Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

Az országgyűlés képviselőházának 332. ülése 1929 november 21-én

} csütörtökön. 383 engedem, a képviselő úr kétségbe vonj a, tagadja, én azonban nem tudom eldönteni, majd a bíróság eldönti — amely világosan kimeríti a büntetőtörvénykönyvbe ütköző bűncselekmény kritériumát, a Ház indokolás nélkül, — amint Gál képviselő úr mondotta — egyszerűen benső meggyőződésből, de mondhatnám azt is, pillanatnyi hangulatból, szimpátiából vagy antipátiából eldönti, hogy az igazságszolgáltatás eljárását, működését megakasztja, az illető képviselőt nem adja ki$ f Azt hiszem, ülünk még néhányan ebben a Házban jogászok, akiknek kell, hogy bizonyos ellenérzésük legyen az ilyen felfogás és az ilyen felfogásnak a gyakorlatban való keresztülvitele ellen. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy nem rég, talán egy éve, amikor a sajtó javaslat tárgyalását beledobták a közvéleménybe, éppen a t. túloldalról és éppen a t. túloldal által támogatott kormány tagjai részéről hallottuk azt az elvet, hogy lehetetlen, hogy az immunitás a mai keretek között megmaradjon, és büntetlenül lehessen sértegetni. Önök odáig akartak elmenni, — ami ellen igazán minden alkotmányos érzésű embernek tiltakoznia kell — hogy a szólásszabadságot és az immunitást a Házban elkövetett kijelentésekkel szemben meg akarták szüntetni; most pedig a gyakorlatban azt csinálják, hogy a Házon kívül elkövetett és a képviselői működéssel semmi összefüggésben nem lévő bűncselekményeknél a rosszul értelmezett szuverenitás, a rosszul értelmezett immunitás joga- alaDJán megakasztják az igazságszolgáltatás szabályszerű folyamatát. En alkotmányos felfogásomnál fogva, az igazságszolgáltatás tekintélyénél fogva és ennek a parlamentnek tekintélyénél fogva is mindig tiltakozni fogok az ilyen felfogás és az ilyen gyakorlat ellen. A zaklatás — és ezt húzom alá ismételten — nem jelentheti a képviselőnek a kényelmetlenségtől való mentességét. Tudom, hogy kényelmetlen dolog bíróság elé menni akkor is, amikor igaza van az embernek. Vannak itt képviselőtársaim, akik hetekig ültek a vádlottak padján, (Friedrich István: Sőt hónapokig! Hat hónapig!) vannak képviselőtársaim, akiket ártatlanul letartóztattak és azután felmentették. Hogy én ezekkel a tényekkel szemben odáig menjek, hogy pillanatnyi kényelmetlenséget egy vétség, egy kihágás miatt megindított eljárásnál a nagy r immunitási elv segítségével akarjak magamtól elhárítani, ez az én felfogásom szerint sem nem alkotmányos dolog, sem a bíróságok iránti tisztelettel és a parlament tekintélyével össze nem egyeztethető. En tehát az eddig kifejtettek alapján ebben a konkrét ügyben, amely előttünk fekszik, — és ezt ajánlom Gál Jenő t. képviselőtársam figyelmébe, mert nem akarom tovább igénybe venni a Ház türelmét az ő konkrét ügyében is, amely most rögtön^ tárgyalás alá kerül — nem tudok ahhoz hozzájárulni, hogy ha valaki sértéseket követ el, ezeket a sértéseket illetőleg aJSáz az immunitás segítségével büntetlenséget szerezzen neki. Különösen vallom ezt a felfogást akkor, amikor fŐmagánvádló van az ügyben, amikor a parlamenten kívül álló egyszerű polgár keresi a maga becsületét a parlamenten belül elhelyezkedett képviselővel szemben. Nem lehet elütni senkit attól, hogy becsületét keresse. Nem tartom ideális állapotnak azt, ha valaki, aki sértve érzi magát, lovagias úton intézi el a kérdést, — lehet ez kényszerhelyzet, de nem ideális^ állapot — de lovagias úton megtagadni az elégtételt, mint