Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

384 Âz országgyűlés képviselőházának 332 Károly: Ezt kétségbevonom! Tessék bebizonyítani az angol jogból! — Da hasi Halász Móric: Akárhány olyan kihágás lehet, amelyben a képviselőt ki kell adni!) Ezt bebizonyítom azzal, hogy úgy ebben a Házban, mint a régi Képviselőházban a képviselőket kihágási ügyekben számtalan esetben nem adták ki. (Rassay Károly: Es számtalan esetben kiadták! Ez az elv tehát nem áll!) Kérem, nem tud ilyen konkrétumot felhozni a képviselő úr. (Rassay Károly: Hét évig ültem a mentelmi bizottságban, jobban tudom! Itt ülnek ezek a képviselőtársaim!) Elnök: Eassay képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot közbeszólásaival. Gál Jenő: Amikor ilyen mentelmi eseteket tárgyaltak, nem én mondottam, hanem nálam sokkal különb jogásztekintély figyelmeztette a Házat arra, hogy már a legrégibb közjogban, a római jogban is vigyáztak arra, hogy zaklatás necsak a képviselőt, hanem a római polgárt se érhesse. Innen származik az, hogy még a bíró elé való állás tekintetében is a polgárt akképpen védelmezte, hogy azt mondta: minima non curat praetor. A praetor elkergette az olyan vádaskodót, aki lappáliákkal üldözni és citáltatni kívánta a polgárt. Fokozott értelemben ez a Képviselőház tagjainak a mentelmi joga, amely mindnyájunk közös joga, hogy a Ház szuverén módon bírálja el, hogy zaklatás esete forog-e fenn, és pedig nem is általánosságban, hanem individualizálva, (Rassay Károly: No, azt köszönöm szépen!) úgy, amint maga a büntetőjog is individualizáló tudomány és ismeret. Ennélfogva, ha az összes körülmények méltatásával azt állapítja meg a mentelmi bizottság és a Ház, hogy .abban a konkrét esetben, amelyről szó van, a képviselőnek bíróság elé való idézgetése képviselői megbízatásának tartama alatt háborgatást jelent, és a»mérleg serpenyőjében ez a közjogi erősség több, mint a magánvádló üldözési erőssége, akkor a Háznak mindig erre a közjogi alapra kell helyezkednie és ezt a közjogi jogosítványt meg kell védelmeznie. Ne méltóztassék sem ezt a Házat, sem a régi Képviselőházat akképpen elképzelni, hogy lehetett eset arra, hogy pártszempontból a mentelmi jogot valakinek javára magyarázták. Nem pártkérdések ezek, soha sem voltak, ebben a Házban sem képezhetik ezek pártszempontból kérdés tárgyát. S amikor t. szociáldemokrata képviselőtársamat ilyen módon akarják bíróság elé idéztetni, akkor azt mondom, hogyha a Képviselőház mentelmi bizottsága előtt megjelent képviselőtársam olyan kijelentést tett a maga személyes meghallgatása során, amelyet a mentelmi bizottság megbízhatónak és elfogadhatónak jelentette ki, azzal a másik egyoldalú kijelentéssel szemben... (Rassay Károly: Nem szociáldemokratáról, hanem kormánypártiról van szó!) Nekem egészen mindegy, hogy milyen pártállásúról van szó, csak azt mondom, hogy voltak olyan esetek, amikor à mentelmi bizottság így döntött a képviselő meghallgatása alapján. Nem fontos előttem, hogy a többségi párt egyik tagjáról van-e szó, mert egyenlő mértékkel kívánok mérni és megbecsülöm a másik párton ülő képviselőtársamnak azon nyilatkozatát, amely visszautasítja ezt a vádat és azt meg nem történtnek állítja. A mélyen t. mentelmi bizottság azután képviselőtársam szavahihetősége alapján ezt a kérdést eldöntötte. Kétségtelen, hogy éppen a kisebbség egyik legnagyobb fegyvere és legnagyobb védőerőssége a mentelmi jog, és amikor ezt nem helyezzük pártszempontok kérdései alá, hanem azt kizárólag jogászi alapon és annak a közjogi méltóságnak és erőnek szem előtt tartásával kezel. ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. jük, amely a Házat ebben a kérdésben megilleti, akkor ez nem jelenti azt, hogy meggondolatlanul és indokoltalanul történjék a határozathozatal. T. képviselőtársaim, a parallela, amelyet most mondok, nem akar összehasonlítás lenni. De ha valaki az esküdtszék híve, amely nem indokol, igazmondásának kialakításában csak meggyőződését követi, akkor egy olyan hatóságra, mint a mentelmi bizottság és a Ház, amely nem tartozik votumát megindokolni, rábizonyíthatja azt, hogy nem politikai kérdésekben meghozza a maga döntését. (Rassay Károly: Nem bízom rá!) Nem bízza rá a t. képviselő úr? En becsülöm annyira a magyar Képviselőházat, hogy igenis rábízom ezt a Ház mentelmi bizottságára és magára a t. Házra is. (Rassay Károly közbeszól.) Hiszen éppen ezáltal tisztelem meg azt a szuverén jogot, amelyet, a Ház a maga méltóságában őriz, és amelyre vonatkozólag vigyáz arra, hogy lesikamlás arról ne történjék. (Rassay Károly: Tessék a népgyűléseken is így beszélni!) En mindenütt egyformán beszélek. A jelen esetben is helyesnek fogadom el a mentelmi bizottság véleményének kialakulását. (Tomcsányi Vilmos szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni! (Tomcsányi Vimos Pál: A tárgyalás alatt levő mentelmi ügyhöz kívánok szólni!) Nem adhatom meg a szót a képviselő úrnak, mert a házszabályok értelmében a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkeresésekre vonatkozó bizottsági jelentések tárgyalásánál az előadón és a kisebbségi előadón kívül legfeljebb két képviselő szólalhat fel. Minthogy szólásjoga többé senkinek nincs, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja. Ehhez képest tehát kimondom, hogy a Ház ezen ügyből kifolyólag Jókai-Ihász Miklós képviselő úr mentelmi jogát nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított Frühwirth Mátyás képviselő úr mentelmi ügyében. (írom. 857) Az előadó urat illeti a szó. Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 5032/1929. f. ü. sz. alatt Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék B. 348/8—1929. számú megkeresése szerint eljárást indított ellene, mivel az «Országos Iparos Hírlap» 1929 március 10-iki számában «Valami bűzlik Dániában» címmel nevezett képviselő ezt írta: «Az elszámolási ügyek az egyesület választmánya elé is kerültek, ahol Bartha Arthurt, Kendy Lászlót, akik elsősorban felelősek az iparosok biztosító kötelékénél történt eseményekért, felelősségre vonták». Ezen kitétel az 1914 :XLI te. 1. §-ba ütköző és ezen te. 3. §-ái:ak 1. pontja szerint minősülő, sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének törvényi ismérveit kimeríteni látszik. A főmagánvádló Kendy László; a lap felelős szerkesztője a cikk szerzőjéül Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselőt nevezte meg, így a sajtójogi felelősség őt terheli. Albizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az Összefüggés a vélelmezett bűncselekméry és nevezett képviselő személye között nem kétséges ugyan, de zaklatás esete forog fenn s ezért javasolja