Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1929 október 23-án, szerdán. 37 tézmény nem volt meg, bár Németországiban, igaz, hogy e nélkül az intézmény nélkül, de a földkóstolás kérdése az egész agrártársadalom és egész Németország javára nagyszerűen meg van oldva; ha igaz az, hogy eddig a műtrágyával azért nem voltunk tisztában, mert ez az intézmény nem volt meg, de most, hogy ez az intézmény meglesz, a műtrágyával nagyszerűen tisztában leszünk és most már meg fogják állapítani, hogy Békésben, Biharban, Szolnokban, Zemplénben, Borsódban, Zalában, Csanádban és Csongrádban melyik földnek milyen műtrágya jár: akkor, t. Képviselőház, én még abban az esetben is hozzájárulnék a kultuszminiszter úr javaslatához, ha pénzbe kerülne, nem pedig úgy, mint ahogy a Képviselőház igen t. előadója mondja, nem kerül egyetlen huncut krajcárba sem, azért, mert a pénz már megvan hozzá. (Mozgás.) De megvallom, nagymértékben csodálkozom a kormány mulasztásán, mert ba ez mind így igaz, ha ez az intézmény még arra is jó, hogy megállapítsa az éghajlati viszonyok befolyását a mezőgazdaságra és ennek következtéiben megoldja a mi állandó, óriási nagy alföldi problémánkat az esős idővel, a száraz idővel és annak befolyásával a mezőgazdasági termelésre, akkor én, mint ellenzéki azt mondhatom: hiszen a Bethlen-kormány tíz esztendő óta van hivatalban, miért csak ma nyújtja be ezt a törvény j avaslatot ? Ha ebből csak egy századrész igazságnak lehellete volna meg, abban az esetben nem szólalnék fel, de egy baj van. Attól félek, hogy ez nemcsak pénzbe fog kerülni hanem ennek a szegény, nyomorult és ma már semmiféle újabb adót nem bíró országnak ez egy újabb adó lesz, — rögtön ki fogom fejteni, hogy hol — másodsorban pedig nem fog jelenteni semmi mást, mint azt, hogy egypár új tisztviselőt méltóztatnak elhelyezni. Rögtön megmondom, hogy hol és milyen állásokban fogják elhelyezni, csak azt nem tudom, hogy milyen fizetést fognak kapni. (Jánossy Gábor: Kérem, hiszen ezek tudósok!) En attól félek, hogy tekintettel arra, hogy az állások magasak lesznek és tekintettel arra, hogy a magas fizetést indokolni fogják majd a csepp folyósítással és azokkal a hatalmas állami érdekekkel, amelyeknek szolgálatát ezeknek a tisztviselő uraknak meg kellene valósítaniuk, ennélfogva nem kicsiny és aprócska fizetést fognak nekik adni, hanem jó fizetést, olyan fizetést fognak adni nekik, amilyent megérdemelnének akkor, ha már megoldották volna azokat a feladatokat, amelyeket rájuk bíznak. Elsősorban nézzük meg azt, hogy mik lesznek a kiadások. Méltóztassék elővenni a törvényjavaslatot. Lesz egy tanács. A tanács áll egy elnökből, egy alelnökből, egy ügyvezető igazgatóból és tizenkét tagból. Nem látom azonban sehol, hogy ezek a t. urak tiszteletbeli állásokat töltenének be. (Jánossy Gábor: Hogyne!) Itt még nincs beírva, hogy ezek fizetést nem kapnak. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Hiába kontemplálják ígv, én ismerem nagyon iól az ügyvezető igazgató urakat. Magyarországon az ügyvezető igazgató urak nem dolgoznak ingyen, hanem fizetéseket szoknak kapni. (Jánossy Gábor: Ez más!) De azt méltóztatott mondani az előadó úrnak az én kérdésemre, hogy ez nem fog semmiféle pénzbe kerülni. Ha nézem ezt a törvényjavaslatot, az első pillanatban tényleg úgy látszik, mintha az államnak és az egész országnak semminemű megterhelésébe nem kerülne ennek az intézménynek fenntartása. Ellenben azt mondja a törvényjavaslat 3. §-ának 2. