizetés tekintetében, hanem abban a tekintetben is, hogy az a szegény ember, aki a maga egy pengőjét odaadja, ezzel beigazoltnak látja azt, hogy megint nem igaz az, amit az urak mondanak, az, tudniillik, hogy leszállították a közterheket, mert ő maga is egész életén keresztül azt látja, hogy az ő terhei nem csökkentek, hanem emelkedtek. Ezt az egész összeget nem tartom olyan jelentős összegnek a kultuszminisztérium költségvetése szempontjából, hogy ezért érdemes volna nagy morális, nagy gazdasági és nagy politikai érdekeket a kultuszminiszter úrnak kockára tennie. En tisztelettel arra kérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék törvényjavaslatának ezt a részét, amely az egy pengők szedésére vonatkozik, visszavonni. Hiszen azt sem tudjuk, mi lesz ezekkkel a pénzekkel. Ott maradnak ezek, vafv beszolgáltatják ezeket? Ki fog ezek felett rendelkezni 1 Hova lesznek ezek a pénzek? Lesz talán megint egy pénzügyi tanács ezeknek a pénzeknek kezelésére és hovafordítására? Nem látom a törvényjavaslatban azt, hogy ezekkel a pénzekkel mi fog történni, ezért kérem a t. Képviselőházat, ^méltóztassék a törvényjavaslat pénzügyi részét elvetni. Elnök: Gál Jenő képviselő úr kíván szólni. Gál Jenő: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem a mélyen t. elnök urat, szíveskedjék nekem engedélyt adni felszólalásra a házszabályok 143. §-ának c) pontja alapján azon a címen, hogy a belügyminiszter úrnak tegnap Csik József képviselőtársunk interpellációjára adott válaszát szóvátehessem a házszabályok értelmezése alapján. Elnök: A képviselő úrnak a szót a házszabályok 143. §-ának c) pontja alapján megadom és az ideyonatkozó felszólalást a következő ülés napirendjének megállapítása után, de még a mai ülés folyamán méltóztassék előterjeszteni. Áttérünk a törvényjavaslat tárgyalására. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! (Elénk éljenzés. Felkiáltások: Éljen a kanonok!) Az előttem szóló t. képviselő úr azt jelentette ki, hogy ez a javaslat nem politikai javaslat és éppen azért nem politikai szempontból szól a javaslathoz. Végighallgattam a t. képviselő úr beszédét és a végén, ha keresem a magyarázatát annak, hogy tulaj donképen mi késztette a felszólalásra, azt találom, hogy mégis csak politika volt az, ami őt a felszólalásra késztette. Ez benne volt abban az egy mondatban, hogy a nép között óriási elégedetlenség van, (Fábián Béla: Ez csak igaz?) és hogy még az ilyen kis megterhelést jelentő javaslat is bármilyen üdvös szempontokról van is szó, a nép között esetleg averziót kelt. En úgy látom, hogy a t. képviselő úr mint ellenzéki ezt az elégedetlenséget szeretné ennél a törvényjavaslatnál kamatoztatni, — nézetem szerint niagypn rosszul — mert ha az ellenzéknek nincs más betörési pontja, mint ez a javaslat, akkor az ellenzéki taktika nézetem szerint nagyon gyenge lábakon áll. Mert hiszen kiről van itt szó és kiken akarunk itt segíteni? A szegény népről van itt szó, ezen lakarunk segíteni és pedig úgy, hogy a publikumot vele meg ne terheljük, mert hiszen tudja mindenki, hogy beiratási díjaikat szedtek eddig is és pedig törvény alapján szedték azokat a díjakat, és aki az iskolákban működik, aki iskolaszéket vezet, tudja, hogy nem fizették a jómódúak az 58 fil~ 'ilése 1929 október 2h-én

