Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-333

410 Az országgyűlés képviselőházának 33É. ülése 1929 november 22-én, pénteken. lottak, mint amilyen akadályok gátolják Csonka-Magyarországnak tengerhezjutását. Nekünk tehát ma tengertől megfosztott állapotunkban sem szabad megfeledkeznünk Kossuth Lajosnak 1846 január 27-én írt cikkéről, amelynek jelszavát mindenki ismeri: «Tengerre, magyar!» (Gáspárdy Elemér: Tengerhez, magyar!) Legyen: Tengerhez és tengerre magyar! Ne feledkezzünk meg Kossuth Lajos nak erről a szaváról (Jánossy Gábor: A többi ről sem!), úgy amint megfeledkeztünk Kossuth Lajosnak nagyon sok szaváról és intelméről. Nem lesz érdektelén dolog a tengerjogi kérdésekkel foglalkoznunk, ha nincs is ezidőszerint tengerürk, mert amint méltóztatik majd az eloadandókból látni, a tenger a magyar lélektől nem idegen. Hogy mindjárt a szóval kezdjom. a «tenger» szót a honfoglaló magyarság magával hozta e hazába. A tenger már a magyarok nyelvében benr.e volt, amikor e hazába beköltöztek, tehát a tengert ismerték. A magyar tengerszerető és tengerjáró nép gyanánt jött be ebbe az országba. Lebédiában, Etelközben a magyarság tengerparton lakott és hozta a tejgerszeretetet magával. Mihelyt a magyarság itt annyira megerősödött, hogy terjeszkedni volt képes, Kálmán király alatt a tengerpartul meg is szerezte. Kálmán király, az Árpád házból származó magyar király volt az első, ak

; kiadta a jelszót, hogy: «Tengerre, magyar!» Már Kálmán király törekvésében benne volt, hogy neesak magyar tenger, hanem magyar tengerpart is legyem Kálmán király tehát a tengerpart meghódítása alkalmából tíz vármegyei zászlóalj magyar katonaságot telepített a tengerpartra, hogy a magyar tenger mellett, magyar lakosság álljon őrt. Ez az ott letelepített magyarság tette lehetővé, hogy a tengerpart horvát ajkú lakossága a köztük élő magyar katonaság, magyar nemesség hatása alatt a magyar -szent ^ koronához egy csapásra hű lett. Ä tatárjárás alatt álmagyar nemesek vezetése alatt álló hű horvát lakosság adott menedéket Bua szigetén Trau várában IV. Béla királynak és a tatárok minden fenyegetésérc sem adták ki a magyar királyt. A magyar szent korona iránti ez az első hűség-nyilatkozata a horvátoknak sok százéves folytatást talált. Ha, a horvátok ezt a f hűséget megtartották volna, sem ők nem volnának a mai állapotban, sem mi. (Friedrich István: Szóval nem adták ki a királyt! Nagyon helyes! — Mozgás a jobb- és a szélsőbaloldalon.) A továbbterjeszkedést megakadályozta a tatárjárás; sajnos, a magyar nemzetnek a tenger iránti törekvése általánosságban mindig egyegy világkatasztrófa akadályaiba ütközött. A tatárjárás után lehetetlenné vált Kálmán királynak magyar telepítési politikáját folytatnunk. Idebenn kellett a lakosságot erősíteni. De mihelyest megerősödött, az Anjouk alatt ismét ott a magyar törekvés a magyar tenger iránt. Nagy Lajos király két magyar tengert is ismert. A Duna természetes lefolyásánál a Duna torkolatánál is magyar őrhajók állottak éppenúgy, mint az Adrián. Mátyás alatt a magyar megyei rendszer már a horvát tengerpartig közeledik. Akkor közbejön a mohácsi vész és Magyarország ismét kénytelen alföldjét védelmezni és nem lehet a tengerre gondolnia. Ekkor ér az a további szerencsétlenség bennünket a tengerrel való kapcsolat szempontjából, hogy nemcsak a magyar lakosság volt kénytelen elvonulni .a tenger közeléből, . hanem