Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

38 Az országgyűlés képviselőházának • tassék szellemes közbeszólásiaikat beszüntetni. (Pakots József: Szép felhőkarcoló torony nem lesz ottî) Fábián Béla: Azért méltóztattak az egyenes adóztatást kihagyni, mert a mai világban nincs kormány Magyarországon, amely a Képviselőház elé merne jönni olyan javaslattal, amely egyenesadókat kívánná igénybevenni, -sajnos, hogy ezt kell mondanom bárminő célokra — mert az ország teherbíró képessége ina már semminő célra újiabb adóztatást nem enged meg. Most a miniszter úr ezzel a kedvenc tervével jön ide a Ház elé, és azt mondja: szavazzátok meg, ez nem kerül semmibe. Szerintem ez egy olyan «nem kerül semmibe» intézmény, amelynek biztosan székhelye is lesz. (Pakats József: Persze! Székháza is lesz. Gr, Klebelsberg Kunó vallás és közoktatásügyi miniszter: Az Akadémián szoktak mindig öszszejönni!) Ügy, az Akadémián'? Akkor miért van a javaslatban benne az ingatlanszerzési (Söpkéz Sándor előadó: Ha lesz annyi pénz!) En attól félek, hogy ebből az intézményből megint egy másik intézmény lesz

% egy újabb, amely talán a kultúrában nem játszik olyan nagy szerepet, de amint mondják, a gazdasági életben fog nagy szerepet játszani, szóval egy újabb hegyközségi intézmény lesz, amely intézményt a múlt esztendőben keserves kínnal szavaztatták meg velünk. Méltóztassék lemenni a megyékbe és megnézni, hogy amikor a hegyközségi intézmény céljaira hozzájárulásokat kell megszavaztatni és beszedetni, akkor két ember van jelen: az egyik maga a főszolgabíró, a másik pedig a hegyközségi bíró. • Tisztelettel kell kérdeznem a t. miniszter urat és az egységespártnak igen t. tagjait is, hogy nem elég, ha at. képviselőtársaim velem együtt a legnagyobb aggodalommal nézik azt a szomorú szituációt, amelyben ma vagyunk? Valamenynyien látjuk, hogy ma már ebben az országban az iparos, a kereskedő, a lateiner, a tisztviselő, a gazda — a kisgazda és - a nagygazda egyaránt — benne van a nyomorúság és a gazdasági bajok borzasztó olvasztó kohójában. Ne tessék tehát olyan tör vény javaslatokkal elibénk jönni, amely törvényjavaslatoknak megvalósítása pénzbe kerül és amelyek ismételten újabb és nagyobb összegeket fognak végeredményben igénybe venni. Nekem az a véleményem, hogy az országra nézve élet-halál kérdés a kultúra, az előrehaladás kérdése, de ebben az országban, az ország kicsi területéhez képest annyi egyetem van, hogyha az egyetemeket tennénk ezeknek a kutatásoknak központjává, amely kutatásokról a miniszter úr mpst ezzel a törvényjavaslattal akar gondoskodni, akkor a t. egyetemek mint központok és a t, egyetemi tanár urak, akiknek igazán sok feles idejük van, nagyszerűen elvégezhetnék mindazt a munkát, amely munkát a miniszter úr az ezen javaslat által kontemplált intézetek által akar elvégeztetni. Megvallom Őszintén, nem látom be, hogy egy olyan országban, amelyben annyi az egyetemi tanár, hogy némely egyetemen majdnem, kevesebb a hallgató, mint a tanár, .. (Farkas Elemér: Talán mégsem!). Vannak szakok, ahol egy : tanárra két-három hallgató jut. (Gr, Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ilyent nem lehet mondani! Nincs ilyen szak! —Zaj.) A múlt esztendőben statisztikai kimutatást olvastam fel a Képviselőházban, amelynek értelmében, nem tudom megmondani, hogy a szegedi vagy a pécsi egyetemen, de valahol vannak előadók, akikhez két-három hallgató van beírva.. (Söpkéz Sándor