Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

396 Az országgyűlés képviselőházának 332 dozott a művészet céljaira évi 20.000 pengő dotáción felül s erre a célra még 30.000 pengőt, ezt nem kell bővebben megindokolnom mint azzal, amit évről-évre hangoztatunk; a költségvetési vita során a kultusztárca vitájában. Amikor a társadalom anyagi leromlottsága és egyéb viszonyai miatt nem tud azzal az erővel a művészet segítségére sietni, amellyel kellene és amelyet a művészet eddigi eredményei alapján megérdemelne, akkor mindössze csak 50.000 pengővel akar ez a Képviselőház a művészek segítségére sietni, amely három esztendőre oszlik meg. Nem találok ebben, igen t. képviselőtársam, semmi kifogásolni valót. Ha a viszonyok, a körülmények azt mutatják, hogy a művészetnek erre a szerintem szükséges pártfogolására a Képviselőháznak többé pénze nincsen, én készséggel és sajnálattal nyugszom bele, hogy ez a tétel a költségvetésből töröltessék. Kérem at. Házat, hogy a költségvetést fogadja el. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Reischl Richárd! Reischl Richárd: T. Ház! Az évi költségvetés tárgyalásakor fölvetettem azt az eszmét, hogy ha takarékosságról beszélünk, akkor kezdjük azt meg elsősorban magunkon, képviselőkön. Ez alkalommal oly ellenszenvvel találkoztam képviselőtársaim részéről, amikor a képviselői fizetések leszállításáról beszéltem, hogy ezzel a témával mégegyszer nem akarok idejönni, mert nem akarom magam kitenni annak, hogy esetleg a képviselőtársaim becsülését elveszítsem. (Rassay Károly: Jól nézünk ki, ha ezért is el lehet veszíteni a becsülést!) Bocsánatot kérek, nem akarok -ehhez a dologhoz reflexiókat fűzni, csak ^azt akarom dokumentálni, hogy ha takarékosságról beszélünk, és ha annak a tisztviselőnek, aki a IX. vagy X. fizetési osztályban van, még ma is csak 65 százaléka van meg békebeli fizetésének, nekünk pedig megvan 108 százaléka, akkor nekünk nincs jogunk itt addig takarékosságról beszélni, míg az alsórendű tisztviselőknek teljes dotációját meg nem adjuk. Azt hiszem, a Ház minden tagja egyetért velem ebben a dologban. Ebben a költségvetésben azonban látok egy tételt. Határozott indítványt fogok beterjeszteni arra, hogy méltóztassék azt leszállítani. Itt van a képviselői szabadjegyek megváltására szóló összeg fejében 211.000 pengő. Erre a dologra vonatkozólag legyen szabad a következőket megjegyeznem. Aki utazik, az láthatja, hogy âz I. és a II. osztályban ma alig van fizető utas. Tanuja voltam egyszer egy jelenetnek, amikor a vonatvezető jelentette egy vasúti igazgatónak, hogy kérem, tisztelettel jelentem, az I. osztályban van 47 utas, abból 46 szabadjegyes, van 43 másodosztályú utas, abból van 23 szabadj egyes, 20 félfizetéses és három egész fizető. Van 130 harmadosztályú utas, abból van 3 vasúti rezsijegyes, 127 teljes fizető. Ez a visszaélés sehol sincs meg úgy, mint Magyarországon. Más országokban is vannak kedvezmények, de ilyen mértékben, mint Magyarországon nincsenek, és merem állítani, — egy vasutas szakértővel beszéltem — ha ezeket a szabad- és kedvezményesjegyeket az országban beszüntetjük, körülbeül 7 millió pengővel több lesz a vasutak bevétele. TTgy tudom, hogy a magyar állam most nincs abban a rózsás helyzetben, hogy 7 millió pengő adományt ad hatévenként a közönségnek, azért indítványozom, legyen úgy, mint békében, hogy a képviselő váltsa meg egy bizonyos összegért az ő jegyét a kerület székhelyére, de ne legyen neki módja àz egész országban ingyen utazgatni Evvel tartozunk magunknak. A Képviselőház tekintélyét fogja emelni, ha ezt elhatáülése 1929 november 21-én, csütörtökön. rozzuk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azért azt javasolom, méltóztassanak ezt a tételt törölni, és a képviselők jegymegváltása tekintetében valami egyességre lépni a vasutakkal, hogy olcsóbb áron kapjanak székhelyükhöz vasúti jegyet, azonkívül pedig fizessék meg jegyüket éppen úgy, mint más polgára az országnak. (Rassay Károly: Es a vadászati gócpontokhoz!) Kérem a t. Házat, méltóztassék ezt az indítványomat magáévá tenni. Azt hiszem, az ország mai nehéz helyzetében, amikor a takarékosságot hangoztatjuk mindenhol, és már a költségvetésre nézve is ki van mondva, hogy abban legalábbis 5 százalékot meg kell takarítani, ez az indítvány az ország szimpátiájára számíthat. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Almásy László. Almásy László: T. Ház! (Bálijuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Sem érdemben, sem személyes szempontból nem kívánok ä költségvetéssel, avagy a felszólaló képviselő urak beszédével foglalkozni, ^minthogy azonban Friedrich képviselő úr az én nevemet is volt szíves megemlíteni, mindenesetre súlyt helyezek arra, hogy az én elnöki tevékenységem, elnöki működésem ebben a kérdésben is teljesen megvilágított legyen at. Ház előtt. Ennél a kérdésnél, amelyet Friedrich képviselő úr volt szíves felvetni, t. i. ezeknél a Képviselőház egyes helyiségeiben véghezvitt művészi teljesítményeknél meg kell különböztetni az elhatározást a végrehajtástól. Azok az elhatározások, melyeknek alapján ezek a művészi teljesítmények létesültek, még az én elnöki megválasztatáson! előtt történtek és ugyanezen időpontban történt elhatározások alapján még az megválasztatáson! előtt köttettek meg, sőt vétettek is foganatba a kétoldalú szerződések. Minthogy pedig egészen nyilvánvaló és kétségtelen az, hogy ezek a határozatok és szerződések jogérvényesek, a megfelelő fórumok által teljesen jogérvényesen és JEL törvény és a fennálló rendelkezések betartásával köttettek, egészen természetes dolog az, hogy nekem e jogérvényes határozatok végrehajtása kötelességem volt. (Ügy van! a jobboldalon.) Hogy azután ezeknél az elhatározásoknál akár közgazdasági, akár művészeti szempontból az illetékes fórumokat miféle szempontok vezették, r az természetesen reám nem tartozik. Ena határozatok és a szerződések végrehajtásánál a magam megítélése szerint kötelességemet teljesítettem. (Helyeslés és taps a jobboldalon. Helyeslés balfelől.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Reischl Richárd képviselő úr szóval indítványozta a 3. cím 4. rovatának törlését. Miután azonban a képviselő úr indítványát a házszabályok előírása ellenére írásban nem nyújtotta be, azt határozathozatal alá nem bocsáthatóm. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is akarta!) Kérdem tehát, méltóztatnak-e a gazdasági bizottság javaslatát, illetőleg annak alapján a bemutatott előirányzat 2—5. cím alatt foglalt részeit elfogadni s az annak keretében való utalványozásra az elnököt felhatalmazni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a javaslatot elfogadta, ennélfogva ilyen értelemben mondom ki a határozatot. T. Ház! Minthogy mai napirendünk ezzel kimerült, előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket