Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

396 Az országgyűlés képviselőházának 332 dozott a művészet céljaira évi 20.000 pengő do­táción felül s erre a célra még 30.000 pengőt, ezt nem kell bővebben megindokolnom mint azzal, amit évről-évre hangoztatunk; a költségvetési vita során a kultusztárca vitájában. Amikor a társadalom anyagi leromlottsága és egyéb viszonyai miatt nem tud azzal az erő­vel a művészet segítségére sietni, amellyel kel­lene és amelyet a művészet eddigi eredményei alapján megérdemelne, akkor mindössze csak 50.000 pengővel akar ez a Képviselőház a művé­szek segítségére sietni, amely három esztendőre oszlik meg. Nem találok ebben, igen t. képviselő­társam, semmi kifogásolni valót. Ha a viszo­nyok, a körülmények azt mutatják, hogy a mű­vészetnek erre a szerintem szükséges pártfogo­lására a Képviselőháznak többé pénze nincsen, én készséggel és sajnálattal nyugszom bele, hogy ez a tétel a költségvetésből töröltessék. Ké­rem at. Házat, hogy a költségvetést fogadja el. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Reischl Richárd! Reischl Richárd: T. Ház! Az évi költség­vetés tárgyalásakor fölvetettem azt az eszmét, hogy ha takarékosságról beszélünk, akkor kezd­jük azt meg elsősorban magunkon, képviselő­kön. Ez alkalommal oly ellenszenvvel találkoz­tam képviselőtársaim részéről, amikor a képvi­selői fizetések leszállításáról beszéltem, hogy ez­zel a témával mégegyszer nem akarok idejönni, mert nem akarom magam kitenni annak, hogy esetleg a képviselőtársaim becsülését elveszít­sem. (Rassay Károly: Jól nézünk ki, ha ezért is el lehet veszíteni a becsülést!) Bocsánatot kérek, nem akarok -ehhez a dologhoz reflexiókat fűzni, csak ^azt akarom dokumentálni, hogy ha takaré­kosságról beszélünk, és ha annak a tisztviselő­nek, aki a IX. vagy X. fizetési osztályban van, még ma is csak 65 százaléka van meg békebeli fizetésének, nekünk pedig megvan 108 százaléka, akkor nekünk nincs jogunk itt addig takarékos­ságról beszélni, míg az alsórendű tisztviselők­nek teljes dotációját meg nem adjuk. Azt hi­szem, a Ház minden tagja egyetért velem ebben a dologban. Ebben a költségvetésben azonban látok egy tételt. Határozott indítványt fogok beterjeszteni arra, hogy méltóztassék azt leszállítani. Itt van a képviselői szabadjegyek megváltására szóló összeg fejében 211.000 pengő. Erre a dologra vo­natkozólag legyen szabad a következőket meg­jegyeznem. Aki utazik, az láthatja, hogy âz I. és a II. osztályban ma alig van fizető utas. Tanuja voltam egyszer egy jelenetnek, amikor a vonatvezető jelentette egy vasúti igazgatónak, hogy kérem, tisztelettel jelentem, az I. osztály­ban van 47 utas, abból 46 szabadjegyes, van 43 másodosztályú utas, abból van 23 szabadj egyes, 20 félfizetéses és három egész fizető. Van 130 harmadosztályú utas, abból van 3 vasúti rezsi­jegyes, 127 teljes fizető. Ez a visszaélés sehol sincs meg úgy, mint Magyarországon. Más or­szágokban is vannak kedvezmények, de ilyen mértékben, mint Magyarországon nincsenek, és merem állítani, — egy vasutas szakértővel be­széltem — ha ezeket a szabad- és kedvezményes­jegyeket az országban beszüntetjük, körülbeül 7 millió pengővel több lesz a vasutak bevétele. TTgy tudom, hogy a magyar állam most nincs abban a rózsás helyzetben, hogy 7 millió pengő adományt ad hatévenként a közönségnek, azért indítványozom, legyen úgy, mint békében, hogy a képviselő váltsa meg egy bizonyos összegért az ő jegyét a kerület székhelyére, de ne legyen neki módja àz egész