Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

Az országgyűlés képviselőházának 381. resnők a módokat és lehetőségeket, hogy lefa­ragjuk az eddigi különbségeket, fenntartjuk to­vább ezeket a különbségeket és a bírót egysze­rűen azzá degradáljuk, hogy másolja ki a tör­vénykönyvből a példázódó kijelentéseket. Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a szakaszt teljesen elhagyni. (Helyeslés a szélső­balodalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Ebben a kérdésben, úgy az 50., mint az 51. § kérdésében, alkalmam volt a t. Ház^ figyelmét igénybevennem az általános vita során, amikor ugyanezen szakaszok 'kapcsán ellenészrevéte­leimet előterjesztettem. Ott annakidején öröm­mel állapítottam meg, hogy az 50. és 51. §-nak célszerűségi szempontból való támadásával ál­lottam szemben, de senki kifogás tárgyává nem tette az 50. és 51. §-ban súlyosító vagy enyhítő­körülményeknek minősített egyes pontokat. Most, — sajnos — azt kell látnom, hogy az én igen t. 'képviselőtársam, akinek jogi vélemé­nyére mindenkor szívesen vagyok figyelemmel, az egyes pontok ellen kifogást tesz. Nem vagyok hajlandó ezúttal belemenni minden egyes pont taglalásába, azon igen egy­szerű oknál fogva, mert az ő végső konklúziója téves, amikor azt mondja, hogy ezeknek a sza­kaszoknak beiktatása azt eredményezi, hogy amikor soki tekintetben az új katonai büntető­törvénykönyv az egyöntetűségre törekszik a polgári büntetőtörvénykönyvvel, éppen ez a két paragrafus az ellenkező célt szolgálja. En vagyok bátor ennek az ellenkezőjét állítani, és pedig azt, hogy azok a pontok, amelyek az 50. és 51. §-ban fel vannak hozva, éppen a polgári büntető joggyakorlatnak a pontjai, amelyek ép­pen azért vannak ide befoglalva, hogy a más joggyakorlatot folytató katonai bíróságok a jövő joggyakorlatában ugyanerre az elvi ál­láspontra helyezkedjenek, egyetlenegy törvény­hozói utasítás alapján, mint amelyet a polgári bíróságok eddig követtek. Mindebből nyilváu­való, hogy t. képviselőtársamnak úgy a felte­vése, mint a végső konklúziója téves. A magam részéről, úgy a most előadottak ala"pján, mint az általános vitában e paragra­fus érdeikében felhozottaknál fogva kérem a szakasznak és majd a következő szakasznak is változatlanul való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 50. $4 elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az 50. %-t elfogadta, Következik az 51. §. Kérem annak felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa az 51. §-t). Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Most már, a mi­niszter úr álláspontjának fenntartása után arra szorítkozom, hogy elvi tiltakozásomat jelentsem be meggyőződésem alapján a szakasz ellen. Ne­kem az a meggyőződésem, hogy nem vagyok el­fogult abban a tekintetben, hogy csak a súlyo­sító körülményeknél legyek arra tekintettel, hogy egy példálódzó felsorolást károsnak tart­sak. Az, hogy az itt felsorolt enyhítő körülmé­nyek éppen kétszeresét teszik a súlyosító körül­ményeknek, ez a számszerűség semmit sem mond a tekintetben, mintha ez a törvény azt akarná kifejezni, hogy jobban tekintettel van az enyhítő körülményekre. Nem is szabad ezekre jobban tekintettel lennie; ez a jogvitázó felek I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIII. ülése 1929 november 15-én, pénteken. 361 feladata. A törvénynek egyforma mértékkel kell mérnie jobbra is, balra is. Es mivel itt ugyan­csak egy felsorolás foglaltatik, amely egyálta­lán meg sem közelíti azt a szempontot, hogy az enyhítő körülmények a törvényben kimerítőleg . felsoroltassanak, éppen a felsorolás példálódzó mivoltánál fogva ellene vagyok az ilyen bün­tetőjogi meghatározásnak. Ezért ellenzem a sza­kaszt és nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilat­kozni? Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem kívánok szólni, mert az előbb már felszólaltam ebben a tárgyban. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. Az 51 §-t mint meg nem támadottat, elfo­gadottnak jelentem ki. Kövekezik az 52. §. Kérem annak felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa az 52—54. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfo­gad. —- Olvassa az 55. §-t.) — Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Itt akarja kodi­fikálni a törvényhozás, hogy a fegyelmi kihá­gást a büntetés kiszabásánál bűnhalmazat ese­tén figyelembe kelljen venni. Ez következetlen­ség, mert hiszen a büntetés kiszabásánál fenn­forgató körülményeket már taxálta a törvény az előző szakaszokban, és meghatározta a súlyo­sító és az enyhítő körülményeket. Most itt megint azt mondja, hogy egy fegyelmi kihágást is a büntetés kiszabásánál tekintetbe kell venni. Nem lehet^ tekintetbe venni olyan valamit, ami ítélkezés tárgyát nem képezi. Abban csak egyet méltóztatik velem érteni, hogy egy külön sú­lyosbító körülménynek ilyen meghatározása megint ellenkezik minden büntetőrendszerrel, minden olyan jogrendszerrel, amely azt mondja, hogy csak azt lehet ítélet tárgyává tenni, ami fölött a bíró dönt. Már most azt mondja a szakasz, hogyha valahol másutt egy fegyelmi eljárás van folya­matban, ezt megfelelően tekintetbe kell venni. Mi az, hogy: «megfelelően?» Milyen büntetőjogi értelme van ennek a szónak, hogy: «megfele­lően?» Nagyon kérem, méltóztassék észrevenni, hogy ennek semmi, de semmi értelme nincs, pláne ott, ahol a halmazatot tárgyalják. Halma­zat az, ami a törvénynek több rendelkezését sérti, s amit egy ítéletben dönt el a bíró. De hogy olyasmit is eldöntsön, ami nem tartozik hatás­körébe, nevezetesen, hogy egy kihágást is «meg­felelően» vegyen tekintetbe, ezt nem tudom meg­érteni. Éppen ezért kérem ennek az intézkedés­nek kihagyását. A fegyelmi kihágás megfelelő tekintetbevételére szükség nincs. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságminiszter: T. Ház! Ké­rem a szakasznak változatlanul való elfogadá­sát. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 55 §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a szakaszt elfogadják, szíveskedje­nek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház az 55. §-t elfogadta. Következik az 56. <§>. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a sza­kaszt felolvasni. 53

Next

/
Thumbnails
Contents