Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

52 Az országgyűlés képviselőházának í mondásánál az a szándék vezette, hogy ő is támogasson minket abban az irányban, hogy ebben az országban azt az antisemitizmust, amely különösen a forradalom után bizonyos lángot vetett, közösen eloltani igyekezzünk. (Helyeslés.) Hiszen a kormány évek óta ilyen irányban foglalkozik ezzel a kérdéssel. Aki ennek az ellenkezőjét mondja, az nem mond igazat és a kormány törekvéseit nem honorálja. (Ügy van ! Ügy van ! a jobboldalon és a közéven.) Ha ez a szándék vezette t. képviselőtársamat, — mint ahogy feltételezem, hogy ez a szándék vezette — ebben az esetben ennek az ügynek nem jó szolgálatot tesz. Nem jó szolgálatot tesz azért, mert én úgy hiszem, hogy ezt a kérdést nem az ügy túlzásával nem olyan szimptomáknak és momentumoknak túlzott aláfestésével kell szol­gálni, mint ahogy ő ebben az interpellációjában is tenni törekedett, hanem, megnyugtatással és csendesítéssel. ( Ügy van ! Ügy van ! jobb felől.) Én csak azt a tanácsot adhatom t. képviselőtársam­nak, hogy ebben az ügyben is, mint sok másban, egy gramm polgári tapintat gyakran többet ér, mint egy mázsányi ellenzéki hevesség, (Úgy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) hogy egy gramm pol­gári tapintat ebben a kérdésben több hasznot tesz, és nagyobb előnyöket hoz a köznek és annak az ügynek, amelyet ő szolgálni vél, mint bizonyos törekvés túlzottan aláfesteni egyes szimptómákat és ezekből következőleg bizonyos ellenzéki babé­rokra is törekedni. (Ügy van ! Úgy van ! a jobb­oldalon.) Hogyan áll ez az ügy genfi vonatkozásban ? Gróf Apponyi Albert a kormány megbízásából vett részt a genfi tárgyalásokon és ezen tárgya­lások alkalmakor egy bizottságban, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, azt az általános emberi szempontot hangsúlyozta, természetszerűleg, ma­gától értetődően, amelyet más államok minden ott felszólalt képviselői is hangsúlyoztak. Az ő beszédéből — nem mintha ezt Peyer Károly t. képviselőtársam mondaná — de nem csendült ki az, mintha a magyar kormány megbízottja ott kritikát kívánt volna gyakorolni az angol kor­mány magatartása felett. Ezt Peyer Károly l. képviselőtársam beszédében nem is mondotta és nem is hangsúlyozta, de hangsúlyozom én, nehogy ebből a tekintetből félreértés kerüljön ki a magyar kormány álláspontjára vonatkozólag. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem azonban, hogy aki ezt a kérdést objektíven vizsgálja, : semmiféle párhuzamot a palesztinai zsidóság és a magyar zsidóság hely­zete és állapota között vonni nem fog. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, végre is Palesztinában egy mandatárius állam cionista ér­zelmű zsidóságot telepített le, amely azzal az intencióval ment oda, hogy ott mint nemzet egy másik nemzet körében, az arab faj körében szin­tén helyet foglalva bizonyos fokig nemzeti irányt adjon annak az új államalakulatnak, amelynek mandatáriusa Anglia. Nálunk a magyar zsidó­ságnak soha ilyen intenciói nem voltak. (Úgy van! f Ügy van! jobbfelől.) Nálunk a magyar zsidóság hazafias érzelmű és magyar érzelmű túlnyomó nagy többségben, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) annak ellenére, hogy, elismerem, vol­tak a kommunizmus alatt egyesek, sajnos, voltak olyanok, akik evvel, az általános felfogással szembehelyezkedtek (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) és akiknek szembehelyezkedéséből követ­keztek azután a forradalmak után azok a szomorú szimptomák, amelyekre t. képviselőtársam is rá­mutatott. De amikor ezt konstatálom, akkor meg kell hogy állapítsam azt is, hogy éppen ebből kifolyó­lag ennek a zsidóságnak