Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-332
Az országgyűlés képviselőházának 332, ü holnap d. e. 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki: 1. Östör József képviselő úr és társai a Balaton természeti szépségeinek megvédéséről szóló indítványának indokolása; 2. a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére vonatkozólag Brüsszelben kelt egyezmény; 3. a haj óelismervényékre vonatkozólag Brüsszelben kelt esryezmény; 4. a törvényes elsőbbségekre és tengeri jelzálogokra vonatkozólag Brüsszelben kelt egyezmény; és végül/ 5. az állami hajók mentességére vonatkozólag Brüsszelben kelt egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Kíván valaki szólani? (Friedrich István szólásra jelentkezik.) Friedrich István képviselő urat a szó megilleti. Friedrich István: T. Képviselőház! Elfogadom az igen t. elnök úr napirendi indítványát, de megint alkalmat kell vennem ahhoz, hogy figyelmeztessem az igen t. Házat, — méltóztassék megbocsátani ezért a másodszori tolakodásért — hogy ezt a Házat nem lehet így tovább foglalkoztatni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az ország tagadhatatlanul súlyos gondok alatt roskadozik, a közvéleményt egészen más problémák tartják lekötve (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), s akkor ma itt mentelmi ügyek tárgyalásával töltjük az időt, holnap pedig nemzetközi egyezményeket fogunk tárgyalni. Beismerem, ezek is nagyon fontosak; fontos az, hogy ezeket az egyezményeket becikkelyezzük. Holnap azután indítványokra kerül a sor; azt hiszem, a Balatonnal kapcsolatos indítványokra. De engedelmet kérek, ma mégis csak a gazdasági helyzet, a jóvátétel kérdése van napirenden. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Mi van a jóvátétellel? Tessék Szófiától tanulni! — Zaj jobbfelől.) Én három fő problémával: a jóvátétellel, a gazdasági helyzettel és a fővárosi törvényjavaslattal kapcsolatban szeretném a Ház figyelmét egypár momentumra felhívni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Lehetetlen, hogy gazdasági kérdésekről ne lehessen szólani! — Zaj.) ElnŐk: Csendet kérek! Friedrich István: Még a mai napig sem kerültünk abba a helyzetbe, hogy a kormány gazdaságpolitikai programm ját megvitathattuk volna. Ezt a kérdést én a múltkor is szóvátettem. A múltkoriban azt mondták az urak, — pénteken volt erről szó — hogy beszédekkel nem lehet ezt a dolgot elintézni. (Gáspárdy Elemér: Ügy van! — Bródy Ernő: Csakhogy sem nem beszélnek, sem nem cselekszenek!) Tudom, t. Képviselőház! En nem is azt mondom, hogy erről sokat beszéljünk, de a parlament az egész világon arra való, hogy a legaktuálisabb nagy problémákkal foglalkozzék. Mi pedig félve kerülünk mindent, ami aktuális. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Aki ezekhez a kérdésekhez kicsit bátrabban hozzá mer nyúlni, az rögtön nem gouvernementális, az meggondolatlan és nem tudom mi. Folyton hallunk gazdaságpolitikai programúira vonatkozólag részletnyilatkozatokat, amelyek rendkívül fontos nyilatkozatok, egyes miniszterek és államtitkárok részéről, amelyek azonban egymással sem egyeztethetők össze, sőt egyenesen ellentétben vannak egymással. A múltkor például Kállay kereskedelemügyi államtitkár úr nem kisebb dolgot jelentett be, ése 1929 november 21-én, csütörtökön, 397 mint azt, hogy a búzaárakat stabilizálni fogják. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, ez olyan közgazdasági probléma, amelynek legalább is megvitatása feltétlenül szükséges volna, ha már nem is itt a^ Házban, de valamilyen pártközi konferencián, vagy bizottságban, vagy valami más módon (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), hiszen egy felelős állásban lévő, a kormányhoz tartozó államtitkár jelentette ki, hogy a gabonaárakat stabilizálni fogják. Itt van a miniszterelnök úr múltkori nyilatkozata, hogy sehol a világon az állami tisztviselők nincsenek olyan kis^ mértékben foglalkoztatva, mint Magyarországon. Hát, amikor Gömbös Gyulától hallottam, hogy le kell törni a bürokráciát, amikor a miniszterelnök úr azt mondja, hogy sehol a világon nem dolgoznak ilyen keveset (Rassay Károly: Kapkodás ez!), ha ezt a kormány tagjai állapítják meg, akkor hozzá kell fogni annak az örffy-féle javaslatnak a komoly tárgyalásához. (Egy hang jobbfelől: Meglesz az is!) Hol akarunk takarékoskodni? Tavaly már Scitovszky belügyminiszter úr az egész országot segítségül hívta a bürokrácia kinövései ellen s most két miniszter nyilatkozik így. (Gál Jenő: De egy sincs jelen az ülésen! — Bródy Ernő: Hol vannak a miniszterek? — Zaj-) A probléma azonban nem tud idejönni. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de itt vannak a kereskedelemügyi miniszter úrnak, a földmivelésügyi miniszter úrnak és a pénzügyminiszter t úrnak külön-külön nyilatkozatai. Méltóztassék azokat figyelemmel kísérni: nincs azokban összefoglaló elgondolás, sőt sok helyen, amint előbb mondottam* egymással ellentétesek. Itt van például egy nagy aktualitás: a gyufa drágulása. Ezt már pénteken is felemlítettem. Tavaly hoztuk ezt a törvényt s azóta 50 százalékkal emelték a gyufa árát. (Ellenmondások a jobboldalon.) 4 fillér volt, ma 5 fillér és 6 fillér lesz január 1-től kezdve. Ez Ötven százalék. 4-nek az 50 százaléka 2, 4 + 2 = 6. Amikor erről itt szó volt, akkor azzal nyugtatták meg ezt az okvetetlenkedő ellenzéket, hogy: «Ezekről az áremelkedésekről szó sem lehet, mert a kormány teljes pouvoir-t tartott fenn magának és ezek rémképek.» Még nincs is itt január elseje, de már eltűntek a forgalomból a gyufakészletek, mert a gyufakartel emelni fog. Mind ez a sok baj, ez a sok téma azért vetődik fel így részletenként a közvélemény előtt, mert a kormány egy összefoglaló gazdaságpolitikai programmal nem jött ide. De miért sürgetem én, hogy igenis foglalkozzék a Ház ezzel? Megindokolom, t. képviselőtársaim! Tudom, hogy már sietnek, három percet kérek csak. (Halljuk! Halljuk!) Éppen a jóvátétel kérdésével vagyok bátor ezt megindokolni. (Simon András: Most van a külügyi bizottságban.) Mert ha^ komoly tárgyalások folynának ennek az országnak szerencsétlen helyzetéről és itt a Ház minden oldala egyhangúlag megállapodna és egységesen tudnának frontot kir alakítani abban, hogy nem vagyunk képesek fizetni... (Jánossy Gábor: Ez a front meg is van! — Rassay Károly: Nincs meg, mert felajánlották a fizetést! — Jánossy Gábor: Nem tudunk fizetni! — Rassay Károly: Mégis fel^ ajánlották a fizetést! — Zaj.) T. képviselőtársam! Mi, mint ellenzék, meg fogjuk tenni a kötelességünket (Rassay Károly: Majd beszélünk róla.) s ebben az egységes frontban tevékeny részt akarunk venni, de az ellenzéket mindig csak akkor elővenni, amikor egységes frontra 58*
