Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

Az országgyűlés képviselőházának 332. Miről volt szó ebben a kérdésben. Volt elsősorban egy gazdasági bizottsági határozat, amely kelt 1928 június 22-én. Ezt a Képviselőház plénuma ugyanannak az esztendőnek július 3-án letárgyalta.A gazdasági bizottság egyhangúan fogadta el a jelentést, a Képviselőház plénuma pedig egynéhány kénviselőtársunk, köztük Rassay Károly igen t. képviselőtársam hozzászólásával is. Kész, adott helyzettel állunk szemben. Méltóztatott volna ezeket a kérdéseket, minthogy a gazdasági bizottság jelentésében benne foglaltatik a freskókról "szóló rész. akkor megtárgyalni. (Rassay Károly: Csak a kormányzóról volt szó! — Urbanics Kálmán előadó: Történelmi jelenetekről! — Friedrich István: A kormányzóról volt szó! — Urbanics Kálmán előadó: Nyomtatásban van! — Simon András: Szeretnék egyedül látni azon a képen? — Rassay Károly: Önöket mindig ott látjuk! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Farkas Elemér: Ha t. képviselőtársam a freskókat, az elnöki szobának kiképzését művészi szempontból bírálta volna, ez olyan nagyon tág tér, hogy hozzá tudtam volna járulni ahhoz, hogy a művészi kiképzést a művészi világgal, művészeti szakértőkkel felülbíráltassuk. (Friedrich István: Azok csak szerencsétlenek, de azokban nincs politika! Hanem a freskókban van politika! A többi szerencsétlen, de nem politika!) Elnök: Friedrich István képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Friedrich István: Tessék megnézni azt a gobelint az ősmagyarokkal! — Rassay Károly: Jobb modelleket kérünk. — Zaj.) Farkas Elemér: Mit akartunk és mit akart a Képviselőház ezzel a házhatározattal elérni? Kegyeleti tény volt, mint Csák Károly igen t. képviselőtársam annakidején beszédében mondotta. Kegyeleti tény összekapcsolva a művészet támogatásával. (Rassay Károly: Önmaguk megörökítése!) A művészet jelentőségéről nem akarok e pillanatban hosszabb beszédet mondani. Valamennyien tudjuk nagyon jól, hogy propaganda szempontjából, nemzetközi szempontból a művészet mit jelent. Akik nem emlékeznének rá a régebbi időkből, azok méltóztassanak a most folyamatban lévő barcelonai világkiálltíásra visszagondolni, ahol a magyar művészet^ olyan elismerést kapott, amely szerény véleményem szerint nagyobb propaganda minden egyébnél ezen a világon. (Rassay Károly: De jobb modelljeik voltak! — Friedreh István: A művészet fesse a nagy multat, de az élőket hagyja! Karafiáthot is odaállították egészen a sarokba! — Elénk derültség- Zaj.) Ha pedig a freskókról és az elnöki szobának művészi kiképzéséről beszélünk, itt meg kell jegyeznem azt, hogy éppen az igen t. túloldalnak á gazdasági bizottság tanácskozásaiban akkor résztvevő tagi ai, névszerint néhai Szabó Imre képviselőtársunk és HegymegiKiss t. képviselőtársunk voltak azok, akik az elnöki szobának ilyen formában való kiképzését legjobban helyeselték. (Zaj. — Meskó Zoltán: Az ő pipája nincs rajta!) Mindketten köszönetet, szavaztak a gazdasági bizottságban az elnöknek ezért az iniciatíváért és elhatározásért, sőt Hegymegi-Kiss képviselőtársunk még tovább^ ment ez, alkalommal, ö más természetű freskókat, más jeleneteknek megrögzíté•sét akarta. Olyanokat, amelyek a nemzet életéhen, azután utólag ennek a Háznak határozatából kifolyólag törvényileg is megörökíttettek ö egy Petőfi-emléknek, egy Kossuth-emlékKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIII. ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. 395 nek a Ház falában dombormű formájában való megörökítésére gondolt. (Zaj. — Helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az valaki!) Ezt csak azért voltam bátor elmondani, hogy ennek a házhatározatnak vitájában az ellenzék úgy a gazdasági bizottságban, mint itt résztvett, és nem tartom helyesnek, ha ez_ itt utólag bírálat tárgyává tétetik. (Felkiáltások bal felől: Miért nemi) Friedrich István t. képviselőtársam sem tett kifogást a Hunyadi-féle nándorfehérvári győzelem igen sikerült és igen jó megörökítése ellen. Nem is óhatjok erről tovább beszélni, de ott van pl. a 48-as országgyűlésnek az a bizonyos Kossuth jelenete. (Rassay Károly: Még nem tudom, kik lesznek a modellek! Ott már gyanakodom! Ha más nem, de valakinek az apja rákerül!) Kossuth kormányzói működésének megörökítésére szükség volt abban az időben. Nem azért mondom ezt, mintha Friedrich István t. képviselőtársam kifogásolná, mert .akkor történt ez, amikor a Kossuth-szobor felállításával a jelenlegi csonkamagyarországi közvélemény nem mindenben értett egyet. Térjünk rá igen t. Ház, Friedrich István t. képviselőtársam kifogásaira, és arra az országgyűlés megnyitását ábrázoló festményre. T. képviselőtársam, ha méltóztatik elolvasni a gazdasági bizottság akkori jelentéseinek utolsó előtti paragrafusát, ott méltóztatik olvasni azt (olvassa): «A harmadik kép a közelmúlt egyik történelmi eseményének, az országgyűlés ünnepélyes megnyitása alkalmával az ország jelenlegi kormányzójának, Horthy Miklósnak alakját örökítené meg.» (Friedrich István: Ez rendben van!) Az országgyűlés megnyitásáról van szó. Hunyadi János, Kossuth Lajos, Szilágyi Mihály emlékének megörökítése mellett az országgyűlés megnyitását, a jogfolytonosság viszszaállítását a magyar történelem olyan nagyon kiemelkedő mozzanatainak, olyan fontos láncszemeinek tekintem, hogy szerény véleményem szerint méltó joggal sorakozik ezek mellé a megörökített emlékek mellé. Ami azt a körülményt illeti, hogy ezen a freskón jelenleg is élő személyiségek vannak, én nem tudom elképzelni, igen t. Képviselőház, hogyan méltóztatnak máskép az országgyűlés megnyitását elképzelni. (Zaj a baloldalon.) Méltóztassék megnézni a millenniumi Benczúr-féle nagy képet; azt hiszem, hogy az ott szerepelt egyének, talán egy-két ember kivételével még valamennyien életben voltak. Méltóztatik reklamálni Kállay Tibor, Nagy Emil, Daruváry Géza arcképeit. Ök nem voltak abban az időben a kormány tagjai. Epp olyan joggal méltóztatnék igen t. Rassay Károly képviselőtársamnak azt is kérni, — tudom, hogy ő ezt nem tenné meg — hogy saját arcképét megfessék. En is vindikálhatnám magamnak ezt. a jogot. (Rassay Károly: ízlésem tiltakozik az ellen, hogy az állam költségén festessem meg magam!) A magam részéről semmiféle formában nem^ emelek kifogást az ellen, hogy Friedrich István t. képviselőtársam miniszterelnöki működése^ amelyet nagyon jól ismerek, mint «jogforrás» valahol megörökíttessék, sőt nagyon fontosnak és szükségesnek is tartom. (Felkiáltások jobbfelől: Rendben vagyunk! Megszavazzuk! — Rassay Károly: Több joggal!)- őszintén és komolyan beszélek és ne méltóztassék félreérteni !... (Zaj. — Friedrich István: Ha ezzel nyilat akar felém küldeni, nem én találtam ki, de vállalom!) Ami a kérdésnek azt a részét illeti, hogy a Képviselőház miért áldoz az új költségvetésben (Egy hang: Már nem áldoz!), illetőleg miért Él58