nincs szüksége arra. 0. ülése 1929 október 23-án, szerdán. hogy bárki is a palesztinai zsidóság helyzete alapján kérjen védelmet a magyar zsidóság szá­mára (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és én meg vagyok győződve róla, hogy éppen elsősorban ez a hazafias zsidóság utasítja vissza ezt a maga részéről, nem fogadja el ezt a védelmet és kikéri magának azt, hogy az ő helyzetét pártpolitikai célzattá lakarja valaki kihasználni a maga javára. (Ügy van! Úgy van! Taps jobbfelől.) Ha t. képviselőtársam azt kérdi tőlem, hogy a magyar kormány hajlandó-e a maga köteles­ségét ezen a téren teljesíteni, erre csak a legha­tározottabb igennel felelhetek, mint ahogy igen­nel feleltem a múltban is nemcsak szóval, hanem cselekedetben és tettekkel is, amiről tanúbizony­ságot tehet sok képviselőtársam ebben a Házban, aki azokban az időkben jelen volt. (Rothenstein Mór: Kinevezett két felsőházi tagot!) Amit itt t. képviselőtársam mint sérelmet felhozott, hogy például az italmérési engedélyek és trafikok revíziójánál a szisztéma az, hogy hátrányul tekintetik, ha valaki izraelita vallású, ezt a leghatározottabban tagadom, t. képviselőtár­sam. (Rothenstein Mór: Ezt mindig hiába tagad­ják. — Zaj. — Elnök csenget.) Semmiféle ilyen joghátrány nirjcs a megítélésnél és a pénzügy­miniszter úr objektiv alapon bírálja el ezeket a kérdéseket. (Kabók Lajos: Ezt nem tagadni, bi­zonyítani kell !) r Aki állít, aki vádol, annak kell bizonyítania! (Úgy van! a jobboldalon.) Én olyan vádakkal szemben, amelyek általánosságban hang­zanak el, de amelyekre konkrétumok nem hozat­nak fel, nem válaszolhatok egyebet, mint meg­állapítom, hogy nem felelnek meg a tényeknek. (Ügy van! a jobboldalon.) Éppúgy nem áll az sem, amit t. képviselő­társam mond, hogy a tanítók közül csak azért, mert izraelita vallásúak, elbocsátások történtek volna. Ami pedig a földreformot illeti, mindnyájan tudjuk, hogy annak a törvénynek van egy szaka­sza, amely szerint a háborúban szerzett birtok (Peyer Károly: A háború előtt szerzett!) bizonyos erősebb és messzebbmenő kisajátítás alá esik. (Ügy van! a jobboldalon.) Hogy a bíróság a tör­vénynek ezt a szakaszát alkalmazta, ez köteles­sége volt. De arról nem tehetek, hogy sok esetben ez a szakasz izraelita polgártársainkat sújtotta. (Rubinek István: Felekezetre való tekintet nél­kül alkalmazták!) Ami végül az egyetemi zavargásokat illeti, tisztelt képviselőtársam, erre nézve először is megállapítom, hogy a tudományegyetemen éppen a rektor erélyes fellépése folytán ilyen zavargá­sok nem fordultak elő. A közgazdasági karon szintén nem fordultak elő zavargások, (Jánossy Gábor : Ügy van ! Csak a műegyetemen voltak!) a műegyetemen voltak egyes ilyen esetek, ame­lyekkel szemben igenis a rektor felszólíttatott a kultuszminiszter úr által, hogy a legerélyesebb eszközöket vegye igénybe abból a célból, hogy ott a rend helyreállíttassák. (Élénk helyeslés jobb­felől. — Rassay Károly : Maj d segít ott az ügyész ! Tessék annak is beavatkozni ! Ez a helyes !) Erre is kívánok felelni. Teljesen igaza van t. képviselő­társamnak, magam is azon a felfogáson vagyok, hogy büntetendő cselekményt az aula, az egyetem körében sem szabad elkövetni. (Ügy van\! a jobb­oldalon.) A baj itt nem ez. Itt a baj az, hogy sohasem tudták eddig az egyetem illetékes fak­torai megállapítani az egyént, annak személyét, aki ellen a büntető eljárást meg kellene indítani. (Gál Jenő : Tettenérés esete forog fenn !) Gon­doskodni kell elsősorban arról, hogy ez megálla­pítható legyen. (Rassay Károly : Két titkos detek­tív elintézi !) Itt a kormánynak két mód »áll rendelkezésére. Az egyik az, hogy a rendőrséget

Next

/
Thumbnails
Contents