Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1929 október 23-án, szerdán. 53 felhatalmazza, hogy a maga kötelességét az egyetem körében is teljesítse. (Helyeslés a baloldaton ) Ha ezek a zavargások folytatódnának, a kormány el van határozva, hogy ebben a tekintetben is a jogában álló lehetőségeket igénybe fogja venni, (Helyeslés a jobboldalon.) vagy pedig újból hozzányúl ahhoz a fegyverhez, amellyel tavasszal is élt, hogy az egyetemet arra az időre, amíg garancia nincs a rendre, becsukja. Ez az ultima ratio, ismétlem, (Pakots József: Ez a legrosszabb! — (Egy hang balfelől : A tetteseket kell becsukni, nem az egyetemet !) amely sújtja azokat is, akik a maguk részéről semmit sem követtek el, de ha nagyobb dimenziókat öltenek ezek a zavargások, akkor kénytelen a kormány ehhez az eszközhöz is nyúlni. Egyelőre bízunk abban, hogy a rektor erélyének sikerülni fog úgy, amint a két másik fakultáson, ott is a rendet helyreállítani. Kérem ennek folyományaképpen tudomásul venni, hogy a kormány ebben a tekintetben is teljesíteni fogja kötelességét. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Peyer Károly : T. Ház ! Tényleg nem kaptam megbízatást a miniszterelnök úr által olyan sokszor és ismételten hangsúlyozott hazafias zsidóságtól, hogy interpellációmat elmondjam, mert ahogyan szerintem kormánykörökben a hazafiságot értelmezik, ezek közé csak azokat sorozzák, akik legalább is kormánytanácsosok vagy kormányfőtanácsosok. {Mozgás jobbfelől. — Br. Podmaniczky Endre : De gyenge érv !) Ezek tényleg nem adtak nekem semmiféle meghatalmazást, hogy interpellációmat elmondjam, nem is ez volt az indok, hanem azok az általános emberi szempontok, amelyeket mi képviselünk, hogy vallásra való tekintet nélkül mindenkinek egyenjogúságot kívánunk az országban, aki magyar állampolgár. Ez a szempont késztetett elsősorban engem arra, hogy ezt az interpellációt elmondjam, még pedig igen enyhített formában mondjam itt el. Igyekeztem tompítani azokat az eseményeket, amelyek itt ismételten történtek, úgyhogy egyáltalában nem értem, hogy a miniszterelnök úr miből következtet arra, hogy én felszólalásomban túlzásokat mondtam el. Én még a házszabályokban igen szűkre szabott időt sem vettem igénybe interpellációm elmondására és nem volt szándékomban az esetet túlozva idehozni. Hivatkoztam arra, hogy magam is örülök, hogy azok az atrocitások már megszűntek, és hivatkoztam arra, hogy nem szándékozom ezzel a felszólalásommal a dolgokat kiélezni és részletezni, miután köztudomású tényekről van szó. Nagyon örülök, hogy ezt az interpellációt bejegyeztem, mert legalább alkalma nyílt a miniszterelnök úrnak, hogy a kormány részéről a zsidó lakosságról nyilatkozzék s elmondja, hogy őket hazafias, becsületes embereknek tartja. Ha másért nem, ezért volt jó ezt az interpellációt bejegyezni, (Jánossy Gábor : Ezt mindenki tudja!) szemben azokkal, akik Magyarországon még mindig nem ezt mondják és akik különbséget tesznek állampolgár és állampolgár között. így pl. hogyan tudja a miniszterelnök úr összeegyeztetni ezzel a felfogással, amelyet méltóztatik itt képviselni és amelynek őszinteségében nincs okom kételkedni, hogy a belügyminiszter úr pl. ezzel éppen homlokegyenest ellenkező felfogást képvisel. Pl. a belügyminiszter úr a honosításoknál a zsidó vallásúakkal szemben egészen más, megkülönbözfetett módon jár el; ha csak az illetőt nem hívják Békésinek és ha nincs valami előkelő összeköttetése, akkor nem igen kap honosítást. Vagy pl. hogyan