Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

50 Az országgyűlés képviselőházának 320. ütése 1929 október 23-án, szerdán. szóló állami költségvetést beterjesztette és amikor megmagyarázta, hogy a költségvetési egyenleg 3"5 millió pengő felesleget fog felmutatni, (Zaj. Elnök csenget.) bejelentette, hogy ezt a 3'5 millió pengős felesleget a kormány arra szánja, hogy a tisztviselők lakáspénzének rendezése céljából a lakbérosztályba sorozást a változott viszonyoknak megfelelőleg megváltoztassa. A Ház a pénzügyminiszter úrnak ezt a bejelentését élénk helyesléssel és tapssal honorálta. Ugyanebben a nyilatkozatában a pénzügyminiszter úr azt is mondotta, hogy ennek azr összegnek felhasználására majd később fog előterjesztést tenni és felhatalmazást kérni. Amikor az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot 1929 június llrén a pénzügyminiszter úr a Ház elé terjesztette, akkor abba ennek a márciusban tett ígéretnek megfelelően belefoglalta a 3"5 millió pengő felhasználására vonatkozó felhatalmazás kérését is. A törvényjavaslathoz fűzött indokolásában maga a pénzügyminiszter úr hangsúlyozza, hogy azért is szükséges a lakbérosztályoknak újból való megállapítása, mert a városok és községek a lakásnénz szempontjából legutóbb 1908. illetőleg 1911. évben soroztattak lakáspénzosztályokba. Amikor a törvényjavaslat tárgyalás végett a pénzügyi bizottság elé került, a pénzügyi bizottság is, abban a jelentésében, amelyet a Ház elé terjesztett, hangsúlyozta, hogy örömmel üdvözli a pénzügyminiszter úr idevonatkozó javaslatát, úgyhogy mindenütt meg volt adva a pénzügyminiszter úrnak a kellő lehetőség és mód arra, hogy az 1929 március 13-án, tehát több mint egy félévvel ezelőtt tett ígéretét valóban beváltsa. Azóta, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény lett, tehát 1929 július 1-től kezdődőleg, olyan hosszú idő telt el, hogy ezen hosszú idő alatt, bárminő lassú adminisztrálás folyik is az állami igazgatás terén, mégis módja lett volna a pénzügyminiszter úrnak a községek és városok lakbérosztályokba való beosztását revízió alá venni. Az a tény. amely a javaslat indokolásában is bennfoglaltat]k, hogy legutóbb, 1911-ben rendezték a városoknak és községeknek lakbérosztályba való sorozását, azt jelenti, hogy ezen legutolsó intézkedés óta 18 esztendő telt el. Tizennyolc esztendő alatt az ország megmaradt városai lakosságának számában meglehetősen nagy eltolódás következett be : egészen jelentéktelen községek jelentős községekké emelkedtek; városok, amelyek fejlődés alatt állottak és Magyarország akkori viszonyaihoz képest középnagyságú városoknak voltak tekinthetők, a változott viszonyok folytán úgy felduzzadtak, hogy ma már az ezekre a városokra megállapított lakbérosztály a mai helyzetnek nem felel meg. Nem kell továbbmennem, példaképpen kiragadom magának Debrecen sz. kir. városnak helyzetét. Debrecen városának akkor, amikor legutóbb besorozták lakbérosztályba 1910-ben, illetőleg 1911ben 92.729 lakosa volt, ma pedig a lakosság száma meghaladja a 120.000-ret, ami azt jelenti, hogy 17 év alatt több mint 30.000-rel emelkedett Debrecen város lakosságának száma. Ez természetesen azt is maga után vonta, hogy ebben a városban a. megélhetési viszonyok is bizonyos eltolódást szenvedtek, ami különösen és elsősorban a lakbérkérdésben nyilatkozik meg. A népjóléti miniszter úr szerencsétlen politikája, mely a lakbérek állandó emelésében nyilatkozik meg s az a tény, hogy az újonnan épített házakban a lakbéreket semmi tekintetben sem kötötte meg, igen súlyos és hátrányos következménnyel járt. Olyan városokban, mint