Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának lakbérosztályba soroztassék. Erre vezethető vissza, hogy a miniszterelnök úr már hosszabb idővel ezelőtt ezt a kijelentést és Ígéretet megtette. Megnyugtathatom az igen t. képviselő urat, hogy ez az igéret beváltásra is fog kerülni és Debrecen azok közé a városok közé tartozik, amelyek a tervezet szerint feltétlenül a második lakbérosztályba fognak bekerülni. Csak ezt voltam bátor elmondani és kérem válaszom szíves tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő úr kíván szólni? Györki Imre : Nem I Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen !) A Ház a választ tudomásul vette. Következnék Tobler János képviselő úr interpellációja. Minthogy azonban a képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ezzel kapcsolatban jelentem a t. Háznak, hogy a képviselő úr levelet intézett hozzám, melyben távolmaradását betegségével indokolja és kéri annak igazolását. Javaslom a t. Háznak, hogy a képviselő úr távollétét igazoltnak tekinteni méltóztassék. (Helyeslés.) Méltóztatik ehhez hozzájárulni ? (Igen !) A Ház a távollétet igazoltnak tekinti. Következik Peyer Károly képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat,, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : «Interpelláció az összkormányhoz. Van-e tudomása az Összkormánynak arról, hogy a Népszövetség legutóbbi ülésén a magyar kormány képviselője a palesztinai zsidók részére védelmet kért arra való hivatkozással, hogy Magyarországon nagyszámú zsidó lakos körében ezen üldözések igen rossz hatást keltettek? Ha a magyar kormány tudomással bír ezen kijelentésekről és ezekkel azonosítja magát* kérdem, hajlandó-e a palesztinai zsidók részére kért védelmet a Magyarországon élő zsidó vallású lakosságra is kiterjeszteni ? Budapest, 1929. október 15. — Peyer Károly s. k., országgyűlési kép viselő.» (Jánossy Gábor: Senki sem bántja azokat !) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Peyer Károly : Igen t. Képviselőház ! Az idei népszövetségi konferencia szeptember 16-iki ülésén a Magyar Távirati Iroda közlése szerint felszólalt gróf Apponyi Albert képviselőtársunk is, aki a magyar kormány hivatalos delegátusa, és ezen az ülésen mondott beszédében csatlakozott az előtte felszólaló bizottsági tagokhoz, akik a Palesztinában történt zavarírásokat tették szóvá a Népszövetség ülésén. Beszédében azt mondja, hogy (olvassa) ; «Az ad jogcímet a felszólalásra, hogy olyan államnak polgára, melynek sok ezer izraelita alattvalója van. A magyarországi izraeliták természetesen izgalommal nézik, hogy hitsorsosaik milyen veszélynek vannak kitéve Palesztinában. A magyarországi izraeliták körében eltérők a vélemények, vájjon célszerű-e vagy sem a palesztinai kísérlet, éppen ezért a maga részéről nem kíván ennek a kérdésnek részleteibe belebocsátkozni. Ügy véli azonban, hogy ha már egyszer ezt a kísérletet megtették, akkor becsületből és emberies érzületből folyó kötelesség különösen azoknak a hatalmaknak részéről, amelyek a palesztinai gyármát megteremtésében közreműködtek, hogy a zavargásoknak véget vessenek és hasonló események megismétlődését megakadályozzák. Nem szabad megengedni, hogy azok, akik rábeszélésre hallgatva Palesztinában letelepedtek, most áldozataivá váljanak ennek a kísérletnek.» . ülése 1929 október 23-án, szerdán. 