Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1929 október 23-án

3 szerdán. 39 rium foglalkozzék az ő problémájával és ne párhuzamosan, tehát a három laboratórium ugyanazzal. Bizonyos rendszert kell tehát belevinni Magyarországon a természettudományi kutatásba. Nem arról van szó, amit az igen t. képviselő úr mond, hogy ez a tanács kutatni fog. Ez a tanács nem fog kutatni, hanem abban bennülvén az Összes érdekeltek, meg fogják vitatni azt, hogy Magyarország gazdasági helyzetére való tekintettel minő természettudományi kérdésekkel.kell egyálalában foglalkozni, e részben programmot dolgoznak ki s akkor a Programm megvalósítását kiosztják az összes laboratóriumok között. És az Összegek megadása többet nem a kultuszminiszter hatáskörébe fog tartozni, hanem ennek a tanácsnak hatáskörébe. Annyit méltóztatnak zúgni az állami omnipotencia. miatt. Mi egyebet csinál a kultuszminiszter itt, mint lemond intézményesen bizonyos jog gyakorlásáról, összegek oszogatásáról, amiben leginkább kifejezésre jut az állami omnipotencia. Erről lemond, egy törvényjavaslatot hoz s ezt a jogát áthelyezi szakemberekre. Voltaképen ez a lényege a javaslatnak. Mármost azt mondja az igen t. képviselő úr, hogy amit Söpkéz nagyrabecsült barátom felsorolt, azt mind meg fogja-e oldani ez a tanács. Természetes, hogy nem oldhatja meg, hanem elméletileg vizsgálja és a megoldás felé viszi a kérdést. Ha egyszer elméletileg meg van oldva a kérdés, akkor a kultuszminiszter hatásköre lezárul és annak a gazdasági minisztériumnak kell kézbeyennie az ügyet, amely az illető találmány fruktifikálására hivatva van. Például ilyen összegekből jutott Pogány műegyetemi professzor úr arra az eljárásra, hogy a mi rosszminőségű barna szeneinkből könnyű olajokat tud előállítani. Igen t. uraim, ha csak ez az egy dolog sikerül... (Petrovácz Gyula: Hol történt ez?) Ez folyamatban van a műegyetemen és azt hiszem, a kérdésnek gazdasági fruktifikálása is folyamatban van. Ismétlem, abból, ha ezt a dolgot mi megcsináljuk, — aminthogy meggyőződésem, hogy megcsináljuk — olyan gazdasági haszonhoz jutunk, amely a milliószorosát teszi ki azoknak az összegeknek, amelyeket itt erre a célra igénybe veszünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ismétlem, itt a kultuszminisztérium tevékenysége egészen altruisztikus. Mi tudósainknak rendelkezésére bocsátjuk azokat az anyagi eszközöket, amelyek a kutatáshoz szükséges speciális műszereknek, kísérleti állatoknak, vegyszereknek beszerzéséhez kellenek. Es ha bizonyos eredményekhez jutunk, azt már azután átadjuk a közgazdasági minisztériumoknak, az egészségügyi minisztériumnak és magának az életnek. Mi itt nem akarunk hegyeket megmozgatni, mi teljesítjük azt a kötelességünket, ami a magyar kultúra kötelessége, hogy a magyar tudományos problémákat magyar agyvelők oldják meg. Mert legyen arról meggyőződve a t. képviselő úr, hogy helyettünk a mi klimatikus viszonyaink figyelembevételével, a mi anyagaink, a mi talajviszonyaink figyelembevételével a külföldi szakemberek gondolkodni nem fognak. Azok a maguk dolgával törődnek és nekünk kell intéznünk a ' magunk dolgát. (Ügy van! Ügy van!) Ennyit az egész koncepcióról. :

'. Szó sincs itt egy

r állandó szerv létesítéséről és^ itt .térek át az egésznek költségvetési részére. Miről van szól? Arról, hogy a különböző, egyetemi, műegyetemi, klinikai kutató és kísérleti intéztetek szakemberei összeülnek* átbeszélik a dolgot-és felosztják az állam által rendelkezésre bocsátott javadalmat. Ezen túl itt adminisztráció általában véve nincs. A gépelés, irattári kezeles munkáját pedig elvégzik a gyűjteményegyetemi tanácsnak alkalmazottai, akik ezt a kis többletmunkát el fogják tudni végezni. Erről van szó. Miután itt a magyar nemzet nagy kérdéséről van szó, nagyon csodálom, hogy a képviselő úr ezt az apolitikus javaslatot, amelyben semmi politikum nincs, ezt a miniszter hatáskörét csökkentő javaslatot, ezt az államnak semmi kiadásiba nem kerülő javaslatot (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy van! Ügy van! Ez a fő!) felhasználja arra, hogy takarékossági eszmefuttatásokat vigyen véghez, amivel nia a közvéleményben tényleg meglevő hangulatból akart tőkét kovácsolni magának. Azt hiszem, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslattal kapcsolatban sok mindent fel lehet hozni, csiak éppen ebből a szempontból nem volnia szabad hozzászólni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Miután az előadó úr szólni nem kíván, másnak pedig szólásjoga nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat cimét, majd 1. és 2. §-át. — A Ház a címet és a szakaszokat észrevétel nélkül elfogadja). Következik a 3. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ia szakaszt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 3. §-t). — Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Teljes mértékben egyetértek a t. kultuszminiszter úrral abban, hogy ez a javaslat tényleg nem politikai javaslat. Ennek a javaslatnak a politikához semmi köze sincs s nekem eszemágában sincs ezt a javaslatot azért támadni, mert azt a kormány nyújtotta be; En ezt a javaslatot azért támadom és azért helyezkedem vele szembe, mert nekem az egész ország kormányzatára vonatkozólag van egy általános alapelvem ... Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat felszólalásában félbeszakítani, mert a képviselő úr általános jellegű bírálat tárgyává teszi a javaslatot. A képviselő úr a 3. §-hoz kért szót, kérem tehát, méltóztassék annak keretében maradni. Fábián Béla: A 3. § az «alap» jövedelmeiről szól. Az alap jövedelmei az én véleményem szerint az ország lakosait terhelik meg, és ez az oka annak, hogy én a javaslattal szembehelyezkedem és azt mondom, hogy bár ez a javaslat a politikától távol áll, még sem fogadom el sem a 3. §-t sem az egész törvényjavaslatot. Ez a különbség köztünk. Nekem az a felfogásom, hogy nekem teljesen mindegy az, hogy a közintézetek fenntartására a pénzt az államkasszából méltóztatik-e venni, vagy a magángazdaságból. Ez azért mindegy, mert az államkasszából való pénz is a magángazdaságból került az államkasszába és nekem az a meggyőződésem, hogy az államkassza éppúgy nem bír el semmi újabb kiadást, mint ahogy a magángazdaság se bír el semminemű újabb kiadást: Tehát 7'