Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1929 október 23-án, szerdán. 35 gosebb problémákat, kijelöli azt az intézetet, ahol az e problémák megoldására szükséges kutatómunkák elvégzésének megvannak a tárgyi és személyi előfeltételei, azután megindítja ezeknek a tudományos kutatómunkáknak elvégzését, irányítja és ellenőrzi azt, végül számontartja ezeknek a tudományos kutatómunkáknak eredményét. (Fábián Béla: Mennyibe fog kerülni?) Rögtön megmondom ezt is. Előre is jelzem, hogy semmibe sem fog kerülni. Legyen szabad elősorolnom — sajnálatomra nem tehetem egészen rendszeresen és talán még a legfontosabbakról sem tudok megemlékezni, — csak úgy ötletszerűen, ahogy éppen eszembe jutnak, néhányat azok közül a nagy problémák közül, amelyeknek és amelyekhez hasonló nagy problémáknak megoldása volna a feladata ennek a tanácsnak és amelyeknek szerencsés megoldása mérhetetlen hasznára válna a magyar mezőgazdaságnak és a magyar iparnak. Ilyen problémák volnának: a műtrágya kérdése, a foszfor-, a nitrogén- és a kálitrágya hatóképessége, a különböző trágyák alkalmakülönböző összetételű talajokban, a különböző növényeknél és a különböző megmunkálási módoknál, a lisztek javítására alkalmas eljárásoknak a magyar liszteknél való alkalmazása, a kenyér öregbedésének megakadályozása (Fábián Béla: Hány új állás!), szalmából, kukoricaszárból való papírgyártás, szikestalajok javítása, az Alföld öntözésének és az Alföld jó ivóvízzel való ellátásának kérdése, amely ma, amikor azok az életet, az energiát vivő elektromos drótok ott vannak az Alföld kapujában, nem látszik megoldhatatlan problémának; a föld mélyében fekvő kincseink kihasználása; ilyen például a bauxit-kérdés, a vasgyártás bauxitból, a magyar fürdők, a magyar ásványvizek tanulmányozása (Bárdos Ferenc: Éljen Lillafüred! Zaj a szélsőbaloldalon.), Budapest fürdővárossá való fejlesztésének tudományos megalapozása stb. Ipari téren: a benzin előállítása barnaszenekből, a barnaszénkátrány felhasználása az útépítéshez. (Fábián Béla: Es ez mind meglesz akkor, ha ezt az intézetet megszavazzuk!? Mert akkor én megszavazom!) Lassan meglesz! Tessék egészen nyugodtan megszavazni, mert ez az intézmény kétségtelenül hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezek a rendkívül komoly kérdések komolyan, tervszerűen tanulmányoztassanak. (Ügy van! a jobboldalon.) A kenőolajok előállítása magyar szén-olajokból. (Farkas István: Ezer esztendeig tart! — Zaj. — Elnök csenget.) Tudományt nem is lehet máról-holnapra csinálni, a tudomány fejlesztéséhez Programm kell. Növényi anyagok felhasználása zsiradékok készítésére, vagy például közegészségügyi téren a mai két nagy népbetegség, a tuberkulózis és a rákbetegség gyógyítási módjainak kutatása. T. Képviselőház! Olyan dolgokat említek itt, közegészségügyi téren is, — és azt tettem az. előbb is — amelyekről tudom, hogy ebben az irányban már megindultak a tudományos kutatás műhelyeiben a munkálatok, és pedig a siker minden reményével. Közismert dolog, t. Ház, az orvostudomány terén, hogy az orvoslás olyan régi, mint maga az emberiség, de sok ezer esztendő alatt nem segített a társadalom beteg embertársain annyit, mint az utolsó 40 esztendőben, .amióta a kísérleti kutatás eredményeit használják fel a gyógyításra. Elő sorolhatnám még hosszú sorát ezeknek a problémáknak. Mondom, csak így rendszertelenül soroltam elő azokat, amelyekről tudom, hogy már ma is foglalkoznak velük érdemes tudósaink. Egy