Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1929 október 23-án, szerdán. 29 az elbocsátás kérdésében a cégbíróság kizáróla­gos elmozdítása jogát. Mi abban a pillanatban, ha angol példa után megyünk, csak egyet kell hogy nézzünk: hogy Angliában az a nagy és fej­lett gazdasági élet bizonyára könnyebben bírhat el terhieket, mert hiszen nninél alaposabb vala­mely ellenőrző intézmény, kétségtelenül annál több munkát és költséget is jelent. Jelent ugyan másrészről igen sok biztonságot, és így igen sok új értéket és megtakarítást is. De »kérdés, hogy a mi gazdasági életünk egy ilyen intézményt el­bírhat-e? Nyilvánvaló, hogy nem az állam fel­adata ezeknek a revizoroknak tartása. Senki sem gondol arra, hogy az államot ezeknek költ­ségeivel megterhelje. Marad tehát maga az a gazdasági érdekeltség, amelynek ellenőrzése cél­jából felállítjuk ezt az intézményt. Es ez oko­zott talán legtöbb gondot és vitát a törvényja­vaslat megalkotása előtt, hogy vájjon szabad-e egy új intézmény bevezetésénél és majd egyéb kereskedelmi társaságoknál is ezt az új költsé­get hárítani a gazdasági életre. Ez a törvény­javaslat — azt hiszem — szerencsésen oldja meg a kérdést, szerencsésen oldja meg azért, mert módot és alkalmat ad a korlátolt felelősségű tár­saságnak arra, hogy ne tartson felügyelőbizott­ságot, hanem helyette egy személy közreműkö­désénél fogva mindenesetre sóikkal olcsóbb ós szakértelménél fogva sokkal hatékonyabb és a hitel szempontjából sokkal jelentősebb revizort tartson. Ebből a szempontból tehát azt hiszem, hogy a kérdés helyesen van megoldva. Az a korlá­tolt felelősségű társaság, amely felügyelőbi­zottság helyett revizort fog tartani, az kevesebb költséggel, alaposabb revizióval fogja ellátni a ; maga üzletmenetét. Meg vagyok győződve róla, a gazdasági életben sokkal több biza­lomra, sokkal több hitelre, sokkal több jóhír­névre fog számíthatni. Ha mármost azt nézem, t. Ház, hogy az új elvek tekintetében, amelyek nyilvánvalóan kell, hogy érvényesüljenek majd a részvényjog köz­életi reformjánál is, melyek még azok, amelyek rendkívüli fontossággal bírnak, akkor még két pontra mutatok rá. A t. Ház türelmét ugyanis nem akarom továbbra is foglalkoztatni olyan részletekkel (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), amelyek itt a vitában fel sem merültek. Ez a két pont: az alapítás körüli dolgok és a mérleg kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Az alapítás az a pillanat, amikor eldől egy vállalat sorsa, hogy szolid alapokra van-e ala­pozva, vagy pedig puszta reménységekre, és — nem alkarom mondni — itt-ott szélhámossá­gokra. (Ügy van! jobbfelöl.) T. Ház! Ehhez természetesen igen határo­zott kézzel kell hozzányúlnunk, ha azt akarjuk, hogy a jövőben alakuló kereskedelmi társa­ságok úgy legyenek megalapozva, hogy azok a jogász szemén át nézve is valóban életképe­sek, erkölcsi alapon állók és vagyonilag meg­alapozottak legyenek. Itt tehát az a kérdés merül fel, maradjunk-e azon az elavult állás­ponton, amelyen a kereskedelmi törvény van, hogy például a részvénytársaság megalakulhat, mihelyt az alaptőke biztosítva van, vagy tovább megyek: mint a gyakorlat mutatja, elegendő-e az, hogy ma egyszerűen könyvkivonattal iga­zolják azt, hogy az alakuláskor a befizetés meg­történt, mert nagyon jól tudjuk, hogy ez mit je­lent. Ma tehát formalitás az, hogy egy rész­vénytársaságnak indulása pillanatában effektív vagyona van-e, vagy nincs. Ezzel szemben ez az új javaslat azt az elvet mondja ki, — és én hiszem, hogy a törvényhozás helyesli