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIII. pontja (olvassa): «Az Alap jövedelme: 1. az állami költségvetésekben az Alap céljaira felvett összegek.» Ez már bent van; de miből van bent? Nem az Önkéntes adományokból, hanem az adózók filléreiből és sehol nem vagyok biztosítva arról, hogy a jövőben nem méltóztatnak erre a célra összegeket beállítani, sőt bizonyos, hogy be méltóztatnak állítani. (Söpkéz Sándor előadó: Adja Isten, hogy lehessen beállítani!) Nem arról beszélek, hogy lehessen. Ha megvan a szükséglet, a szükségletet fedezni kell azért, mert ha már itt van ez az intézet, ennek kiadásait valamiből fedezni^ kell. (Jánossy Gábor: Azok csak dologi kiadások, iroda stb. — Malasits Géza: Két év múlva egy négyemeletes palota lesz és a pincétől a padlásig tele lesz hivatalnokokkal. — Roth en stein Mór: Csak dolgozni nem fognak!) Itt jön a másik kérdés, amely még nincs beállítva. Napról-napra azt hallom, hogy az én t. képviselőtársaim — ugyanúgy mint magam csekélysége — a legnagyobb aggodalommal figyelik az országban a társadalom helyzetét, a magángazdaság helyzetét. (Jánossy Gábor: Ügy is van!) A legnagyobb mértékben méltóztatnak félni attól, hogy az a társadalom, amelytől az adókat különféle címeken kiszedik, a régi terheket sem bírja tovább, nemhogy újabb terheket tudna elviselni. Állandóan azt olvasom az újságokban, hogy méltóztatnak 10%-kai meg 5%-kal leszállítani akarni a felhízott költségvetés öszszegét. (Jánossy Gábor: Meg is lesz!) Olvassa el az én igen t. barátom a kultuszminiszter úrnak törvényjavaslatát, amelyben a következő elbujtatott új adókat találja. (Derültség jobb felől.) Felolvasom a javaslatból (olvassa): «Az alap jövedelmei a törvényhatóságok és a községek által adott hozzájárulások... Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Már törölte a bizottság. — Söpkéz Sándor előadó: A t. felszólaló úr nem olvasta el a bizottsági jelentést. Törölve van!) Rögtön rá fogok térni. A bizottság ezt a részt kihagyta, ellenben, mint a kultuszminiszter úr nagyon helyesen jellemezte, benhagyott egyet, az önkéntes adományokat. (Söpkéz Sándor előadó: Nagyon helyes!) Az önkéntes adományokat nagyon helyesen benne hagyta. Én az utolsó tíz esztendőben az önkéntes adományok rovatánál azt tapasztaltam, hogy a minisztérium leírt a vármegyére, a vármegye leírt a községre, a főszolgabíró ráírta jegyzőre. Tessék akármelyik községi elöljáróságot megkérdezni, hogy miért fizetnek elő erre meg arra a lapra. Tessék kimenni Cinkota községbe, tessék Budapest közvetlen közelébe megnézni, hogy a község költségvetésének milyen százalékát teszik ki a különféle célokra adott összegek. Ez mind így áll elő önkéntes adomány révén, önkéntes adomány az, hogy a központi minisztérium ráír a vármegyére, a vármegye ráír a szolgabíróra, a szolgabíró úr kimegy személyesen a helyszínére, a községbe. Álljon szembe valamelyik jegyző vagy adóügyi jegyző azzal a szolgabíróval és mondja: kérem, főszolgabíró úr, az én községem nem szavazza meg ezt az önkéntes adományt! Ne játsszunk tehát a szavakkal. Valamenynyien tudjuk azt, hogy intézeteket fenntartani a levegőből nem lehet, mert ha a levegőből fenn lehetne tartani ezeket az intézeteket, akkor boldogan szavaznók meg. (Malasits Géza: Nemsokára megadóztatják a levegőt is. — Rothenstein Mór : Már kifogytunk a levegőből is! — Zaj.) Elnök: Csendét kérek, képviselő urak! (Jánossy Gábor: Egy kis levegő még van!) Ismételten kérem a képviselő urakat, méltóz-