Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

56 Az országgyűlés képviselőházának 321 magukkal hasábfákat, vagy darabfákat télen, hogy az iskola fűthető legyen, mégis ezt is a szülők bizonyos megterhelésének tekintem. Méltóztassanak nekem megbocsátani, két okból nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kultuszminiszter úr törvényjavaslatát — ismétlem, nem politikai okokból, hanem egyrészt elvi okokból, másrészt pedig gazdasági okokból — elfogadjam. Először nem vagyok abban a helyzetben azért, mert az ingyenes népoktatás alapelvét, amelyet végre boldogan láttam, hogy Magyarországon törvénybe iktattak, a kultuszminiszter úr törvényjavaslata áttöri, másodszor pedig azért, mert, amint tegnap is kifejtettem, ma már az nem politikai kérdés, hogy mi itt a Képviselőházban semmiféle cimen, semmiféle törvénnyel, rendelettel a népnek terheit tovább nem növelhetjük. Hiába jövünk akármivel, ez a pénzösszeg, amellyel az országnak lakosságát meg fogják terhelni, ha így veszem, nem nagy összeg, az egész ország lakosságára 600.000, vagy 800.000 pengő teher fog jutni ebből a törvényjavaslatból kifolyólag, de kinek kell ezt a 600.000, vagy 800.000 pengőt megfizetnie? A legszegényebb néposztálynak. (Szinyei-Merse Jenő közbeszól.) T. képviselőtársam, rögtön rá fogok térni a szegénységi bizonyítványokra. Azt^ mondom tehát, hogy igenis a legszegényebb néposztálynak kell megfizetnie ezeket az egy pengőket, amelyik már ma sem bírja a közterheket. Most ezzel szemben azt hallom a kultuszminiszter úr és Szinyei képviselőtársam közbeszólásából, hogy a szegénységi bizonyítvány alapján elengedhetik a szegényeknek ezt az egy pengőt. T Képviselőház, azért, hogy valaki szegénységi bizonyítványt kapjon, el kell mennie a községi elöljáróságra, hogy a községi elöljáróságra elmenjen és onnan a szegénységi bizonyítványt megkapja, azért egy félnapi munkáját veszíti el. (Ellenmondások jobbfelől.) Bocsánatot kérek, vegyük azt az esetet, hogy valakinek egy hold földje van, az már rögtön nem kap szegénységi bizonyítványt. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: A bizottságban megmondottam, hogy nem kell írásos bizonyítvány!) Bocsánatot kérek, abban az esetben pedig, ha erre az álláspontra méltóztatnak helyezkedni, igazán kár ezt az egy pengőt behozni, azért, mert nem úgy lesz a helyzet, hogy a beíratott gyermekek 25%-ának fogják elengedni ezt a beiratási díjat, hanem el fogják engedni 75%-ának. Tessék megnézni Budapesten vagy pedig Pest környékén, ahol az iskolai hatóságok, ha nem fosr kelleni szegénységi bizonyítvány, a beiratási díjat el fogják engedni nem 25, hanem 75%-nak. Miért van szükség akkor arra, hogy nem is 600.000 pengőt, hanem csak 200.000 pengőt beszedjenek? Erdemes-e ezért a 200.000 pengőért a népoktatás ingyenességének elvét áttörni, érdemes-e 200.000 pengőért egy hatalmas nagy tanácskozó testületet megalakítani, amely minden esztendőben arról fog majd határozni minden iskolában, hogy az a gyermek fizesse-e azt az egy pengő beiratási díjat, vagy ne fizesse? Ebben az esetben többe kerül a leves, mint a hús. (Forster Elek közbeszól.) Nem, a tanácskozótestület részéről napidíj nem kontempláltatott, t. képviselőtársam. Van azonkívül ennek az egész dolognak erkölcsi jelentősége is. Azonkívül, hogy itt a népoktatás mégis egy pengőbe fog belekerülni egy esztendőben, az erkölcsi jelentősége az, hogy ma — legyünk őszinték és valljuk meg itt, mert nem dughatjuk be stuccként fejünket a homokba — a nép között úgyis óriási elégületlenség van a közterhek miatt. A nép azt mondja, hogy nem ülése 1929 október 2U-én