mondatba foglalhatom azonban Össze a kutatásoknak célját. Eltekintve az orvostudomány terén végzett kutatásokról, amelyek célja nyilvánvaló, a főcél a magyar mezőgazdasági és a magyar ipari nyersanyagok célszerűbb, mentől gazdaságosabb felhasználása és a hulladékanyagok értékesítése. Folynak és természetesen folytattatni fognak e szervezet létesítése után elvontabb tudományos kutatások is, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ami ma tudomány, az holnap gyakorlati alkalmazást talál és holnapután kenyeret jelent. (Ügy van! a jobboldalon.) Üj intézményeket nem kíván a miniszter úr létesíteni ezeknek az elősoroltam kutatásoknak elvégzésére, hanem a tudományos munka és kutatás meglevő műhelyeit, az egyetemek és főiskolák laboratóriumait, az Országos Gyűjtemény egyetem megfelelő intézeteit kívánja, tervszerűen ezekre a célokra felhasználni. A tanács, amelyet a célból létesíteni óhajt a miniszter, elnökből, alelnökből, ügyvezető igazgatókból és 80, jobbára szaktudósokból összeállított tagból áll. A természettudományi alapot — és itt felelek most t. képviselőtársaim kérdéseire — a miniszter úr a költségvetésben ma is ugyanezen a címen szereplő tételből, egyelőre ennek a tételnek növelése• nélkül kívánja létesíteni. Természetesen reméli a miniszter úr, hogy ez az alap növekedni fog, amint növekszik a külföldön mindenütt hasonló intézményeknél önkétes adományokból. A helyett, hogy ennek a tanácsnak részletes szervezetével bővebben foglalkoznám — legyen szabad inkább felhívnom a t. Ház figyelmét arra, hogy a Természettudományi Tanács szervezése nem hirtelen támadt, ötletszerű intézkedés; hiszen nagyon szomorú dolog volna, ha a kultúrát ötletszerű intézkedésekkel, pillanatnyi hangulatok hatása alatt kívánnók fejleszteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez a Természettudományi Tanács a kultuszminiszter úr rég megállapított, többször ismertetett, egyes részeiben már meg is valósított nagy tudománypolitikai Programmjának további etapja. Méltóztatnak bizonyára emlékezni, hogy legutóbb, az ösztöndíjtanács létesítésekor a kultuszminiszter úr annak az intézménynek létesítésekor benyújtott törvényjavaslat indokolásában részletesen kifejtette volt, hogy a tudományos igazgatás, a terveszerű kutatás és a kutatás eredményeinek felhasználása érdekében szükséges magasabb tennivalók elvégzésére szaktudósokból és kúltúrpolitikusokból álló szervekre volna szüksége, amely szervek ezeket a magasabb tennivalókat, természetesen a minisztérium felügyelete alatt, önkormányzati úton látnák el. Ebből a célból alakította azután a miniszter úr az Országos Gyűjtemény egyetemi Tanácsot, amelyben az összes magyar nagy intézményeket egységbe foglalta össze, biztosítván ezzel az önkormányzati szervvel azoknak helyes fejlesztését, terveszerű működését és együttműködését. A Gyüjteményeg^etem létesítésekor, tehát a legutolsó ilyen törvényjavaslatnál, jelezte már a miniszter úr, hogy a magyar tudományosság végleges megszervezésére még négy további szervre lesz szüksége: egy egyetemközi bizottságra, egy szellemtudományi és társadalomtudományi tanácsra és végül egy ösztöndíjtanácsra. Az ösztöndíjtanács időközben létesült és feladatához, a jövő tudósok kiképzéséhez, eredményesen hozzá is látott. A Természettudományi Tanács, amelynek felállítása most van soron, a harmadik lépés volna ennek a programmnak megvalósításában, s ha majd sikerül a még hiányzó másik két szervet, az egyetemközi bi-