Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

Az országgyűlés képviselőházának 381. resnők a módokat és lehetőségeket, hogy lefaragjuk az eddigi különbségeket, fenntartjuk tovább ezeket a különbségeket és a bírót egyszerűen azzá degradáljuk, hogy másolja ki a törvénykönyvből a példázódó kijelentéseket. Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a szakaszt teljesen elhagyni. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Ebben a kérdésben, úgy az 50., mint az 51. § kérdésében, alkalmam volt a t. Ház^ figyelmét igénybevennem az általános vita során, amikor ugyanezen szakaszok 'kapcsán ellenészrevételeimet előterjesztettem. Ott annakidején örömmel állapítottam meg, hogy az 50. és 51. §-nak célszerűségi szempontból való támadásával állottam szemben, de senki kifogás tárgyává nem tette az 50. és 51. §-ban súlyosító vagy enyhítőkörülményeknek minősített egyes pontokat. Most, — sajnos — azt kell látnom, hogy az én igen t. 'képviselőtársam, akinek jogi véleményére mindenkor szívesen vagyok figyelemmel, az egyes pontok ellen kifogást tesz. Nem vagyok hajlandó ezúttal belemenni minden egyes pont taglalásába, azon igen egyszerű oknál fogva, mert az ő végső konklúziója téves, amikor azt mondja, hogy ezeknek a szakaszoknak beiktatása azt eredményezi, hogy amikor soki tekintetben az új katonai büntetőtörvénykönyv az egyöntetűségre törekszik a polgári büntetőtörvénykönyvvel, éppen ez a két paragrafus az ellenkező célt szolgálja. En vagyok bátor ennek az ellenkezőjét állítani, és pedig azt, hogy azok a pontok, amelyek az 50. és 51. §-ban fel vannak hozva, éppen a polgári büntető joggyakorlatnak a pontjai, amelyek éppen azért vannak ide befoglalva, hogy a más joggyakorlatot folytató katonai bíróságok a jövő joggyakorlatában ugyanerre az elvi álláspontra helyezkedjenek, egyetlenegy törvényhozói utasítás alapján, mint amelyet a polgári bíróságok eddig követtek. Mindebből nyilváuvaló, hogy t. képviselőtársamnak úgy a feltevése, mint a végső konklúziója téves. A magam részéről, úgy a most előadottak ala"pján, mint az általános vitában e paragrafus érdeikében felhozottaknál fogva kérem a szakasznak és majd a következő szakasznak is változatlanul való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 50. $4 elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az 50. %-t elfogadta, Következik az 51. §. Kérem annak felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa az 51. §-t). Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Most már, a miniszter úr álláspontjának fenntartása után arra szorítkozom, hogy elvi tiltakozásomat jelentsem be meggyőződésem alapján a szakasz ellen. Nekem az a meggyőződésem, hogy nem vagyok elfogult abban a tekintetben, hogy csak a súlyosító körülményeknél legyek arra tekintettel, hogy egy példálódzó felsorolást károsnak tartsak. Az, hogy az itt felsorolt enyhítő körülmények éppen kétszeresét teszik a súlyosító körülményeknek, ez a számszerűség semmit sem mond a tekintetben, mintha ez a törvény azt akarná kifejezni, hogy jobban tekintettel van az enyhítő körülményekre. Nem is szabad ezekre jobban tekintettel lennie; ez a jogvitázó felek I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIII. ülése 1929 november 15-én, pénteken. 361 feladata. A törvénynek egyforma mértékkel kell mérnie jobbra is, balra is. Es mivel itt ugyancsak egy felsorolás foglaltatik, amely egyáltalán meg sem közelíti azt a szempontot, hogy az enyhítő körülmények a törvényben kimerítőleg . felsoroltassanak, éppen a felsorolás példálódzó mivoltánál fogva ellene vagyok az ilyen büntetőjogi meghatározásnak. Ezért ellenzem a szakaszt és nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni? Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem kívánok szólni, mert az előbb már felszólaltam ebben a tárgyban. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 51 §-t mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Kövekezik az 52. §. Kérem annak felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa az 52—54. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. —- Olvassa az 55. §-t.) — Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Itt akarja kodifikálni a törvényhozás, hogy a fegyelmi kihágást a büntetés kiszabásánál bűnhalmazat esetén figyelembe kelljen venni. Ez következetlenség, mert hiszen a büntetés kiszabásánál fennforgató körülményeket már taxálta a törvény az előző szakaszokban, és meghatározta a súlyosító és az enyhítő körülményeket. Most itt megint azt mondja, hogy egy fegyelmi kihágást is a büntetés kiszabásánál tekintetbe kell venni. Nem lehet^ tekintetbe venni olyan valamit, ami ítélkezés tárgyát nem képezi. Abban csak egyet méltóztatik velem érteni, hogy egy külön súlyosbító körülménynek ilyen meghatározása megint ellenkezik minden büntetőrendszerrel, minden olyan jogrendszerrel, amely azt mondja, hogy csak azt lehet ítélet tárgyává tenni, ami fölött a bíró dönt. Már most azt mondja a szakasz, hogyha valahol másutt egy fegyelmi eljárás van folyamatban, ezt megfelelően tekintetbe kell venni. Mi az, hogy: «megfelelően?» Milyen büntetőjogi értelme van ennek a szónak, hogy: «megfelelően?» Nagyon kérem, méltóztassék észrevenni, hogy ennek semmi, de semmi értelme nincs, pláne ott, ahol a halmazatot tárgyalják. Halmazat az, ami a törvénynek több rendelkezését sérti, s amit egy ítéletben dönt el a bíró. De hogy olyasmit is eldöntsön, ami nem tartozik hatáskörébe, nevezetesen, hogy egy kihágást is «megfelelően» vegyen tekintetbe, ezt nem tudom megérteni. Éppen ezért kérem ennek az intézkedésnek kihagyását. A fegyelmi kihágás megfelelő tekintetbevételére szükség nincs. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságminiszter: T. Ház! Kérem a szakasznak változatlanul való elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 55 §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a szakaszt elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház az 55. §-t elfogadta. Következik az 56. <§>. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. 53