s csütörtökön. 57 lért, hanem évek óta fizették békében is a koronát és most a pengőt. Csakhogy ez az összeg nem ment ilyen ellenőrizhető célokra, hanem hol könyvtári célokat szolgált, hol egy térképre vagy pedig tanítói könyvtárra ment, szóval nagyon is nemes és ideális célokra, de aki látott ilyen tanítói könyvtárat, annak tapasztalnia kellett, hogy sajnos a gyerek és az úgynevezett tanítói könyvtárak legritkább esetben felelnek meg annak a várakozásnak és célnak, amelyeket a? illető faktorok ezekhez a könyvtáraikhoz fűznek. Megvesznek sokszor olyan könyvet, amelyet soha sem olvas senki. Ott eszi a por ezeket valami elhagyott polcon, — tisztelet a kivételnek, vannak tanítók, akik nagy ambícióval csinálják — de aki a praxist ismeri, kénytelen igazat adni nekem, hogy nagyon helyesen cselekedett a t. kultuszminiszter úr, amikor ezt a javaslatot idehozta, és ezeket az egyébként elveszett filléreket bizonyos célokra összegyűjti és értékesíti. A t. képviselő úrnak megállapítása tehát, hogy ez a törvényjavaslat nem a mai időre való, teljesen eltévesztett, mert igenis éppen ia mai időkre való, erre az időre való, amikor a szegény napszámos ember egy katekizmust, — azért említem a katekizmust, cmert ez^ a legolcsóbb, sajnos tankönyveink elég drágák — mondom, a katekizmust, amely húsz krajcárba kerül, nem tudja megfizetni. Ezért időszerű a javaslat idehozása, hogy ezeket az 58 filléreket biztosítsuk a szegénye orsú gyermekek tankönyv ellátásra és a imái időkre való azért is, mert a szegény tanítókról van szó, akik nem tudják gyermekeiket taníttatni. T. Ház! örömmel üdvözlöm a javaslatot annál is inkább, mert hiszen annak létrehozásában részt vindikálhatok magamnak. (Fábián Béla: Tehát édesapa méltóztatik lenni.) Legalább is egy részben t. képviselőtársam. A Gvőri Tanítók Egyesülete és a győri- és mosonvármegyei képviselők évek óta napszámosaivá szegődtek ennek az eszmének, ennek a gondolatnak és évek óta ostromolták a kultuszminiszter úrnak a szívét és zsebét, aki megértéssel is fogadta ezt a gondolatot, csak éppen arra a nagy kérdőjelre nem talált feleletet, hogy honnét teremtse elő a pénzügyi fedezetet erre a célra. Ügy a kultuszminiszter úr, mint az ő munkatársai azonban nem riadtak vissza ettől a nehézségtől, hanem az ügyszeretettől indíttatva keresték a megoldás lehetőségeit. Es akkor Mészáros államtitkár úr megtalálta . ezt a Kolumbus tojásra emlékeztető megoldást, amely most mint törvényjavaslat kerül ide a Ház elé. Abban teljesen igazat adok a felszólalt képviselő úrnak, hogy a kultusztárca egyes tételeiből nem lehetett elvonni akkora Összegeket, amelyek elegendők lettek volna e cél alimentálására és éppen azért a fillérekre kellett gondolni, amelyek egyébként — mint mondottam — elvesznek, vagy ha nem is vesznek el, nem olyan célokra jutnak, amelyeket táplálni, alimentálni szükségesnek találhatnánk egy szegény országban. Kellenek iskolakönyvtárak is, de előbb kell a tankönyv. Jó a tanítói könyvtár is, de előbbrevaló a tanítógyerekek iskoláztatása. T. Ház! Ez a javaslat in genere, in extenso oldja meg a kérdést. Most nem a győri és nem a szegedi tanítók házáról van szó, hanem magát a problémát fogja meg a javaslat, a vidéki tanítógyermekek iskoláztatásának problémáját és ezt kívánja megoldani. Ez a probléma éppen úgy kulturális, mint eminenter szociális probléma. Kulturális probléma, mert amilyen mértékben 10*