51 Ügy vélem, fölösleges hangsúlyozni, hogy gróf Apponyi Albert úr felszólalását teljesen helyeslem. A magam részéről is jónak tartottam, ho^y ez a kérdés ott szóvátétetett, mert azokból a közlésekbői, amelyek a lapokban megjelentek, tényleg arra lehetett következtetni, hogy ott egy fanatikus, de félrevezetett tömeg tört azokra a védtelen lakosokra, és sokat közülök megölt. Ezzel kapcsolatban azonban fel kell vetnem a kérdést : ha gróf Apponyi Albert úr, aki ott a magyar kormány hivatalos képviselője volt, felszólalt — és bizonyára a magyar kormány tudtával és hozzájárulásával szólalt feles az ő ténykedésével a magyar kormány minden tekintetbén egyetértett —, akkor azt a felfogást, amelyet a magyar kormány Genfben képviselt, miért nem igyekszik Magyarországon is megvalósítani ? Főképpen kérdeznem kell: hogyan lehet összeegyeztetni ezt a felszólalást azzal a gyakorlattal, amely Magyarországon van, amelyet nap-nap után látunk és amelynek a zsidó lakosság Magyarországon ma is szenvedő részese? Én nem mondom, hogy Magyarországon ugyanolyan zavargások történnek ma, mint amilyenek történtek Palesztinában. Voltak idők, amikor ehhez hasonló zavargások voltak, tfgy vélem, valamennyien csak örülhetünk annak, hogy azoknak az állapotoknak vége van. De még mindig egészen kivételes állapotban tartják a zsidó vallású lakosságot és nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy amikor a magyar kormány kint a palesztinai zsidók védelmét kéri, ugyanakkor idehaza, pl. az ital-' mérési jogok és a trafikjogok revíziójánál súlyosbító körülmény az, ha valaki zsidó vallású. Az elemi iskoláktól kezdve a többi tanintézetekig egész sereg igen hasznos és értékes tanító és tanár volt kénytelen távozni állásából. Nem volt semmi bűne az illetőnek, semmiféle forradalmi tevékenységet nem fejtett ki, sőt voltak olyanok is, akik a kommün alatt, az egész idő alatt, le voltak tartóztatva, de miután zsidó vallásúak Voltak, menesztették őket. Csak arra kívánok rámutatni, hogy á földbirtokreformnál milyen különleges szempontból ! bírálták el azok földjeinek igénybevételét, akik zsidó vallásúak, és hogy kik voltak azok, akik ezeket a földeket kapták. (Krisztián Imre : A háború alatt szerezték a vagyonukat !) Rá kívánok továbbá mutatni azokra a jelenségekre, ! amelyeknek még ma is az egyetem a színhelye. Rá kívánok mutatni árra, hogy a kormány — nem tudom miért, — de kénytelen vagyok azt : mondani, hogy tűri azt, hogy egy csomó ember — nem akarok távolról sem általánosítani — rátámadjon az ott tanuló zsidó egyetemi hallgatókra, akiknek törvényben biztosított joguk van : odajárni és orvul hol ütlegelik őket, hol pedig más módon, az úgynevezett rábeszéléssel, illetőleg eltanácsoiással — ez a legújabb magyar speeia; litás (Zaj és derültség.) — akadályozzák meg őket abban, hogy tanulmányaikat folytathassák. T. Ház ! Mindenesetre szükségesnek tartot; tam e .kérdés felvetését, a nélkül, hogy ennek a | kérdésnek túlságosan a részleteibe kívánnék menni, azért is, mert hiszen ezek a dolgok köztudomásúak és ismeretesek. Ha valamelyes kivé| tel van ezen a téren, úgy egyedül egy területen ! van yalamilyen kivétel : a zsidó kormányfőtanácsosok számában. Ezen a téren éppen eleget • kapott ez az ország és talán ez az egyedüli terür 1 let, ahol a zsidóság Dem panaszkodhatik. (Elénk < derültség és zaj.) ' ••••. j Elnök : A miniszterelnök úr kíván válaszolni* ; (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István miniszterelnök : T. Kép; viselőház ! Én feltételezem Peyer Károly t. képI viselő társam részéről, hogy interpellációjának el-