előadó.: ^alán magántaúárf) Nem, nyilvános,, K ülése 1929 október 23-án, szerdán. * jó, rendes tanár (Derültség.) Nem lehetséges ez? Mi sok mindent tapasztaltunk már itt hosszú esztendők óta és nem ma szólalok fel először ebben a tárgyban. Engem itt a Házban sokszor fekete madárnak, sirató asszonynak nevezett a pénzügyminiszter úr, vagy pedig ingyenes, fizetésnélküli főforgalmiadóellenőrnek, (Jánossy Gábor: Igen szép hivatal! — Derültség.) amikor állandóan azt mondottam itt a Házban, hogy vigyázva költekezzünk, mert különben nem lesz miből költekeznünk. Ma ebben a kérdésben valamennyien eljutottunk egy nizusra, ma már valamennyiünknek az a véleménye, különösen azoknak, akik érintkeznek az emberekkel, hogy: köszönjük szépen, ebből a rezsimből, mely a kiadá. sokat állandóan növelte s amely a bevételekkel megtöltötte az államkincstárt akkor, mikor a magángazdaság kasszái üresek voltak, elég volt. S én nagyon szépen kérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék ezt a törvényjavaslatát a másik törvényjavaslattal egyetemben visszavonni, amelyet ma fogunk tárgyalni s amelyiknél bátor leszek elmondani a magam véleményét szintén a gazdasági helyzet szempontjából. Senki sem pályázik itt arra, hogy a gazdasági kérdésekből politjkát csináljon, de senkisem olyan botor, hogy ne vegye tekintetbe azt, ha a kormány nem fogja tekintetbe venni a gazdasági kérdéseket: akkor akár akarjuk, akár nem akarjuk, a gazdasági kérdésekből olyan politika lesz, mely túlmegy a mi ellenzéki akaratunkon'is. A törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A közoktatásügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Nagy meglepetéssel hallgattam végig Fábián t. képviselő úr felszólalását, mert megoszolhatnak a vélemények abban a tekintetben, hogy ő egy tiszteletreméltó álláspontot rokoszenvesen tud-e képviselni, igen vagy nem, de abban egyetértünk, hopry az igen t képviselő úr legtöbbnyire tartalmas volt s a tárgyhoz szólt. Ha azonban valaki annyira nem penetrálta a dolgot és annyira nem mélyedt el a kérdés lényegében, mint az igen t. képviselő úr, akkor ez ránk sajnálatos meglepetés, mert az igen t. képviselő úrtól ilyen felületes hozzászóláshoz szokva nem voltunk. Miről van itt tulajdonképen szó? Arról, hogy az állami költségvetésben már több év óta bizonyos kutatási alap van felvéve természettudományi kutatásokra. Eddig ezt az összeget a kultuszminisztérium bürokráciája osztotta szét. Mit jelént ez? Ha egy tanár valamely témában kutatni akar, s műszerekre, kísérleti állatokra vagy vegyszerekre van szüksége, feljön a kultuszminiszterhez, vagv írásos beadványt ad be, s az azután megvizsgálván az ügy fontosságát, megadja a kutatási alapból az összeget vagy nem adja meg. Ez azonban ötletszerű elhatározás, mert hiszen nem az a fontos, ki jön előbb egy kívánsággal, hanem az ország összesége a fontos. Nekünk, amint méltóztatnak tudni, négy egyetemünk van. Van egy közgazdasági fakultásunk, ahol a mezőgazdasági csoportban szintén laboratóriumok vannak. Itt van a nägy műegyetem, de Vannak a kultuszminisztérium hatáskörébe nem tartozó erdészeti, bányászati és mezőgazdasági iskoláink is, a földművelésügyi minisztérium kísérletügyi intézetéi és a többi. Ezek mind rokon, vagy ugyanazt a szakot mű? velő intézmények, s nem lenne jó, ha mindegyik dolgoznék, a nélkül, hogy a másikról tudomással bírna. Egy nagy nemzeti munkamegosztásra van tehát szükség, hogy minden laborató-