az államhű, a magyarhű horvát lakosság is. Ennek helyébe szerbek telepedtek. A mai dunántúli horvát telepek a török időkből származnak s Magyarországot a horvátok északra vonulása ótá a tengertől most már nem a vele rokonérzésű, rokon gondolkozású és államhű horvát, hanem a magyarral sokszor ellenséges szerb faj választotta el. Ma is ez a legfőbb akadálya a tengerhez való jutásunknak. Nem csoda, iha ilyen körülmények között a magyar jog az elmúlt századokban a tengerre vonatkozólag nem tudott kifejlődni. Amióta azonban Mária Terézia Fiumét az addigi német-római birodalmit hűbéri városkát előbb 1776-ban Horvátországhoz, majd 1779. ápri'.is 23-án, mint Corpus Separatumot közvetlenül Magyarországhoz kapcsolta, újia komolyan lehet beszélni magyar tengerről.. A francia megszállás Napoleon alatt a kapcsolatot egy darabig megszakíthatta, amikor Napoleon az illíriai királyságot megalapította és a mai szerb tengerpartot francia főség alatt egyesítette. Ennek dacára azonban az újra visszakapcsolás 1822 óta a magyar tengerészet csodálatos fejlődést mutat fel egész a háború végéig. Méltóztassék csak visszagondolni, hogy micsoda büszkeségünk volt nekünk a m. kir. tengerészeti akadémia Fiúméban. Milyen értékes jogszolgáltatást fejtett ki a fiumei járásbíróság és a fiumei kir. törvényszék, amelynek feüebbezési fóruma közvetlenül Budapesten a kir. Tábla és a kir Kúria volt. Micsoda értékes szolgálatot teljesített^ a tudomány részére a magyar tengerkutatás! Micsoda nagyszerű haladást tett a magyar tengeri kereskedelem, amikor a magyar hajóstársaságok átjártak a világtengereken. Magyar tengerészgeneráció nőtt fel s^ én is, mint magyar alföldi ember, örömmel láttam a magyar falvakban szabadságra haza jövő magyar tengerészeket. Mindenki tudja, hogy a világbábo-úban is a magyar tengerészek milyen vitézül viselkedtek. Nem kell mást említenem, csak az otrantói győzelmet, amelv' a magyar névhez fűződik és amelv a magyar tengerészet örök dicsősége lesz. Hajósszellem, tengerészszellem volt a magyarságban mindig. Ezt a tengerészszel]emet idézem most, amikor a tárgyalás alatt álló javaslatoknak az ismertetésével foglalkozom. T. Képviselőház! Amilyen viharos a magyar tengerészet mulitja, éppen olyan viharos a magyar tengerjog története is. A jogászokat különösen fogja érdekelni az a körülmény, de talán a laikusokat is, hogy micsoda a magyar tengerjog alapja. A magyar tengerjog kiindulási pontja az 1100.—1500. között katalán-nyelven kialakuH és az egész középtengerre kiterjedő jogszabálygyűjtemény, amelynek címe «Consuíado del mar». Ez a jogszabálygyűjtemény 252 fejezetben tartalmazza t a legfontosabb tengerjogi szabályokat. A középtenger partjain mindenütt ismeretes volt ez és így a magyar tengerparton is alkalmazást nyert. Mária Terézia összefoglalta ennek legiobb szabályait oCasz nyelven és 1771. április 25-én kelt Edito politico di navigazione mercantile című rendeletében, amely a tengerészeti hatóságok és a hajósszabályzat jogaival és kötelességeivel foglalkozik, életbeléptette. A «Consuíado» és az ennek alapján XIV. Lajos, francia király által 1681-ben kiadott «Ordonance de 1681 sur la marine» című rendelete volt az irányadó a magyar tengerészeti jogban is. 1811.-ben Napoleon életbeléptette a Code de Commerce II. könyvét, az általa alkotott illíriai királyságban, tehát a magyar tengerparton is. Azóta a Code de Commerce II. könyve