Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

Az országgyűlés képviselőházának 332. ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. 399 Azt hiszem tehát, hogy ez az aggodalom felesleges. Méltóztassék megengedni, hogy először

1 azzal a kérdéssel foglalkozzam, amelyben nem. értürk egyet: a reparáció kérdésevei. Kétségtelen, hogy ez ma a magyarországi nagy beikérdésekhez egy nagyon fontos és végtelenül súlyos külső kérdést is hozott. Hozta t. i. a külpolitikai kérdést. Hogy a belső- feszültséghez és a belső válsághoz még egy ilyen fontos külpolitikai válság is jön, ez mindenesetre a legnagyobb aggodalommal tölt el minket. .Mégis méltóztassék megér, gedni, de e kérdés sürgős napirendretűzése tekintetében. be kell látnia a t. képviselőtársamnak, hogy ez egy kétségtelenül eminens külügyi kérdés, ennélfogva e kérdés ^tárgyalásának kezdeményezését a kormáry jogának kell tekintenünk. A külügyi kérdések — és ez is az — a parlamentarizmusnak egyáltalában a legkényesebb pontjai. Leglényegesebb pontjai azért, mert a külügyi kérdések a parlamentben mindig csak nyilvánosan tárgyalhatók és ennek folytán mindig meg kell találni azt az időpontot, amikor a külügyi természetű kérdések tárgyalásához, amilyen a reparáció is, hozzá lehet nyúlni. Elmondhatjuk tehát, hogy a reparáció kérdése is olyan téma, amelynek ide nem hozatala miatt a t. ellenzéknek panaszkodnia e pillanatban nem lehet. (Friedrich István: Félünk, hogy harmadik Trianon lesz belőle! Fait accompli előtt fogunk állani!) Az a kormánynak és a mögötte ülő többségi pártnak a felelőssége, hogy vájjon a reparáció kérdésében milyen álláspontot fog elfoglalni és hogy a többségi párt követi-e a kormányt, vagy sem. De ennek a kérdésnek az idehozatalát ma, amikor az még külügyi vonatkozásban is a legkezdetlegesebb állapotban van, kívánni nem. lehet. Méltóztassék elhinni, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi éppen olyan tájékozatlanok vagyunk, mint önök. (Friedrich István: Elég szomorú!) E tekintetben tessék példát venni a külföldi törvényhozásoktól, ahol a külügyi kérdések megvitatását mindig a kormányok szokták kezdeményezni és akkor jönnek mindig a parlament elé ezekkel, amikor azt a legszükségesebbnek ,és legindokoltabbnak tartják. (Gál Jenő: A Matin tájékozottabb, mint egy magyar képviselő! — Zaj-) Elnök: Csendet kérek! ÖstÖr József: Harmadik kérdés az ország belső krízise gazdasági téren. Teljesen elismerem, — és azt hiszem, elismerjük valamennyien — hogy olyan gazdasági krízisben vagyunk, amelynek súlyát mindannyian érezzük és amelyből való kimenekülés és amelynek enyhítése az ország első közérdeke. (Jánossy Gábor: Létérdeke!) Igen t. képviselőtársam azonban most azt kívánja, hogy az ország gazdasági helyzetének megvitatása tűzessék ki napirendre. Bocsánatot kérek, ilyen indítványhoz, amely ilyen általánosságban van tartva, nem lehet hozzájárulni. (Gáspárdy Elemér: Ez az! