Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

52 Az országgyűlés képviselőházának í mondásánál az a szándék vezette, hogy ő is támogasson minket abban az irányban, hogy ebben az országban azt az antisemitizmust, amely különösen a forradalom után bizonyos lángot vetett, közösen eloltani igyekezzünk. (Helyeslés.) Hiszen a kormány évek óta ilyen irányban foglalkozik ezzel a kérdéssel. Aki ennek az ellenkezőjét mondja, az nem mond igazat és a kormány törekvéseit nem honorálja. (Ügy van ! Ügy van ! a jobboldalon és a közéven.) Ha ez a szándék vezette t. képviselőtársamat, — mint ahogy feltételezem, hogy ez a szándék vezette — ebben az esetben ennek az ügynek nem jó szolgálatot tesz. Nem jó szolgálatot tesz azért, mert én úgy hiszem, hogy ezt a kérdést nem az ügy túlzásával nem olyan szimptomáknak és momentumoknak túlzott aláfestésével kell szolgálni, mint ahogy ő ebben az interpellációjában is tenni törekedett, hanem, megnyugtatással és csendesítéssel. ( Ügy van ! Ügy van ! jobb felől.) Én csak azt a tanácsot adhatom t. képviselőtársamnak, hogy ebben az ügyben is, mint sok másban, egy gramm polgári tapintat gyakran többet ér, mint egy mázsányi ellenzéki hevesség, (Úgy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) hogy egy gramm polgári tapintat ebben a kérdésben több hasznot tesz, és nagyobb előnyöket hoz a köznek és annak az ügynek, amelyet ő szolgálni vél, mint bizonyos törekvés túlzottan aláfesteni egyes szimptómákat és ezekből következőleg bizonyos ellenzéki babérokra is törekedni. (Ügy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) Hogyan áll ez az ügy genfi vonatkozásban ? Gróf Apponyi Albert a kormány megbízásából vett részt a genfi tárgyalásokon és ezen tárgyalások alkalmakor egy bizottságban, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, azt az általános emberi szempontot hangsúlyozta, természetszerűleg, magától értetődően, amelyet más államok minden ott felszólalt képviselői is hangsúlyoztak. Az ő beszédéből — nem mintha ezt Peyer Károly t. képviselőtársam mondaná — de nem csendült ki az, mintha a magyar kormány megbízottja ott kritikát kívánt volna gyakorolni az angol kormány magatartása felett. Ezt Peyer Károly l. képviselőtársam beszédében nem is mondotta és nem is hangsúlyozta, de hangsúlyozom én, nehogy ebből a tekintetből félreértés kerüljön ki a magyar kormány álláspontjára vonatkozólag. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem azonban, hogy aki ezt a kérdést objektíven vizsgálja,

: semmiféle párhuzamot a palesztinai zsidóság és a magyar zsidóság helyzete és állapota között vonni nem fog. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, végre is Palesztinában egy mandatárius állam cionista érzelmű zsidóságot telepített le, amely azzal az intencióval ment oda, hogy ott mint nemzet egy másik nemzet körében, az arab faj körében szintén helyet foglalva bizonyos fokig nemzeti irányt adjon annak az új államalakulatnak, amelynek mandatáriusa Anglia. Nálunk a magyar zsidóságnak soha ilyen intenciói nem voltak. (Úgy van!

