Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

;382 Az országgyűlés képviselőházának §32. miiíden'_cádaláfc szuverén ;_mó<3oii "mérlegeli ß Ház. Ezért igen helyes az előadó úrnak, illető-' leg a. bizottságnak ez a javaslata is, mert; e3 nemcsak a Ház évtizedes gyakorlatát igazolja, hanem ez a magyarázat felei meg azon klaszszikus jogászok és politikusok intencióinak is, akik a mentelmi jognak,,mint közjognak, kö>' jogi jogosítványnak és közjogi oltalomnak jelentőségét hárgoztatják. Elfogadom a mentelmi bizottság javaslatát. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Minthogy a mentelmi bizottság javaslata meg. nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Ehhez képest a Ház Esztergályos János képviselő úr mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgya

1 ása becsületsértés vétségével gyanúsított Jókai^Ihász Miklós képviselő úr mentelmi ügyében. (írom. 856) Az előadó urat illeti a szó. Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház! A debreceni kir. főügyészség 1414/1929. f. ü. szám alatt Jókai-Ihász Miklós országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését kérte, mert a debreceni kir. járásbíróság B. 32.921/1—1929. számú megkeresése^ szerint ellene Molnár Imre feljelentésére eljárást indított, mivel nevezett képviselő a főmagánvádlónak állítólag azt mondotta: «fogia be a száját maga bujtogató» és egy csoport felé — abban állott főmagánvádló is — azt kiáltotta: «megtanítom ezt a piszkos bandát, egye meg a fene a fajtátokat»; ez a cselekmény nedig a becsületsértés vétségének az ismérveit látszik feltüntetni. A meghallgatott képviselő tagadja a sértés megtörténtét. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között kétséges, zaklatás esetét látia fennforogni, s ezért javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Jókai-Ihász r Miklós országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ne függessze fel. Elnök: Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Képviselőház! Nagy figyelemmel hallgattam a t. előadó úrnak előbbi fejtégetéseit és azokat a múltból felhozott véleményeket, amelyek a mentelmi jog kérdésére vonatkoznak. Engedje meg azonban a t. előadó úr, hogy kijelentsem, hogy a magam állásnontját egyáltalában nem látom ellentétben állónak sem Pauler, sem Chorin, sem Csemegi véleményével. Sohasem állítottam azt, hogy a bűnösség kérdését bizonyos vonatkozásban nem vizsgálja a mentelmi bizottság. Vizsgálja abból a szempontból, hogy az előadott tényállás szerint j megállapítható-e a büntetőtörvénykönyvben körülírt valamelyik crimen tényálladéka, hogy megfelel-e az a tényállás^ azoknak a kritériumoknak, amelyek a fennálló törvények szerint valamely cselekményt büntetendő cselekménynek minősítenek. Ez van azokban a véleményekben. Ami ellen tiltakoztam, az mindig az,hogy ilyen tényálladék mellett belemenjen a Ház annak a mérlegelésébe, hogy a bűncselekmény elkövettetett-e, vagy sem. Vagyis, ha a Ház maga megállapítja, hogy a felhozott tényálladék — függetlenül a bizonyítástól, függetlenül minden mellékkörülménytől — «alkalmas arra, hogy a büntetőtörvénykönyvben körülírt valamely bűncselekménynek tényálladékát kimerítse, akkor véleményem szerint ezen a vonalon a Ház toülése Í929 november 21-én

t csütörtökön. v'âhh nên^ méhét. /Természetes dolog, hogyha az előadott tényállás nem meríti ki egy bűncselekmény, tényálladékát, akkor a Ház magából ebből a tényből levonhatja azt a következtetést, hogy itt zaklatás esete forog fenn. Ha valakinek azt mondom, hogy: magának túlságosan szőke a haja — és az illető túlzott érzékenységből eljárást indít ellenem, akkor teljes mértékben osztom azt a felfogást, hogy a megállapított tényállás alapján a Ház zaklatás címén nem fogja az illető képviselőt kiadni, mert nyilvánvaló a zaklatás, a tendencia. Legyünk azonban a zaklatás fogalmával is tisztában. A zaklatás nem azt jelenti a mentelmi jog szempontjából, hogy a képviselőt meg akarja menteni bizonyos kényelmetlen proceszszusoktól. A mentelmi jog fejlődése és lényege azt jelenti, hogy zaklatás van abban az esetben, ha a képviselőt tudatosan el akarják vonni képviselői működésétől, tudatosan meg akarják akadályozni abban, hogy képviselői működését kifejthesse, (östör József: A siker reményében!) Mármost azokban az esetekben, amikor egy főmagánvádló előad egy tényállást és az megállapítja a büntetőtörvénykönyv valamelyik erimenj ének tényálladékát, akkor abban, hogy az illető képviselőnek a bíróság előtt meg kell jelennie és védekeznie kell, én még zaklatást nem látok. Nagyon sajnálom, én nem csúszhatok olyan veszedelmes útra, mint Gál Jenő t. képviselőtársam, hogy a mentelmi jog a Ház szuverenitásának birtokállományához tartozik, és korlátlanul, indokolás nélkül, meggyőződés alapján — mint ő mondotta — fogja a Ház eldönteni, hogy az egyes esetekben felfüggeszti-e a mentelmi jogot, vagy nem. Ilyen korlátlan joga nem lehet egy alkotmányos szervnek, mert az alkotmányos szervet is kell, hogy kösse a törvény. és kössék az általános jogelvek. Az általános jogelv pedig az, hogy senkit sem lehet mentesíteni tettének következményei alól. Ha pedig valaki bűncselekményt követett el, legyen az akár képviselő is, vagy olyan cselekményt követett el, amely külső látszatra megállapítja a bűncselekmények ismérveit, e felett egyedül és kizárólag a bíróság ítélkezhetik. Nagyon veszedelmes gyakorlat volna az, — erre bátor voltam már a múltban is rámutatni, és nagyon csodálom, hogy éppen : a kisebbségi oldalról hangzik el ilyen vélemény — amely a többség kezébe tenné le azt a jogot, hogy valakit a bírói fórumtól elvonva, önmaga ítélkezése alá vonjon és megakassza esetleg az igazságszolgáltatás szabályszerű útját. Ebbe nem mehetek bele, mert ez ad^ in f initum vive oda vezetne, hogy végeredményben a Ház többsége egy világos bűncselekmény esetében is, összefüggés esetében is, az illetékes hatóságtól eredő megkeresés esetében is, bizonyos körülményekre hivatkozva, vagy — mint t. képviselőtársam mondotta — még nem is hivatkozva, indokolás nélkül, belső meggyőződésből megakaszthatná a bűnvádi eljárás folytatását, és így büntetlenséget biztosítana a többséghez — nem pártot értek ez alatt — a mindenkor többséghez tartozó képviselőnek. Íme, itt van előttünk megint egy világos példa, hogy hová vezetne ez a gyakorlat. A szóban levő képviselő úr mentelmi ügyében az előadott tényállás az, hogy a képviselő úr a főmagánvádlónak azt kiáltotta (olvassa): «Fogja be a száját, maga bujtogató;» majd azt kiáltotta (olvassa): «Megtanítom ezt a piszkos baadát, egye meg a fene a fajtátokat.» Bocsánatot kérek, hát összeegyeztethető-e a Ház tekintélyével, hogy egy ilyen tényálladék mellett, — meg-