Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

36 Az országgyűlés képviselőházának , zottságot és a szellemtudományi tanácsot is megszervezni, akkor ennek az öt szervnek egy magasabb egységbe való foglalásával, abban a szervezetben a szellemtudományi és társadalomtudományi tanács képviseli majd az összes tudományszakokat, az egyetemközi bizottság és az Országos Gyűjtemény egyetem a magasabb kultúra céljait szolgáló összes intézeteket és végül az országos ösztöndíjtanács foglalkoznék a tudomány jövőjével, a tudósképzéssel. Ilyenmódon biztosítva volna az összes magyar magasabb tudományos intézetek és tudományos intézmények tervszerű együttműködése. (Fábián Béla: De mirevaló a sok egyetem?) A sok egyetem tanít. (Fábián Béla: Es ott nem dolgoznak a tisztelt tanár urak?) Természetesen első és főfeladata az egyetemi tanárnak a tanítás. (Fábián Béla: Öt órát hetenkint!) T. képviselő úr, próbálja meg. Annak a tanárnak, aki 5—6 órát tanít, nagyon sokat kell készülnie, hogy azt az 5—6 órát eredményeseri tudja tanítani. Másik feladata pedig a tanárnak a tudomány fejlesztése. Különben is méltóztatik hallani, hogy elsősorban éppen ezekre az egyetemi tanárokra számít a miniszter úr és ezért nem kerül ez az intézmény költségbe. Kétségtelen, t. Ház, hogy tudománypolitikát jól átgondolt, a nemzet sajátos igényeihez es szükségleteihez mért, hosszú időre előre megállapított programm nélkül eredményesen csinálni nem lehet. Hiszen naponként halljuk azt a kívánságot, hogy a gazdasági élet terén is, ahol pedig az igények, a szükségletek a mai abnormális viszonyok között gyorsan, mondhatnám pillanatonként változnak, célszerű volna, amenynyiben lehetséges, legalább nagy vonásaiban egy hosszabb időre szóló programm fixirozása. Örömmel kell, tehát konstatálnunk, hogy a miniszter úr a kultúrpolitika terén ezt a hosszú időre szóló programmot évekkel ezelőtt megcsinálta, a t. Ház, az érdeklődők és a nagy nyilvánosság elbírálása alá bocsátotta és most igyekszik azután azt vaskövetkezetességgel végrehajtani. Kétséget nem szenved, t. Ház, hogy amikor a miniszter úr ezt a tudománypolitikai programmât megállapította, tudománypolitikai elgondoláson kívül számolt azokkal a nehézségekkel, azokkal a bajokkal és panaszokkal is, amelyekkel ismételten találkoztunk a háború előtt és találkozunk elég sűrűn ma is, hogy tudományfejlesztési, műszaki, közegészségügyi és közgazdasági kérdésekben az állami adminisztráció sokszor életbevágó intézkedéseket tesz tudománypolitikusok, orvosok, mérnökök és a közgazdasági élet vezető szerveinek meghallgatása nélküL Kétségtelen, hogy ennek a programmnak a megállapításánál és még inkább ennek a programmnak a megvalósításánál számol a miniszter úr az ország teherbíró képességével és ezt a programmot fokozatosan, lépésről-lépésre a mindenkori viszonyok mérlegélésével hajtja végre. Most is például — és itt felelni szeretnék t. képviselőtársaim kérdésére — létrehoz egy ilyen igazán nagy reményekkel kecsegtető intézetet, létrehoz tulajdonképpen minden költség nélkül, a meglevő intézmények és intézetek, továbbá a magyar tudósok önzetlenségének és hazafias áldozatkészségének igénybevételével. (Éljenzés a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Csak helyeselni lehet! — Fábián Béla: Akkor, ha ez mind igaz! — Jánossy Gábor,: Ö mondj tanár!) Ügy érzem, hogy egészen felesleges munkát végeznék, ha