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Nem indítványoztam semmit, csak kértem önöktől!) Ez olyan általánosságban tartott téma így, ebben a beállításban, hogy méltóztassék elhinni, hogy ilyen körülmények között nem ezt az egyet, hanem még négyet-ötöt lehetne állandóan idehozni a Képviselőház, a parlament elé s azt lehetne mondani, hogy tűzzük napirendre azok megvitatását. (Ügy van! jobbfelöl.) Nem akarok tanácsokat adni az igen t. ellenzéknek és legkevésbbé igen t. képviselőtársamnak, de ha én az ellenzéki oldalon ülnék, a magam részéről meg tudnám találni annak módját, hogy ez a kérdés igenis idekerüljön; tudniillik az volna a módja, igen t. képviselőtársam, ha önök az ellenzék részéről indítványt nyújtanának be, úgy, amint az a házszabályokban meg van írva. (Friedrich István: Meg fog történni!) Csakhogy a kérdés egyszerű felvetése még nem elég, hanem olyan indítvány legyen az, amely konkretizálja mindazokat a segítőmódokat és eszközöket, amelyeket önök jónak tartanak a gazdasági krízisen való segítés céljából; méltóztassék, igen t. képviselőtársam, az ellenzékkel együtt nem csupán azt megállapítani, hogy gazdasági bajok vannak, mert hiszen ez nem elégséges és nem ez a politika, hanem méltóztassék azt is megmondani, hogy ezeket a gazdasági bajokat miként lehetne orvosolni. (Kabók Lajos: Hát, a kormány mire való?) Ez nagy tévedés, mert az ellenzéknek nemcsak kritikai joga és kötelessége van, hanem véleményem szerint az ellenzéknek alkotási joga és kötelessége is van. (Zaj a szélsőbalodalon.) Einök: Csendet kérek! Östör József: Az igen t. ellenzék tehát nagyon könnyen juthat abba a helyzetbe, hogyha konkrét indítványt jegyez be, vagy jegyeztet be, ezt a kérdést idehozhatja a Ház elé. Én csak ezeket akartam mondani, s azt hiszem, hogy az igen t. ellenzéknek megvan a módja és az alkalma arra, ha akarja és tudja, hogy a legfontosabb és legsúlyosabb kérdések konkrét indítványok alakjában idekerüljenek. (Friedrich István: Felelt, de előbbre nem jutottunk!) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! A napirend körül nincs lényegében eltérés. Friedrich István t. képviselőtársam elfogadta az elnök úr napirendi indítványát és az adott viszonyok között valóban nem tehetett egyebet. Egyikünk lelke sem telik meg valami nagy gyönyörűséggel, hogy ilyen viszonyok között mentelmi ügyeket tárgyalunk, vagy esztétikai értékű javaslatot, indítványt a Balaton szépségének megőrzéséről, vagy nemzetközi egyezmények becikkelyezését, de minthogy nem mi dirigáljuk a Ház munkarendjét, kénytelenek vagyunk alkalmazkodni. S itt engedje meg nekem Östör József t. képviselőtársam, hogy elhárítsam magamtól azt a furcsa alkotmányjogi tételt, amelyet többször hangoztatnak a tehetetlenségben, majdnem azt mondhatnám, a csődben a másik oldalról, hogy az ellenzék adjon programmot, az ellenzék adjon indítványokat s jelölje meg az utakat, (Felkiáltáiok a szélsőbaloldalon: Abszurdum!) amelyek kivezetik az országot abból a káoszból, amelybe ez a tízévi kormányzati uralom vitte. Seholsem az ellenzék feladata, hogy naprólnapra tanácsokat adogasson a kormánynak. Ha a kormány belátja azt, hogy abba a helyzetbe vitte az országot, ahol az ő tudománya végetért és mások tanácsára szorul, akkor alkotmányos kötelessége a helyéről elmenni (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és helyét azoknak átadni, akik a nemzet akaratára támaszkodva merik vállalni azt, hogy ezt az országot kormányozzák. (Gáspárdy Elemér: Programmot adjanak! — Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársam, ön nem adott nekem programmot: én nem vagyok köteles önnek programmot adni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Egyelőre a differencia az, hogy én itt ülök és teljesítem kötelességemet, szemben azokkal, akik nincsenek itt, hanem vadászni járnak. Nem a mi kötelességünk önöknek programmot adni. Mi adunk az országnak programmot,