tudja a miniszterelnök úr összeegyezKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXIII. tetni ezt a kijelentést a belügyminiszter úrnak itt a Házban tett azzal a nyilatkozatával, amidőn a névmagyarosításokról nyilatkozván, világosan és teljesen érthetően kimondotta azt, hogy a zsidóvallású lakosságnál ő megkülönböztetett módon fog eljárni. (Ellenmondások jobbfelől. — Jánossy Gábor : Ezt nem mondotta !) Ezt mondotta a belügyminiszter úr s bocsánatot kérek, ez a gyakorlat is a belügyminisztériumban és valamenynyien méltóztatnak tudomással bírni arról, hogy ez a gyakorlat. Hogy Apponyi Albert gróf úr szóvátette a palesztinai zsidózavargásokat, ezt én a magam részéről helyeslem. Én csak arra kérem a magyar kormányt, hogyha népszövetségi delegátusa Genfben ilyen álláspontot foglal el, akkor ennek konzekvenciáit vonja le idehaza is és csak ennek a felszólalásnak értelmében csináljon idehaza is őszinte politikát. A választ nem veszem tudomásul. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Bethlen István miniszterelnök ! T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő úr azt mondotta, hogy én őt bizonyos túlzásokkal vádoltam ezen a téren. Én rámutattam arra, hogy a t. képviselő úr által felhozott gravánemeknek nagy része nem áll meg ; rámutattam azokra a konkrét pontokra, amelyeket a t. képviselő úr felhozott, a földreformmal és más hasonló ügyekkel kapcsolatban. Ez volt a t, képviselő úr túlzása. Ami már most azt a megjegyzést illeti, hogy az én kijelentésem ellentétben áll a belügyminiszter úr felfogásával, aki a honosításoknál egy speciális regulát állított volna fel a zsidóságra nézve, ezt is a leghatározottabban tagadom. Itt egészen más kérdésről van szó. Arról van szó, hogy Magyarországon nem kívánjuk a galiciaiak bevándorlását előmozdítani (Ügy van ! Ügy van ! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és balfelől. — Jánossy Gábor : A magyar zsidóság sem kívánja !) és állítom, hogy éppen a hazafias alapon álló magyar zsidóság sem óhajtja, hogy ez a bevándorlás még_ nagyobb méreteket öltsön. (Jánossy Gábor : — Ügy van ! Ügy van ! — Peyer Károly : Dehogy van így ! Egészen másképpen van! — Szilágyi Lajos: A zsidóság sem akarja !) Éppen ezt állapítom meg, ebben a tekintetben tehát én a magyar zsidósággal egy _ nézeten vagyok (Ügy van ! Ügy van ! taps jobbfelől.) Peyer képviselő úrral szemben. Ami pedig azt az állítását illeti, hogy a névmagyarosításnál is bizonyos megkülönböztetett eljárás volna, ez sem áll meg. Igenis, a névmagyarosításnál a belügyminisztérium óvatosabban jár el, mint talán a háború előtt, vagy a forradalmak előtt jártak el, mégpedig azért, mert nem kívánjuk, hogy magyar embereknek tekintsék a jövőben a Kun Bélákat és hasonló nevű embereket, (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) mert ezek nem voltak magyar emberek és csak az legyen magyar nevű, aki meg is érdemli a magyar nevet. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólani. Peyer Károly : T. Képviselőház ! El voltam készülve arra, hogy amint ez a kérdés ebben a vonatkozásban felvetődik, ismét a régi gramofonlemezt veszik elő és a galiciai strófát játsszák le. Ezt a strófát ismételten lejátszották nekünk, ismételten elmondották és éppen azért ezt a strófát, mert más strófa nincsen. Ami a galiciai zsidókat illeti,, legyen meggyőződve a miniszterelnök úr, azok legelsősorban és a leginkább szerzik meg a magyar állampolgárságot. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.)