Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

398 Az országgyűlés képviselőházának 332 vari szükség, tálán''meg sem lehet. Utalok itt a most bizottsági tárgyalás alatt lévő fővárosi törvényjavaslatra. Hát, amikor a, gazdasági kérdéseket azért kellene tárgyalnunk, hogy be­bizonyítsa ez az országgyűlés, hogy r fizetni nem tudunk; amikor Szófiában a kérdést már az utcára vitték, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.,) amikor Ausztriában egyhangú demonstráció van a nemfizetés tekintetében (Rassay Károly: Sőt kölcsönt kap!): akkor mi, magyar törvény­hozók, csak azt tudjuk, amit külföldi lapokból olvasunk. (Ügy van! a szélsőbalaldalon.) Bo­csánatot kérek, a magyar sajtó hazafias maga­tartást tanúsít, de semmi demarkációs vonalat nem akar átlépni és mégis már ott tartunk, hogy hetek múlnak el és mi külföldi barátaink­tól kapunk leveleket, amelyekben megírnak olyan dolgokat, amiket el sem akarunk hinni, de mégis készülni akarunk rájuk. (Rassay Ká­roly: Tudni akarjuk, mit ajánlott fel a magyar kormány?! — Jánossy Gábor: Azt, hogy nem tudunk és nem fogunk fizetni! — Rassay Ká­roly: De nem ezt ajánlotta fel. — Bródy Ernő: A főváros akaratát sürgősen ki kell játszani!) Jánossy Gábor t. képviselőtársam közbe­szólása domborítja ki éppen ezt az óriási ellen­tétet és a helyzetet; mert, képviselő úr, mi is azon az állásponton vagyunk, hogy fizetni nem tudunk (Jánossy Gábor: Az egész ország ezen az állásponton van!), mégis azt halljuk, — nem tudjuk, igaz-e, — r hogy történtek bizonyos ja­vaslatok a kormány részéről. Mi tehát nem akarjuk már előre, azért, mert ellenzék va­gyunk, á kormány javaslatát elgáncsolni, mi, miiít ellenzék sem tudunk állást foglalni, mert nem akarunk már ma frontot bontani, viszont ha ennek az országgyűlésnek nincs annyi ön­rendelkezési joga, hogy a gazdasági válságot itt napirendre hozzuk, — hiszen minden napi­rend megállaoításánál fel kell itt szólalnunk és könyörögnünk kell önöknek, hogy hozzák már ide áz aktuális problémákat, de sem gazdasági, sem a jóvátételi problémát nem hozzák ide — akkor mit kívánnak tőlünk, ellenzéktől! Pedig mi tisztában vagyunk azzal a feladattal, ame­lyet az igen t. túloldal ránk bíz. A mi feladatunk az, hogy demonstráljuk, hogy itt parlamenti működés folyik, hogy itt rendes törvényhozás folyik, ezért vagyunk mi itt egynéhányan, akik átcsúsztunk a csendőrségi kordonon. De, enge­delmet kérek, amikor minket arra kényszeríte­nek, hogy az autonómia utolsó bástyáit a fővá­rosi autonómia védelmében megvédjük, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor kérdem, hol fog megállani az a küzdelem, amelyet majd kény­telenek leszünk megindítani az autonómia meg­védése céliából, hol fognak ezek a hullámok megállani 1 ? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt méltóztatnak kívánni, hogy mi nyugodtan néz­zük, hogyan vonulnak be önök, hogyan vonul be az önök hegemóniája a budapesti városházára, ezt nekünk nyugodtan kellene néznünk; azt kí­vánják, hogy némán szolgáljuk ezt a megátal­kodott csendet, amely ezt az országot jellemzi (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és akkor még azt is kívánják tőlünk, hogy a jóvátétel kérdé­sében legyünk egységesek, amelyről pedig önök­nek sincs információjuk és nekünk sincs infor­mációnk ! Nekünk az az álláspontunk, hogy egysége­sek legyünk a nemfizetésben. (Jánossy Gábor: Az a mienk is, tessék tudomásul venni!) Vi­szont olvan hírek vannak, hogy már a fizetés tekintetében is történtek bizonyos ajánlatok. (Rassay Károly: A hivatalos lapjuk is meg­írta!) Felszólalásomnak tehát az volt a célja és szeretném, ha olyan parlament dobogóján . ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. állanék most, ahol az ellenzéki szónak is r van valami fajsúlya, — hogy azt kérjem, méltóztas­sék talán a kormánynál odahatni, hogy a fővá­rosi törvényjavaslatból Szakítsa .ki azokat à méregfogakat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyek minket arra : kényszerítenek, hogy itt kitartsunk becsülettel az autonómia utolsó fel­legváránál. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ül­jünk össze, húzzuk ki azokat a méregfogakat és tűzzük napirendre a gazdasági problémákat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez az ellenzék a nemzeti problémák tárgyalásánál hazafias, meg­fontolt és gouvernementális lesz, és akkor jöhet az új lépés a jóvátétel tárgyalásához és akkor lehet egységes frontról beszélni. De az ellenzé­ket künn a választásokon elgázolni, itt benn mindig csak azt magyarázni, hogy az ellenzék­nek mi a kötelessége, de az ellenzéknek a legki­sebb jogát sem respektálni, uraim, ez nem eljá­rás velünk szemben! (Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Itt állunk komoly napirend nélkül, és a fe­jünk felett ég a ház az irtózatos gazdasági és jóvátételi problémáktól. (Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Itt van ebben a pszichológiai pillanat­ban az önök ballépése, hogy pont most, amikor az egész világ idefigyel, akarják önök kicsa­varni Budapest autonómiájának a nyakát. (Ügy van! a szélsőabloldalonJ Ez nem bölcseség, uraim, ez nem fog jól végződni és én aggódva nézem, hogy ilyen pszichológiai helyzetben mer­nek önök közeledni a jóvátételi tárgyalások és azok eredményeinek napirendre tűzéséhez. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Östör József szólásra jelentkezik.) Östör képviselő urat illeti a szó. Östör József: T. Képviselőház: Friedrich István t. képviselőtársam elfogadta az elnök úr napirendi indítványát és én sem azért szólalok fel, mintha ellenir dítványt akarnék tenni (Friedrich István: Az én felszólalásom kérelem volt!), hanem azért, mert t. képviselőtársam olyan fontos problémákat ütött meg felszólalá­sában, amelyekre, azt hiszem, nekünk,, akik itt ülünk ezekben a padokban, válaszolt"únk kell. Ennek folytán méltóztassék megengedni, hogy akkor, amikor természetesen szintén magamévá teszem az elnök úr napirertíi indítványát, vá­laszolhassak azokra a kérdésekre, amelyeket itt a t. képviselői úr felvetett s amelyekről kész­séggel elismerem, hogy minden tekintetben ko­molyak és minden tekintetben olyanok, ame­lyekre válaszolni kell. Legyen szabad tehát a rerdelkezésemre álló rövid időn belül ezekre néhány szóval reflektálnom. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Három témát méltóztatott megütni, ame­lyeket sürgősnek méltóztatott találni: a répa­ráció, a fővárosig törvényjavaslat és a gazda­sági válság kérdését. Ami a fővárosi törvényjavaslatot illeti, igen t. képviselőtársam, aki régi parlamenti ember, nagyon jól tudja, hogy ez a javaslat a bizottságban megfelelő előkészítés alatt áll és azt hiszem, hogy rem is hosszú idő múlva ide fog kerülni a plénum elé. Az igen tisztelt ellen­zék tehát, amelynek parlamenti jogát és kriti­káját nem gondolnám, hogy közülünk bárki is 1 lényegében érinteri kívánná, a legrövidebb idő múlva abban a helyzetben lesz, hogy e tekin­tetben véleményét nyilváníthatja, — hiszen már a bizottságban meg is kezdték a vitát, ol­vassuk Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam­nak és másoknak is idevonatkozó fejtegetését és felfogását T!-jtt. a plériumban is kifejtheti,

Next

/
Thumbnails
Contents