Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-332
398 Az országgyűlés képviselőházának 332 vari szükség, tálán''meg sem lehet. Utalok itt a most bizottsági tárgyalás alatt lévő fővárosi törvényjavaslatra. Hát, amikor a, gazdasági kérdéseket azért kellene tárgyalnunk, hogy bebizonyítsa ez az országgyűlés, hogy r fizetni nem tudunk; amikor Szófiában a kérdést már az utcára vitték, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.,) amikor Ausztriában egyhangú demonstráció van a nemfizetés tekintetében (Rassay Károly: Sőt kölcsönt kap!): akkor mi, magyar törvényhozók, csak azt tudjuk, amit külföldi lapokból olvasunk. (Ügy van! a szélsőbalaldalon.) Bocsánatot kérek, a magyar sajtó hazafias magatartást tanúsít, de semmi demarkációs vonalat nem akar átlépni és mégis már ott tartunk, hogy hetek múlnak el és mi külföldi barátainktól kapunk leveleket, amelyekben megírnak olyan dolgokat, amiket el sem akarunk hinni, de mégis készülni akarunk rájuk. (Rassay Károly: Tudni akarjuk, mit ajánlott fel a magyar kormány?! — Jánossy Gábor: Azt, hogy nem tudunk és nem fogunk fizetni! — Rassay Károly: De nem ezt ajánlotta fel. — Bródy Ernő: A főváros akaratát sürgősen ki kell játszani!) Jánossy Gábor t. képviselőtársam közbeszólása domborítja ki éppen ezt az óriási ellentétet és a helyzetet; mert, képviselő úr, mi is azon az állásponton vagyunk, hogy fizetni nem tudunk (Jánossy Gábor: Az egész ország ezen az állásponton van!), mégis azt halljuk, — nem tudjuk, igaz-e, — r hogy történtek bizonyos javaslatok a kormány részéről. Mi tehát nem akarjuk már előre, azért, mert ellenzék vagyunk, á kormány javaslatát elgáncsolni, mi, miiít ellenzék sem tudunk állást foglalni, mert nem akarunk már ma frontot bontani, viszont ha ennek az országgyűlésnek nincs annyi önrendelkezési joga, hogy a gazdasági válságot itt napirendre hozzuk, — hiszen minden napirend megállaoításánál fel kell itt szólalnunk és könyörögnünk kell önöknek, hogy hozzák már ide áz aktuális problémákat, de sem gazdasági, sem a jóvátételi problémát nem hozzák ide — akkor mit kívánnak tőlünk, ellenzéktől! Pedig mi tisztában vagyunk azzal a feladattal, amelyet az igen t. túloldal ránk bíz. A mi feladatunk az, hogy demonstráljuk, hogy itt parlamenti működés folyik, hogy itt rendes törvényhozás folyik, ezért vagyunk mi itt egynéhányan, akik átcsúsztunk a csendőrségi kordonon. De, engedelmet kérek, amikor minket arra kényszerítenek, hogy az autonómia utolsó bástyáit a fővárosi autonómia védelmében megvédjük, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor kérdem, hol fog megállani az a küzdelem, amelyet majd kénytelenek leszünk megindítani az autonómia megvédése céliából, hol fognak ezek a hullámok megállani 1 ? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt méltóztatnak kívánni, hogy mi nyugodtan nézzük, hogyan vonulnak be önök, hogyan vonul be az önök hegemóniája a budapesti városházára, ezt nekünk nyugodtan kellene néznünk; azt kívánják, hogy némán szolgáljuk ezt a megátalkodott csendet, amely ezt az országot jellemzi (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és akkor még azt is kívánják tőlünk, hogy a jóvátétel kérdésében legyünk egységesek, amelyről pedig önöknek sincs információjuk és nekünk sincs információnk ! Nekünk az az álláspontunk, hogy egységesek legyünk a nemfizetésben. (Jánossy Gábor: Az a mienk is, tessék tudomásul venni!) Viszont olvan hírek vannak, hogy már a fizetés tekintetében is történtek bizonyos ajánlatok. (Rassay Károly: A hivatalos lapjuk is megírta!) Felszólalásomnak tehát az volt a célja és szeretném, ha olyan parlament dobogóján . ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. állanék most, ahol az ellenzéki szónak is r van valami fajsúlya, — hogy azt kérjem, méltóztassék talán a kormánynál odahatni, hogy a fővárosi törvényjavaslatból Szakítsa .ki azokat à méregfogakat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyek minket arra : kényszerítenek, hogy itt kitartsunk becsülettel az autonómia utolsó fellegváránál. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Üljünk össze, húzzuk ki azokat a méregfogakat és tűzzük napirendre a gazdasági problémákat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez az ellenzék a nemzeti problémák tárgyalásánál hazafias, megfontolt és gouvernementális lesz, és akkor jöhet az új lépés a jóvátétel tárgyalásához és akkor lehet egységes frontról beszélni. De az ellenzéket künn a választásokon elgázolni, itt benn mindig csak azt magyarázni, hogy az ellenzéknek mi a kötelessége, de az ellenzéknek a legkisebb jogát sem respektálni, uraim, ez nem eljárás velünk szemben! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt állunk komoly napirend nélkül, és a fejünk felett ég a ház az irtózatos gazdasági és jóvátételi problémáktól. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van ebben a pszichológiai pillanatban az önök ballépése, hogy pont most, amikor az egész világ idefigyel, akarják önök kicsavarni Budapest autonómiájának a nyakát. (Ügy van! a szélsőabloldalonJ Ez nem bölcseség, uraim, ez nem fog jól végződni és én aggódva nézem, hogy ilyen pszichológiai helyzetben mernek önök közeledni a jóvátételi tárgyalások és azok eredményeinek napirendre tűzéséhez. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Östör József szólásra jelentkezik.) Östör képviselő urat illeti a szó. Östör József: T. Képviselőház: Friedrich István t. képviselőtársam elfogadta az elnök úr napirendi indítványát és én sem azért szólalok fel, mintha ellenir dítványt akarnék tenni (Friedrich István: Az én felszólalásom kérelem volt!), hanem azért, mert t. képviselőtársam olyan fontos problémákat ütött meg felszólalásában, amelyekre, azt hiszem, nekünk,, akik itt ülünk ezekben a padokban, válaszolt"únk kell. Ennek folytán méltóztassék megengedni, hogy akkor, amikor természetesen szintén magamévá teszem az elnök úr napirertíi indítványát, válaszolhassak azokra a kérdésekre, amelyeket itt a t. képviselői úr felvetett s amelyekről készséggel elismerem, hogy minden tekintetben komolyak és minden tekintetben olyanok, amelyekre válaszolni kell. Legyen szabad tehát a rerdelkezésemre álló rövid időn belül ezekre néhány szóval reflektálnom. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Három témát méltóztatott megütni, amelyeket sürgősnek méltóztatott találni: a réparáció, a fővárosig törvényjavaslat és a gazdasági válság kérdését. Ami a fővárosi törvényjavaslatot illeti, igen t. képviselőtársam, aki régi parlamenti ember, nagyon jól tudja, hogy ez a javaslat a bizottságban megfelelő előkészítés alatt áll és azt hiszem, hogy rem is hosszú idő múlva ide fog kerülni a plénum elé. Az igen tisztelt ellenzék tehát, amelynek parlamenti jogát és kritikáját nem gondolnám, hogy közülünk bárki is 1 lényegében érinteri kívánná, a legrövidebb idő múlva abban a helyzetben lesz, hogy e tekintetben véleményét nyilváníthatja, — hiszen már a bizottságban meg is kezdték a vitát, olvassuk Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársamnak és másoknak is idevonatkozó fejtegetését és felfogását T!-jtt. a plériumban is kifejtheti,
