Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-320
46 Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1929 október 23-án } szerdán. akkor teljesítik legjobban kötelességeiket, ha sohasem feledkeznek meg saját jogos gazdasági és üzleti szempontjaikon kívül arról, hogy bizonyos körülmények között minden üzleti szempontnál fontos abb lehet az, hogy benn az országban a gazdasági életnek inkább könnyebbséget, mint nehézséget okozzanak. Remélem, hogy a jövőben nem lesz olyan tényező, amely erről megfeledkeznék. Ez volt a beszédein kérdéses részének értelme, a figyelmeztetés volt a célja és én a magam részéről sohasem gondoltam olyasmire, -amire beszédem teljes ^szövege következtetést sem enged, de amire talán a beszédtöredékek helytelen csoportosítása lehetőséget ad. Ily következtetéseik valóban meggondolatlanok lettek volnia és még meggondolatlanabb lett volna az a beszéd, ha ilyen következtetésekre jogosan adott volna alkalmat. T. Ház! Azt hiszem, sikerült a kutya fejéről a cilindert levennem, (Derültség.) és remélem azt is, hogy t. képviselőtársam interpellációja így tárgytalanná vált. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Következik a tegnapi ülésünkön tett bejelentésnek megfelelően a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válasza Bodó János képviselő úrnak 1928. évi június hó 27-én előterj esztett interpellációj ára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszteri választ felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Bodó János országgyűlési képviselő úrnak a szeged—temesvári vonalon jugoszláv részről követelt vízumdíj leszállítása és a budapest—szeged—temesvári gyorsvonatok menetidejének megrövidítése ügyében előterjesztett interpellációjára a következőket van szerencsém a t. Ház tájékoztatására előadni: Az interpelláló 1. pontja arra vonatkozik, hogy hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter megfelelő módon eljárni, hogy a jugoszláv kormány a szeged—temesvári vonalon szedett indokolatlanul magas vízumdíjat a normális összegre redukálja. Erre nézve megjegyzem, hogy a jugoszláv kormány folyó^ évi május hó 27-én a szóban lévő vonalon életbeléptette az átutalási (transit) vízumkedvezményt azon utasok részére, kik az említett vonalon Magyarországból S. H. S. államterületen át kiszállás nélkül utaznak Romániába vagy onnan Magyarországba. A kívánság tehát teljesült. Az interpelláció 2. pontja a budapest—szeged—itemes vári gyorsvonatok menetidejének megrövidítését célozza. Erre nézve megjegyzem, hogy a 702/701. számú gyors vonatpár menetideje a magyar vonalon, vagyis Budapest— Szőreg között a békebeli menetidőnél 15 perccel rövidebb. E gyorsvonatok a budapest^szegedi vonalon 80—90 kilométeres alapsebességgel futnak, tehát az erre a vonalra engedélyezett legnagyobb sebességgel közlekednek s az egyes állomásokon való tartózkodásuk csak annyi, amennyit a vontatási szükségletek, illetve az utasforgalom feltétlenül megkövetel. Kétségtelen, hogy a budapest—temesvári viszonylatban a gyorsvonatok menetideje 2 óra 08 perccel hosszabb a békebelinél. Ezt a körülményt kizárólag a közbeiktatott határállomásokon a határvizsgálat elvégzése céljából kívánt hosszabb tartózkodási idők és a jugoszláv, valamint a román vonalrészeken alkalmazott kisebb menetsebesség okozza. Az összeköttetés gyorsítása érdekében a m. kir. Államvasutak az érdekelt vasutaknál már ismételten tettek lépéseket és ezentúl is az európai menetrendi értekezletben, valamint az azokat előkészítő tárgyalások során mindent el fognak követni arra nézve, hogy szóban lévő gyorsvonatpár menetideje kedvezőbb legyen. Az öszszeköttetés megvalósítása különben mai alakjában is sok nehézségbe ütközött s csak évekig tartó tárgyalások után volt az a prágai menetrendértekezleten keresztülvihető. Tisztelettel kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1929. évi október 17-én. Bud János s. k., kereskedelemügyi miniszter». Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs itt. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellációkra. Az első interpelláló Csik József képviselő úr. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Minthogy a folyamőrség raktárait és főműlyeit az újpesti Népszigeten, az Újpest rendezett tanácsú város számára egyedül számbavehető víznyerő területen kívánja felépíteni, jóllehet erre a célra az újpesti téli kikötő újpesti partján is megfelelő terület áll rendelkezésre; ' minthogy továbbá ezáltal a 60.000 lelket számláló Üjpest vízzel való ellátása van teljesen lehetetlenné téve, hajlandó-e a belügyminiszter úr Üjpest r. t. város említett víznyerő területét a fent említett építkezéstől mentesíteni s a foyamőrség raktárait és műhelyeit az újpesti téli kikötő újpesti partján, a.z ott épülő folyamőrségi laktanya folytatásában elterülő s a földmívelésügyi tárca hatáskörébe tartozó kincstári területen elhelyezni! Dr. Csik József országgyűlési képviselő s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csik József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Még a Ház nyári szünete előtt voltam bátor interpellációt bejegyezni... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Csik József: ... Üjpest rendezett tanácsú város víznyerő területének biztosítása tárgyában. Annakidején interpellációm elhalasztását kértem, miután az illetékes tényezők közt bizonyos tárgyalások kezdődtek és nem akartam interpellációmmal e tárgyalások elé vágni. Mintjhogy azonban ezek a tárgyalások holtpontra jutottak, szükségesnek tartom interpellációmat a mai ülés keretében előterjeszteni. Az interpelláció historikumához tartozik az, hogy Üjpest rendezett tanácsú város 1911-ben egy belga társasággal megegyezve, elhatározta vízmüveinek megépítését. A vízművek megépítését az úgynevezett Népszigetre határozta el Üjpest városa és,erre nézve a felsőbb hatóságtól természetesen engedélyt is kapott. Nem mutatkozott a legcélszerűbbnek a Népsziget e vízművek kiépítésére, mert hiszen nemcsak gyárak vannak e Népsziget körül, hanem ott terül el a földmívelésügyi minisztérium téli kikötője is, amelTí. a zsilip leromlása folytán friss vizet nem kap és ís-y természetesen nem volt remélhető már akkor sem, hogy a legtisztább vizet fogja nyerni e körülmények folytán vízmüvei útján Újpest városa. Más terület azonban Újpest városának rendelkezésére nem állott. A sziget felsőbb részén ugyanis a Máv. vízművei helyezkednek el, az újpesti Dunapartnak többi részét pedig a budapesti vízművek