országban ingyen utaz­gatni Evvel tartozunk magunknak. A Képvi­selőház tekintélyét fogja emelni, ha ezt elhatá­ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. rozzuk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azért azt javasolom, méltóztassanak ezt a tételt törölni, és a képviselők jegymegváltása tekin­tetében valami egyességre lépni a vasutakkal, hogy olcsóbb áron kapjanak székhelyükhöz vas­úti jegyet, azonkívül pedig fizessék meg jegyü­ket éppen úgy, mint más polgára az országnak. (Rassay Károly: Es a vadászati gócpontokhoz!) Kérem a t. Házat, méltóztassék ezt az indít­ványomat magáévá tenni. Azt hiszem, az or­szág mai nehéz helyzetében, amikor a takaré­kosságot hangoztatjuk mindenhol, és már a költségvetésre nézve is ki van mondva, hogy abban legalábbis 5 százalékot meg kell takarí­tani, ez az indítvány az ország szimpátiájára számíthat. (Helyeslés a baloldalon és a közé­pen.) Elnök: Szólásra következik Almásy László. Almásy László: T. Ház! (Bálijuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Sem érdemben, sem személyes szempontból nem kívánok ä költség­vetéssel, avagy a felszólaló képviselő urak be­szédével foglalkozni, ^minthogy azonban Fried­rich képviselő úr az én nevemet is volt szíves megemlíteni, mindenesetre súlyt helyezek arra, hogy az én elnöki tevékenységem, elnöki műkö­désem ebben a kérdésben is teljesen megvilágí­tott legyen at. Ház előtt. Ennél a kérdésnél, amelyet Friedrich képvi­selő úr volt szíves felvetni, t. i. ezeknél a Kép­viselőház egyes helyiségeiben véghezvitt mű­vészi teljesítményeknél meg kell különböztetni az elhatározást a végrehajtástól. Azok az elha­tározások, melyeknek alapján ezek a művészi teljesítmények létesültek, még az én elnöki meg­választatáson! előtt történtek és ugyanezen idő­pontban történt elhatározások alapján még az megválasztatáson! előtt köttettek meg, sőt vétet­tek is foganatba a kétoldalú szerződések. Mint­hogy pedig egészen nyilvánvaló és kétségtelen az, hogy ezek a határozatok és szerződések jog­érvényesek, a megfelelő fórumok által teljesen jogérvényesen és JEL törvény és a fennálló ren­delkezések betartásával köttettek, egészen ter­mészetes dolog az, hogy nekem e jogérvényes határozatok végrehajtása kötelességem volt. (Ügy van! a jobboldalon.) Hogy azután ezeknél az elhatározásoknál akár közgazdasági, akár művészeti szempontból az illetékes fórumokat miféle szempontok vezették, ­r az természetesen reám nem tartozik. Ena határozatok és a szer­ződések végrehajtásánál a magam megítélése szerint kötelességemet teljesítettem. (Helyeslés és taps a jobboldalon. Helyeslés balfelől.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Reischl Richárd képviselő úr szóval indít­ványozta a 3. cím 4. rovatának törlését. Miután azonban a képviselő úr indítványát a házszabá­lyok előírása ellenére írásban nem nyújtotta be, azt határozathozatal alá nem bocsáthatóm. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is akarta!) Kérdem tehát, méltóztatnak-e a gazdasági bizottság javaslatát, illetőleg annak alapján a bemutatott előirányzat 2—5. cím alatt foglalt ré­szeit elfogadni s az annak keretében való utal­ványozásra az elnököt felhatalmazni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a javaslatot elfogadta, en­nélfogva ilyen értelemben mondom ki a hatá­rozatot. T. Ház! Minthogy mai napirendünk ezzel kimerült, előterjesztést teszek legközelebbi ülé­sünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket

Next

/
Thumbnails
Contents