} csütörtökön. bírja az állami terheket, nem bírja az egyházi terheket, nem bírja a vármegyei terheket, nem bírja a községi terheket, amelyek lehet, hogy külön-külön mind csak kis pénzek, (Forster Elek: Dehogy, elég nagyok!) de ha annál az egyszerű parasztnál külön-külön kicsiny pénzeket tennének is ki ezek az összegek, mégis az a sok kicsi olyan sokra megy, hogy ennek a kérdésnek, amikor szeptember 1-én a beiratás alkalmával meg fog jelenni az a beírató szülő, akitől a múlt esztendőben nem kértek pénzt, most pedig egy pengőt, azt a keserves egy pengőt, le fog kelleni fizetnie, olyan morális hatása lesz, amelyet nem kívánok sem a kultuszminiszter úrnak, sem a t. kormánynak. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: 56 fillért most is fizetnek!) Nagyon jól tudom, de azt nem kell feltétlenül fizetnie; ha akarja fizeti, ha nem akarja, nem fizeti. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem tőle függ, hanem az iskolafenntartó testülettől!) Ertem, de ha az iskolafenntartó úgy látja, hogy nem kell megfizetnie, akkor nem kell megfizetnie. Ellenben most ezt mindenkinek meg kell fizetni, akinek szegénység címén el nem engedik. Ennélfogva morális szempontból nem tartom megengedhetőnek, hogy a 200.000 pengőért behozzuk ezt. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hétszázezer pengő!) Hétszázezer pengő sem olyan óriási összeg, amelyért hajlandó volnék áttörni a népoktatás ingyenességének elvét. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Most 56 fillért szednek!) De kérem, t. miniszter úr, azt az 56 fillért először is nem muszáj beszedni, másodsorban pedig én azt sem helyeslem, hogy ezt az 56 fillért szedik. Egy olyan államban, amelynek 928 millió pengő az évi budgetje és amely államban a kultusztárca nem panaszkodhatik a miatt, hogy a pénzügyminisztérium vele szemben túlságosan szűkkeblű lenne, nincs szüksége a kultuszminisztériumnak arra, hogy az ingyenes népoktatás nagyobb dicsőségére 56 filléreket szedjenek, különösen akkor, amikor ezek az 56 fillérek... (Br. Podmaniczky Endre: Ez az 56 fillér nem új dolog!) Akár új, akár régi, rossz és szerencsétlen dolog. Az újságokban állandóan azt olvassuk, hogy a pénzügyminiszter úr 5%-kal, meg 10%-kai le fogja szállítani a költségvetést; azt olvassuk, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozatot tett a kisgazdák értekezletén és az újságokban is, hogy ő az egyes tárcákhoz már külön átiratokat intézett, hogy a jövő évi költségvetést 5 és 10%-kai szállítsák le. Ha itt ezzel szemben az történik, hogy a t. alkotó miniszter urak — akiknek alkotásai nagyon kitűnőek és nagyon kiválóak, csak sajnos, sok tekintetben nem a mai időkre valók, azért, mert a mai időkben az ország nem bírja el a miniszter urak alkotásait — már előre úgy kerülik meg a költségvetés leszállítását, hogy külön törvényjavaslatokat nyújtanak be és ezekben a külön törvényjavaslatokban a maguk bizonyos kiadásaira fedezetet keresnek külön törvényekkel, akkor nem az lesz a következmény, hogy a jövő esztendőben kevesebb lesz a nép terhe, hanem még több lesz a nép terhe. Miért, t. Képviselőház? Itt állandóan arról beszélünk, hogy ez a költségvetésnek a végösszege. A költségvetés végösszege azonban nem jelenti a nép terheinek végösszegét azért, mert a nép ezen a címen is, meg azon a címen is mindenben többet fizet, mint a békében. Méltóztassanak megérteni: az erkölcsi jelentőségen kívül, amely az ingyenes népoktatás elvének fenntartását jelenti,