pl. Debrecen, ahol, mondom, a lakosság száma 30.000-rel szaporodott, ahol, különösen háború után, az egyetem fejlődésével kapcsolatosan is egész sereg állami tisztviselő helyezkedett el,, akikre nem lehet vonatkoztatni azt, hogy az 1917-ben érvényes bérek alapján kell most is a lakásbéreket megfizetniük, mert ezek kénytelenek voltak új lakásokba költözni, az állami alkalmazottak súlyos helyzetben vaunak, mert lakbérilletményükből nem tudnak elhelyezkedni olyan lakásban, amely családi, vagy társadalmi viszonyaiknak megfelelő volna. Hallottunk idevonatkozóan Ígéretet, s már magam is említettem fel olyan korábbi tényeket és javaslatokat, amelyek erre vonatkoznak. De nemcsak ez erősít meg engem akkor, amikor kérem a pénzügyminiszter urat, hogy most már sürgősen adja ki az idevonatkozó rendelkezést, hanem kérelmem előterjesztésénél és interpellációm megszövegezésénél hivatkoztam arra is, hogy a miniszterelnök úr, aki Debrecen városának ugyancsak képviselője, akkor, amikor programmbeszédet mondott s később is, amikor beszámoló-beszéd tartása végett Debrecenben megjelent, s amikor a nála küldöttségben jelentkező köztisztviselők és közintézeti alkalmazottak felhívták erre a miniszterelnök úr figyelmét, ugyancsak ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy maga is belátván Debrecen város lakbérosztályának helytelenségét, a maga részéről is közreműködik abban, hogy az a sérelem valahogyan orvosoltassék. Ennek az ígéretnek azonban szintén nem lett foganatja, s ma ott állunk, bár a pénzügyminiszter úrnak törvényes felhatalmazása van június 1-től, a költségvetési év kezdetétől, a lakbérek rendezésére, mégis most már elmúlt az augusztusi lakbérnegyed és nem bocsátották ki a rendelkezést, most pedig alig néhány nap választ el bennünket a novemberi lakbérnegyedtől és még mindig nem tudunk a szükséges rendelkezés kibocsátásáról. Ebből kifolyóan elérkezettnek láttam az időt megkérdezni a pénzügyminiszter urat, hogy mi az álláspontja ebben a kérdésben, s kérem, hogy a szükséges lépéseket tegye meg és a lakbér-besorozásra vonatkozó rendeletét, amelyre — mondom — a felhatalmazása megvan, sürgősen adja ki. . Elnök : A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter : T. Ház ! Györki igen t. képviselő úr interpellációjára megnyugtató választ adhatok ; igenis, szándékom élni azzal a felhatalmazással, amelyet a törvényhozás június hó végén nekem megadott. Annak oka, hogy máig nem éltem még vele, illetőleg megfelelő rendelkezést ki nem adtam, tisztán az, hogy egy sereg új kérelem jött hozzám, amelyeket természetesen meg kellett vizsgáltatnom és ennekfolytán egy sereg városban és községben újabb statisztikai felvételt kellett eszközölni, hogy lelkiismeretesen lehessen ezt a tényt eldönteni. Ez azonban nem változtat azon, hogy a kormány beváltsa azt az ígéretét, amelyet tett. Ez az ígéret azonban nem úgy szólt, ahogy a t. képviselő úr méltóztatott mondani, mert az augusztus 1-ére szólott és augusztus 1-étől visszamenően szándékozunk a felemelt lakbért juttatni mindazon városban lakó tisztviselőknek, akik ebbe a kategóriába majd belekerülnek. Á tisztviselőket tehát végeredményben nagyobb kár nem fogja érni ebből a késedelemből, viszont szükségessé vált ennek alapos és lelkiismeretes megvizsgálása. Ami a képviselő úrnak azt a kérdését illeti, hogy Debrecen a kérelemnek megfelelően a II-ik lakbérosztályba bele fog-e kerülni, erre vonatkozóan azt vagyok bátor felelni, hogy a kormány már régen felismerte azt, hogy Debrecenben elsősorban fennforognak azok a körülmények, amelyek indokolttá teszik, hogy ez a város magasabb