Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-333

Az országgyűlés képviselőházának 333. ülése 1929 november 22-én, pénteken. 409 toztassek megengedni, hogy néhány észrevételt tegyek az indítványra és a felszólalásra nézve. Meggyőződésem, hogy azok a természeti kincsek, amelyek a világon vannak, nem kategorizálhatók úgy el a magánjog rendszerében, mint más olyan földi javak, amelyek közönséges árú és csere tárgyát képezik. {Ügy van! a jobboldalon.) Nem kategorizálhatók úgy el, mint a kizárólagos magántulajdonba kerülhető javak, mert ezek a javak, ezek a természeti kincsek a maguk szépségénél, monumentalitásánál, évezredekre és ismeretlen évszázadokra visszanyúló múltjuknál fogva, mindazon jelenségeknél fogva, amelyeket kifejeznek és mindazon hatásnál fogva, amelyet kiváltanak, túlemelkednek a magánjog korlátain, illetően a magánjog kizárólagosságának elvén, éppen úgy, mint ahogy kiemelkednek abból a tájékból, amelyben felismerjük őket és amely tájékból sokszor sok-sok távoli kilométerre, egészen más országokba is elláthatunk. (Úgy van! jobb felől.) Ha igaz és helyes az az álláspont, hogy kegyeletes hagyományok ós megszentelt érzések fűződnek sokszor egy-egy kőhöz, amelynek külön szépsége nincs, csak az emlékek teszik azt szentté, ha kegyeletes emlékek fűződhetnek egy hatalmas hársfához, amely alatt hajdan Rákóczi töltött el néhány percet, mindazokat a természetalkotta szépségeket, amelyek arra késztetik az embert, hogy leboruljon a Mindenható előtt, akinél tökéletesebben ember sohasem tud alkotni. (Tetszés és taps a jobboldalon.) Ha ilyen szemmel nézzük ezeket a kérdéseket, akkor'meg tudjuk érteni, hogy úgy a természettudósok, úgy a barlangkutatók, úgy egyik-másik tájkép szerelmesei, — így a balatoni társaságok és balatoni egyesületek — valamint azok az emberek, akiket turistáknak nevezünk és akiknek az a csodálatos természetük van, hogy bár rendszerint nincs egy talpalattnyi földjük sem, amelyet magukénak tudnának, hacsak más nem, mint a szüleik sírja, mégis legnagyobb szerelmesei annak a földnek, amelyen élnek, amelyet bejárnak és ab oil nem keresnek mást, mint azt az isteni szépségét, amelyet a természet nyújtott, — sürgették évtizedek óta kitartással, hogy szűnjék meg az a képtelen állapot, hogy olyan történelmi és természeti emlékek, amelyeken évezredek nemzedékei lelkesedtek, nevelődtek, egy-egy^ rövid konjunkturális időszakban tonkremenvén, ismeretlen számú újabb nemzedékek fosztassanak meg oilyan gyönyörűségtől, amelytől megfosztani nincs joga egyetlenegy nemzedéknek sem. (Igaz! Ügy van! Élénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Kérdezem: lehetséges-e elképzelni azt, hogy a milói Vénusz szobrából csak azért, mert az márványból van, tökéletes márványból és csak azért, mert — mondjuk — ott, Párizsban és a másik szobában egy márványkockára van szükség egv mozaik kiegészítésére, ebből hasítsák ki azt a csipetke márványdarabot, tisztán konjunkturális okokból? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, középen és balközénen.) En tehát ki akarom jelenteni a kormány nevében, hogy a kormány tisztában van azzal, hogy nem lehet tűrni ezt a vandalizmust, (Elénk helyeslés.) de tisztában vagyunk azzal is, hogy törvénytárunkban vannak ugvan fegyverek, amelyekkel a kormány intézkedéseket tehet, de mulasztás volna, ha nem jönne az országgyűlés elé egy javaslattal, amely a jövőre nézve kizárja a hasonló aggodalmak lehetőségét, (Helyeslés.) tehát teljes fegyverzetet ad a kormánynak a tekintetben, hogy ennek a nemzetnek, amelytől annyi mindent elvettek, hogy ennek a nemzetnek, amelytől legszebb természeti kincseit ideigóráig eltépték, (Ügy van! Ügy van!) e megcsonkított országnak szépségeit tisztán üzleti érdekből tovább is lehessen csonkítani. (Általános helyeslés.) Ezért méltóztassék megengedni, hogy a nélkül, — amint mondottam — hogy e pillanatban a részletekbe belemennének, kijelentsek kettőt a kormány részéről. Az egyik az, hogy a természetvédelem érdekében a kormány rövid időn belül törvényjavaslatot kíván a Ház elé terjeszteni, (Élénk helyeslés.) a másik pedig az, hogy a kormánynak nincs észrevétele az ellen s hozzájárul ahhoz, hogy a most előterjesztett indítványt a t. Ház házszabályadta jogánál fogva minél előbb tárgyalás alá vegye. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon, középen és a balközépen.) Elnök: Szólásjoga senkinek nem lévén, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az előadott indítvány érdemleges tárgyalását elrendelni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az érdemleges tárgyalást elrendeli ,s az indítvány tárgyalásának napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. (Helyeslés.) Napirendünk szerint következik a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére vonatkozólag Brüsszelben kelt egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 817, 866) tárgyagyalása. Krüger Aladár előadó urat illeti a szó. Krüger Aladár előadó: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam, Reischl Richárd, a magyar tenderről, a Balatonról szólt, az egyik magyar tengerről, amely ezt a nevet csak per analogiam viseli. Az általam ismertetendő javaslatok egy volt magyar tengerről szólnak, egy volt magyar tengerrel vannak kapcsolatban, amely magyar tenger azonban — én azt hiszem — még bele fog költözni a magyar életbe s a magyarnak lesz még valamikor tengere. (Pakots József: Egyelőre csak tenger nyomorúság van!) Mielőtt a javaslatok részletes ismertetésébe belekezdenék, méltóztassék megengedni, hogy " éppen ezeknek a javaslatoknak a magyar joggal való kapcsolatára és szoros összefüggésére s arra a szükségességre mutassak rá, hogy ezeket a tengerjogi javaslatokat a magyar törvénytárba éppen a magyar nemzeti jogfejlődés szempontjából, továbbá a mai élet szükségletei szempontjából is szükséges beiktatni. Amikor a javaslatokat a t. Ház napirendre tűzte, olyan hangok is hallatszottak, vájjon egyáltalán szükséges-e ezekkel a javaslatokkal a Ház itdejét tölteni? Én ezzel szemben arra utalok, t. Képviselőház, hogyha egyszer a magyar nemzet úrrá engedi lenni a tenger iránti közöny hangulatát a magyar lelkek fölött, akkor egyszersmin den korra lemordottunk arról a feltétlenül szükséges kiegészítéséről a magyar állami életnek és a magyar jövőnek, amelyet a magyar tenger jelent Magyarországnak. Ha Szerbiában ugyanilyen hangulat lett volna 1914 előtt, ha a szerb nemzeti akarat minden ' megfeszülése nem tort volna mindenkor a tenger felé, akkor Szerbiának ma sem volna tengere. Ma pedig szomorúan kell nekünk, ma gyaroknak, látnunk, hogy szerb név és szerb zászló alatt járják a tengert a magyar ipar büszkeségei, a magyar hajók. A lengyeleknek nem volt tengerük és a lengyelek is tengerhez jutottak, pedig a lengyelek útjában sokkal nagyobb nemzetek, sokkal nagyobb akadályok ál-