f Ügy van! jobbfelől.) Nálunk a magyar zsidóság hazafias érzelmű és magyar érzelmű túlnyomó nagy többségben, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) annak ellenére, hogy, elismerem, voltak a kommunizmus alatt egyesek, sajnos, voltak olyanok, akik evvel, az általános felfogással szembehelyezkedtek (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és akiknek szembehelyezkedéséből következtek azután a forradalmak után azok a szomorú szimptomák, amelyekre t. képviselőtársam is rámutatott. De amikor ezt konstatálom, akkor meg kell hogy állapítsam azt is, hogy éppen ebből kifolyólag ennek a zsidóságnak nincs szüksége arra. 0. ülése 1929 október 23-án, szerdán. hogy bárki is a palesztinai zsidóság helyzete alapján kérjen védelmet a magyar zsidóság számára (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és én meg vagyok győződve róla, hogy éppen elsősorban ez a hazafias zsidóság utasítja vissza ezt a maga részéről, nem fogadja el ezt a védelmet és kikéri magának azt, hogy az ő helyzetét pártpolitikai célzattá lakarja valaki kihasználni a maga javára. (Ügy van! Úgy van! Taps jobbfelől.) Ha t. képviselőtársam azt kérdi tőlem, hogy a magyar kormány hajlandó-e a maga kötelességét ezen a téren teljesíteni, erre csak a leghatározottabb igennel felelhetek, mint ahogy igennel feleltem a múltban is nemcsak szóval, hanem cselekedetben és tettekkel is, amiről tanúbizonyságot tehet sok képviselőtársam ebben a Házban, aki azokban az időkben jelen volt. (Rothenstein Mór: Kinevezett két felsőházi tagot!) Amit itt t. képviselőtársam mint sérelmet felhozott, hogy például az italmérési engedélyek és trafikok revíziójánál a szisztéma az, hogy hátrányul tekintetik, ha valaki izraelita vallású, ezt a leghatározottabban tagadom, t. képviselőtársam. (Rothenstein Mór: Ezt mindig hiába tagadják. — Zaj. — Elnök csenget.) Semmiféle ilyen joghátrány nirjcs a megítélésnél és a pénzügyminiszter úr objektiv alapon bírálja el ezeket a kérdéseket. (Kabók Lajos: Ezt nem tagadni, bizonyítani kell !) r Aki állít, aki vádol, annak kell bizonyítania! (Úgy van! a jobboldalon.) Én olyan vádakkal szemben, amelyek általánosságban hangzanak el, de amelyekre konkrétumok nem hozatnak fel, nem válaszolhatok egyebet, mint megállapítom, hogy nem felelnek meg a tényeknek. (Ügy van! a jobboldalon.) Éppúgy nem áll az sem, amit t. képviselőtársam mond, hogy a tanítók közül csak azért, mert izraelita vallásúak, elbocsátások történtek volna. Ami pedig a földreformot illeti, mindnyájan tudjuk, hogy annak a törvénynek van egy szakasza, amely szerint a háborúban szerzett birtok (Peyer Károly: A háború előtt szerzett!) bizonyos erősebb és messzebbmenő kisajátítás alá esik. (Ügy van! a jobboldalon.) Hogy a bíróság a törvénynek ezt a szakaszát alkalmazta, ez kötelessége volt. De arról nem tehetek, hogy sok esetben ez a szakasz izraelita polgártársainkat sújtotta. (Rubinek István: Felekezetre való tekintet nélkül alkalmazták!) Ami végül az egyetemi zavargásokat illeti, tisztelt képviselőtársam, erre nézve először is megállapítom, hogy a tudományegyetemen éppen a rektor erélyes fellépése folytán ilyen zavargások nem fordultak elő. A közgazdasági karon szintén nem fordultak elő zavargások, (Jánossy Gábor : Ügy van ! Csak a műegyetemen voltak!) a műegyetemen voltak egyes ilyen esetek, amelyekkel szemben igenis a rektor felszólíttatott a kultuszminiszter úr által, hogy a legerélyesebb eszközöket vegye igénybe abból a célból, hogy ott a rend helyreállíttassák. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Rassay Károly : Maj d segít ott az ügyész ! Tessék annak is beavatkozni ! Ez a helyes !) Erre is kívánok felelni. Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, magam is azon a felfogáson vagyok, hogy büntetendő cselekményt az aula, az egyetem körében sem szabad elkövetni. (Ügy van\! a jobboldalon.) A baj itt nem ez. Itt a baj az, hogy sohasem tudták eddig az egyetem illetékes faktorai megállapítani az egyént, annak személyét, aki ellen a büntető eljárást meg kellene indítani. (Gál Jenő : Tettenérés esete forog fenn !) Gondoskodni kell elsősorban arról, hogy ez megállapítható legyen. (Rassay Károly : Két titkos detektív elintézi !) Itt a kormánynak két mód »áll rendelkezésére. Az egyik az, hogy a rendőrséget