ebben a most tárgyalt ügyben történt, azután pedig az immunitás segítségével még a bíróság elé sem állani és még a bíróság előtt sem dönteni el a kérdést: ez az én véleményem szerint jogi anarchiát jelent az országban. Éppen ezért a magam részéről ebben az ügyben is kérem a mentelmi jog felfüggesztését. Elnök: Gál Jenő képviselő urat illeti a <sm. Gál Jenő: T. Képviselőház! Rassay Károly mélyen t. képviselőtársamnak ez a felszólalása csak megerősített engem abban az elgondolásomban, hogy teljesen elhib ázottan fogja fel a mentelmi jogot. (Östör József: Örülünk neki!) Ha a mentelmi kérdés valaha pártkérdés lett volna ebben a Házban, vagy a régi Házban, (Simon András: Ügy van! Sohasem volt az! Ez az egyetlen dolog, ami nem volt pártkérdés!) ha valaha tapasztalni lehetett volna, hogy pártkérdéssé tették, akkor érteném ezt az aggodalmat. Ez azonban ex asse elsősorban nagy közjogi kérdés, amelyet sem a Képviselőház összetétele szempontjából, sem semmiféle pártkérdés szempontjából tárgyalni nem lehet. Utalok arra, t. képviselő úr, hogy Szilágyi Dezsőnek erre a kérdésre vonatkozó tanulmányában és fejtegetéseiben megtalálhatjuk azt az elvet, hogy a képviselő le sem mondhat a mentelmi jogról. (Rassay Károly: Tudjuk ezt! De nem erről van szó!) De erről van szó, a képviselő úr fejtegetései nyomán. Mert még ha a képviselő odaáll is a mentelmi bizottság elé és egy ügyészi megkeresésre azt mondja is: én magamat ebben bűnösnek tudom, kérem kiadatásomat, -— ha tehát maga a képviselő hirdeti is a maga bűnvádi feleletre vonatásának lehetőségét, a mentelmi bizottság és a Ház mégis akképpen határozhat az alanyi bűnösség fennforgása esetén is, hogy nem adja ki a képviselőt, mert zaklatás esetét látja fennforogni. (Rassay Károly: Nem lehet!)^ A Háznak mindig ez volt a tradiciója, és a régi Képviselőház legszebb emléklapjai közé tartoznak azok, amikor ezekben a kérdésekben pártkülönbség nélkül álltak fel, és soha sem történt az meg, különösen ellenzéki, kisebbségi oldalról, hogy a mellett törjenek lándzsát, hogy ezt kiterjesztően magyarázzák. (Rassay Károly: Sohasem történt meg az, hogy valaki, aki közvetlenül érdekelve van, ilyen fejtegetésekbe bocsátkozzék!) Bocsánatot kérek, én ebben a mentelmi ügyben semmiféle kérdésben nem vagyok érdekelve. (Rassay Károly: De a másikban, amely utána jön!) A másik ügyben méltóztatik majd tapasztalni, hogy nem lesz szavam hozzá. Egy konkrét ügyben azonban, amely maga semmiféle más ügygyei összefüggésbe nem hozható, jogom van felszólalni, és egyáltalában nem jó ízlés az, ha egy másik ügyre való utalást méltóztatik itt applikálni. (Rassay Károly: Nem tettem volna, ha a képviselő úr nem tartotta volna szükségesnek a felszólalást!) Elnök: Csendet kérek. Gál Jenő : Nekem ez kötelességem, és a mentelmi jog megvédése tekintetében ezt az abszolút jogomat elvitatni senkitől nem engedem és kénytelen vagyok annak cáfolatába bocsátkozni, amit a képviselő úr mondott, hansúlyozva, hogy a mélyen t. képviselő úr érvelése jogászilag sem helytálló, és pedig a következő okból: T. Képviselőház! A mentelmi jog egyik alaptétele és a zaklatás tanának, mondhatnám, nemzetközi közjogi igazsága, hogy arra vigyáz a Ház, hogy tagjait aprólékos dolgokkal meg ne zavarják. Például minden Háznak, nemcsak a magyar Képviselőháznak, hanem minden alkotmányos törvényhozásnak következetes az a gyakorlata, hogy apróbb kihágásokban soha nem engedi meg, hogy a képviselőket hivatásuk elől elvonva idézgethessék és zaklathassák. (Rassay