megkísérelném a tudományos kutatómunka jelentőségét avagy annak a nemzeti érzés s a nemzeti öntudat fejlesztésére, vagy pedig hazánk nemzetközi poziciójának emelésére '. ülése 1929 október 23-án, szerdán. Ahelyett, hogy ezeket a közismert dolgokat megismételném, legyen szabad befejeznem előadásomat Wolkenbergnek, a tudományegyetem volt rektorának egyik mondásával, amelyet egy most megjelent könyvében olvastam: «Az emberiség történetében mindig boldogtalanok azok a korszakok, amelyeknek vannak nagy égető problémáik és nem találjuk meg ezeknek a nagy problémáknak a megfejtését.» Kétségtelenül ilyen korszak a mi korszakunk is. (Jánossy Gábor: Az bizonyos!) Készítsük élő egy jobb, egy boldogabb, egy megelégedett korszak számára legalább azoknak az égető nagy problémáknak megoldását, amelyeket ma látunk. Kétségtelen, hogy ezzel annak a jobb, annak a nyugodtabb, annak a boldogabb korszaknak a bekövetkezését segítjük elő. Tisztelettel kérem a javaslatnak általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) való hatását részletezni, avagy ha csak távolról is érinteném azt, hogy minden tudományos eredmény, minden találmány a gazdasági hatáson kívül a humanitásnak egy-egy új mesgyéjét tárja fel. Azt sem kell elmondanom, — hiszen köztudomású — hogy a háború előtti Németország nagy kémiai iparát természettudományi kutató intézeteinek köszöni. Nyomon követték Németországot a többi nyugati államok és ma talán, mint egyéb téren, ezen a téren is, Amerika vezet. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: Ennél a szaktörvényjavaslatnál, az embernek az kell hogy legyen az első kérdése, hogy szükség van-e erre az intézményre, amelyet a kultuszminiszter úr meg akar valósítani (Jánossy Gábor: Hogyne volna!) és ha szükség van erre az intézményre, a mai viszonyok között van-e nekünk ahhoz pénzünk, (Egy hang a jobbközépen: Nem kerül semmibe! — Jánossy Gábor: Egy krajcárba sem kerül!) hogy mi ezt az intézményt megvalósítsuk és ha van is pénzünk hozzá, azok a célok, amelyeket az előadó úr az Ő igazán megszívlelésreméltó beszédében elmondott, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) tényleg alkalmasakká teszik-e a jelenlegi időt arra, hogy mi ezt a nagyszerű kultuszminiszteri eszmét - amelyért a kultuszminiszter úrnak különben csak gratulálhatnánk — megvalósítsuk. Ha igaz az, hogy a barnaszénből benzint lehet sajtolni, s hogy mihelyt meglesz ez az intézmény, amely nem kerül egy krajcárba sem, már rögtön fogjuk tudni, hogy miiképpen kell előállítani a barnaszénből a benzint... (SÖpkéz Sándor előadó: Azt mem mondtam!) méltóztassék megbocsátani, én mondom, — és ennélfogva külkereskedelmi mérlegünk nagyszerűen megjavul, (Jánossy Gábor: Nem rögtön!) s ha igaz az, hogy ez az intézmény fogja kitalálni azt, hogy bauxitból miként lehet vasat termelni és ezzel megint 'külkereskedelmi mérlegünket fogjuk javítani, ha igaz az, hogy azért nem lehetett eddig megtalálni a tüdővész szérumát, vagy azért volt akadályozva ennek feltalálása, mert ez az intézmény nem volt meg, de most, hogy ez az intézmény meglesz, a tüdővész szérumának kutatása terén előre fogunk menni; ha igaz az, hogy a fürdőkérdést eddig azért nem oldottuk meg, mert ez az intézmény nem volt meg, de most, hogy ez az intézmény meglesz, megoldjuk a fürdőkérdést; ha igaz az, hogy a földkóstolás kérdése Magyarországon eddig azért nem volt megoldva, mert ez az in-