ezt az el­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIII. vet, és ha helyesli, akkor érvényesíteni is fogja a további kereskedelmi törvényalkotások terén is — hogy ha valaki valamit alapít és közhitelre számít, ha valaki valamit alapít és azt kívánja, hogy a törvény megadja a teljes védelmet és különleges kedvezményeket adjon a felelősség tekintetében annak az új intézménynek, ame­lyet ő alapított a saját vagyoni boldogulása érdekében, akkor ne legyen az egy fiktív alap­tőke, amellyel indult, hanem egy valósággal be­fizetett olyan érték legyen, amellyel a gazda­sági életben a maga működését az első pillanat­tól kezdve megkezdheti. (Elénk helyeslés jobb­felöl.) Ezért gondoskodik itt az alapítás és az alapítási költségek tekintetében szigorú szabályokról az új javaslat, ezért gondos­kodik arról, hogy az egész törzstőkét be kell fizetni, és azért gondoskodik igen szi­gorú szabályokkal az úgynevezett aporttal való visszaélések ellen. (Helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) Lehetetlennek álla­pítja meg, hogy alakuljanak társaságok, ame­lyek levegőben lógó aportokkal hihetetlen alap­tőkét festenek papírra minden tartalom nélkül. (Ügy van! a jobboldalon.) Mondotta az előadó úr, hogy az aportért csalárdság nélkül is öt esztendeig felelős az, aki aporttal jött az illető új társaságba. Ezenkívül bírósági szakértő ellenőrzése vehető igénybe a felbecslés tekintetében. Végül mindenki, aki közreműködött egy aport helytelen felbecslésé­ben, a legmesszebbmenő büntetőjogi és vagyon­jogi felelősséggel tartozik, és — ami talán fonto­sabb — nem alakulhatnak meg társaságok úgy, hogy legalább 30%-nyi alaptőkéjük, törzstőkéjük ne legyen valóságos készpénz. (Helyeslés.) Vé­gül pedig, 10.000 pengőnél kisebb tőkével korlá­tolt felelősségű társaság nem alakulhat, épp­úgy nem alakulhat olyan sem, amelynek törzs­tőkéjéből legalább 10.000 pengő valóságos kész­pénzben nincs teljesítve. Métóztatnak látni, ezek olyan elvek, amelyek a mai kereskedelmi társasági életben ismeretle­nek, ezek azonban olyan elvek, amelyek a jóer­kölcs és a helyes és józan gazdasági elvek sze­rint is egyaránt megkövetelhetők. (Ügy van! a jobboldalon.) Es a jognak nem lehet szebb fel­adata, mint hogy az erkölcs és a gazdasági élet józan elveit papírra levetve, a valóságos életbe vigye azokat bele. (Helyeslés és taps a jobbolda­lon.) T. Ház! Itt van a mérlegkérdés. Itt kis kon­troverziám van a t. eladó úrral. Legyen szabad megmondanom, hogy én a magam álláspontjá­ból nem vagyok hajlandó engedni. Tisztelem és becsülöm a t. előadó úrnak idevonatkozó állás­pontját, amelyet ő igen finoman úgy fejezett ki, hogy ezt még meg kell gondolni. A mérlegkérdés szerintem egyike a legfontosabb kérdéseknek. Felvetem a kérdést, lehetséges-e,^ helyes-e az, hogy bármilyen kereskedelmi társaság olyan nyereséget osszon fel tagjai közt, amely nincs meg, (Ügy van! f a jobboldalon.) amely neon valóságos nyereség, mert csak papíron van meg. (Jánossy Gábor: Ez csalás!) Bocsánatot kérek, ne méltóztassék azt mondani, hogy csa­lás, mert hiszen a kereskedelmi törvény mai szabályai szerint még erre is mód van. En azon­ban provideálni akarok a jövőre nézve, és ami­kor itt provideálni akarok, akkor a jövőre nézve elsősorban egy réges-régen bevált jogsza­bályra hivatkozom, arra a német jogszabályra, amely nem sokkal azután, hogy mi a német ke­reskedelmi törvényt^ átvettük, Németországban már hatályba is lépett, nálunk azonban nem. (Egy hang a jobboldalonr Est nem vettük át!) 6

Next

/
Thumbnails
Contents