Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

Az országgyűlés képviselőházának 832. elvi jelentőségű kijelentéseket tett (olvassa): «Politikai szempontból felvéve ugyanis a kérdést úgy kell felállítani, forog-e fenn olyan eset, amelyből alaposan gyanítani lehet, hogy a kiadatni kért egyén ellen politikai szempontból való zaklatás eéloztatik? (Rassay Károly: Ez az! Tetszik látni?!) «Tudniillik, hogy ö elvonatván törvényhozói működésétől, ne szolgálhasson azon pártnak, vagy azon árnyalatnak és színezetnek, amelynek elveit vallja.» Nem elég ugyanis maga a causalis nexus, nem elég maga a bírói illetékesség, neon elég általánosan a zaklatás fennforgásának kérdése; szükséges, hogy konstatálva legyen az: bűntettet vagy vétséget lát-e a bíróság egy 'bizonyos cselekményben? A kihágást sokkal csekélyebbnek tartom, hogy sem vizsgálatának elhalasztása párhuzamba hozathatnék ama funkció nagyságával, mely a képviselőre itt vár.» (Gál Jenő: A mentelmi jog a szuverénitásrak egy része!) De igenis ama kérdés: bűntett forog-e fenn, vagy helyesebben formulázva: «bűntettet lát-e valamely cselekményben a híróság, ennek megvizsgálása feladata és joga a mentelmi bizottságnak és a Háznak.» (Rassay Károly: A bíróságnak!) Ezt pedig másképpen a Ház és a mentelmi bizottság megbírálni és mérlegelni^ nem tudja, csak úgy, ha előtte a teljes tiszta tényállás fel van fedve. Ezekkel a nagy szaktekintélyekkel igazoltam, t. képviselő úr, azt hiszem, — az én egyéni felfogásomtól eltekintve, amire talán valami nagy súlyt nem kellene helyezni — a mentelmi bizottság gyakorlatát évtizedekre visszamenőleg. Igazoltam, hogy a Képviselőház is elvi kérdésekben a mentelmi bizottságnak ezt a gyakorlatát ismételten és ismételten hozott határozataival megáévá tette, amint a dolog természete szerint el sem tudom másképpen képzelni, mert bármennyire osztozom is a képviselő úrnak abban a felfogásában, hogy a mentelmi jog nem képezhet privilégiumot, de viszont vallom és hirdetem, hogy igenis oltalmat képez a képviselő és a Képviselőház, a törvényhozás részére az a jog, amely nem az egyes képviselő joga, de joga a törvényhozás ezen Házának és ennek a jognak a képviselő csak, részese. A most letárgyalt konkrét esetben is ebből az elvi felfogásból indul ki... (Rassay Károly: Hol a zaklatás?) A zaklatás abban forog fenn, hogy egy olyan cselekményért kérik a képviselőt kiadatni, amely a mentelmi bizottság felfogása szerint nem képezhet bűncselekményt. (Rassay Károly: Ez már más, ez már indok!) Itt is ezzel indokoltaim (Rassay Károly: Ez nem volt benne a jelentésben!) mert nem képezhet bűncselekményt az, ami a mentelmi bizottság felfogása szerint nyilvánvalóan zaklatás esete. Különösen világossá lesz ez akkor, ha a két megkeresést, amelyet az előbb ismertettem, egybevetjük, mert bizonyos, hogy az eljárás megindíttatása azért történik a képviselővel szemben, mert nem sikerült őt a lovagias elégtételadásba belekényszeríteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha se^nki szólni nem kíván, a vítat/hezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát Wachtler István onszággyűlési képviselő úr mentelmi ügyében elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. Kimondom ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. 381 tehát határozatként, hogy a Ház Wachtler István képviselő úr mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag nem függeszti fel. Következik^ a Képviselőház mentelmi bizottságának jelentése rágalmazás vétségéért jogerősen elítélt Esztergályos János képviselő úr mentelmi ügyében. (írom. 855) Az előadó urat illeti a szó. Kálmán Jenő előadó: Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 4404/1929. f. ü. szám alatt Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a pestvidéki kir. törvényszék B. II. 2353/32—1925. számú jogerős ítéletével nevezett képviselőt a Bv. 1. §-ába ütköző, felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt 600 pengő pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetére 60 napi fogházbüntetésre ítélte; az ítélet végrehajtása céljából kéri a mentelmi jog felfüggesztését. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, — az összefüggés az ítélet és nevezett képviselő személye között nem kétséges, mivel azonban a 600 pengő behajtása tekintetében a bíróság nem intézkedett: a mentelmi jog felfüggesztése ügyében csak akkor van helye a megkeresésnek, ha a pénzbüntetés behajthatatlansága szabály szerint igazolva van. Pénzbüntetés behajtásához nem szükséges a mentelmi jog felfüggesztése; azért a mentelmi bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ezúttal ne függessze fel. Elnök: Gál Jenő képviselő úr kíván szólani. Gál Jenő: T. Képviselőház! Csak azért szólalok fel, mert ez az eset, amelyet most ismertetett a mélyen t. előadó úr, az előbbi álláspontnak igen jelentékeny igazolását jelenti. A mentelmi jog azon magyarázata folytán, amelyet a mélyen t. előadó úr jelentéséből, a bizottság jelentéséből látunk, azt a konzekvenciát kell levonni, hogy a merteimi jog a Ház szuverén jogának egy része, különben egy, már ítélt dolog tárgyában, nem kellene újra a mentelmi bizottsághoz fordulni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Abban a disztinkcióban, hogy a bíróság akkor is köteles megkeresni a Házat és a mentelmi bizottságot akkor is össze kell hívni, ha már egy bíróilag kimondott ítélet végrehajtásáról van szó. Abban szubszumálva van az, hogy ezt a kérdést, magának a bui: tetőhatóságnak, a büntetés végrehajtásának kérdését is a Ház oltalma alá helyezi a képviselői immunitás tekintetében. Ez, t. Képviselőház, azt jelenti, hogy a mentelmi bizottság akkor, mikor egy mentelmi megkeresést tárgyal, kiterjeszkedhetik a kérdésnek minden részére (Simon András: Ki is kell terjeszkedni!), nemcsak azért, mert ezzel nem azt dönti el, hogy forog-e fenn bűncselekmény, hanem azon elv alapján is, hogy a mentelmi bizottság a maga.szabad mérlegelése alapján határoz. És én itt odáig sem mennék, mint ameddig a t. előadó úr ment, hogy tudriillik a büntetőjogi feltételeket külön kell disztingválni. Nem mennék odáig azért, mert ebben a szabad mérlegelés tanát látnám érintve. A Ház és a bizottság is szuverén módon magának az; esetnek összes körülmér yeit mérlegelve állapítja meg azt, hogy forog-e fenn zaklatás. A zaklatásnak ezer- és ezerféle indoka lehet, amelyet nem szükséges kellőképpen és részletesen felsorolni. Ezek megggyőződések, amelyek a IMzban kialakulrak s amelyek abban lelik magyai^gätöiEaia hogy a kérdésnek