Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

362 Az országgyűlés képviselőházának 331 Petrovícs György jegyző (olvassa az 56—106. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 107. §-t.) — Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Képviselőház! A katonai büntetőtörvénykönyvnek ez a szakasza alkalmat ad nekem arra, hogy ezzel kapcsolatban szóvá tegyek egy olyan kérdést, amelyről az általános vita folyamán Meskó Zoltán t. képviselőtársam már megemlékezetthez pedig a magyar tanítóság tekintélyes részének az ügye. Ismeretes, hogy a tanítóság a háború második évéig az altiszti, illetőleg közlegényi sorban töltötte el békebeli s részint háborús szolgálatát. Mikor a háború első éveiben megritkultak a sorok, akkor a tanítóságot önkéntességi joggal ruházták fel és a tisztikarba sorolták. Ennek a katonai előléptetésnek tekintély, személyes ambíció kielégítése szempontjából és egyéb szempontokból is igen örült a tanítóság, -azonban ezzel kapcsolatban olyan katonai kötelezettségek hárultak rá, amelyeknek minden körülmények között eleget kell tennie, még akkor is, ha azok teljesítése számára egyénileg kellemetlen következményekkel jár. Ez a kérdés, amely hozzákapcsolódik a büntetőtörvénykönyvhöz, de itt rendezést nem nyer, mert más törvénybe tartozik, a párbajkérdés. A párbaj kérdéssel nem akarok ez alkalommal foglalkozni, csak egy konkrét esetet és a tényeket ismertetem s az igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, hogy ennek megoldásáról gondolkozzék és gondoskodjék. Méltóztatnak tudni, hogy a katona-tanító, mint katona alá van vetve azoknak a kötelezettségeknek, amelyek a párbajjal kapcsolatban reá hárulnak. Ezzel szembenáll azonban a katholikus egyház tanítósága számára az egyháznak ama szigorú rendelkezése, amely nemcsak tiltja a párbajt és exkommunikálja azokat, akik^ fi párbajban résztvesznek, hanem az állásban lévő tanítót fegyelmi úton állásvesztésre ítéli. Konkrét esetek jutottak kezemhez már e törvényjavaslatot megelőzőleg is. Az egyik háborúviselt, tiszti kitüntetésekkel elhalmozott tanító itthon a béke éveiben bizonyos körülmények folytán olyan helyzetbe került, hogy párbajoznia kellett volna. Ugyanakkor azonban a szemébe meredt az a komoly valóság, hogyha^ a katonai kötelezettségnek, amely elől gyáván soha el nem bújt, eleget tesz, a következmény rögtön az, hogy azt az állást, amelyet eddig becsülettel, kitüntetéssel, szorgalommal betöltött, el kell hagynia. Itt két eset lehetséges. Vagy eleget tesz tiszti kötelezettségének és akkor állását veszti, vagy pedig megtagadja & párbajban való részvételt, — amire szintén élő, eleven példa van — akkor tiszti rangjától fosztja meg a tiszti becsületügyi bíróság. Nekem az az eset adott felszólalásomra is okot, hogy egyik háborúviselt, r derék tanítótisztünk, aki a közlegényi sorból bátor, kiváló magatartásával nemcsak a tiszti rangsorozatban ért el igen szép pozíciót, hanem sok kitüntetést is szerzett, lelkileg összetörve, a legnagyobb kétségbeeséssel irogatott annak idején hozzám, hogy kövessek el mindent, hogy valamiképpen mentesüjön tiszti rangjának megfosztásától, mert ez számára nagy lelki összeomlást eredményezhet. Az ok az volt, — és itt akarok ennék a kérdésnek súlyosságára rámutatni — hogy a városban lévő egyik fiatalember az ő családja tagját, a feleségét, megsértette és a sértésért a becsületügyi bíróság határozata folytán csak párbaj útján lehetett volna elégtételt vennie. Ö azonban az esetek közül azt választotta, hogy nem vett elégtételt ás így tiszti rangjától megfosztották. ülése 1929 november 15-én, pénteken. így tehát kellemetlen helyzetbe kerül a sértett fél, akár az egyiket választja, akár a másikat, mindkettő rendkívül kellemetlen számára. Ez az eset fennállhat úgyis, ha valaki aljasán bosszút akar állni ellenfelén abban a tudatban, hogy ha az nem tesz katonai kötelezettségének eleget, elveszti tiszti rangját, ellenkező esetben pedig állását veszti el. Sohasem lehet ugyanis. kimutatni, hogy nem aljas indok vezeti^e az illetőt akkor, amikor szándékosa.i megsérti^ valakinek a család tagját, aminek következménye az, hogy a sértett félnek elégtételt kell vennie. Ezeket az egymás után megismétlődő eseteket csak azért említettem fel, hogy módot adjak arra, hogy ezzel a kérdéssel úgy a honvédelmi, mint az igazságügyi kormány foglalkozzék és keressen módot arra, hogy az a kiváló tiszt, aki tartani akarja azt a rangot, amelyre büszke, amelyet kiérdemelt, meg is tudja minden körülmények között tartani. Csak azt a megjegyzésemet fűzöm még ehhez hozzá

; hogyha az a tanító-katona és katonai szolgálatát teljesíti, akkor talán párbajozhat, mihelyt azonban szabadságát megkezdi és mint civil hajtja végre ezt a kötelezettségét, akkor az általam említett két eshetőség állhat fenn számára. En tehát többszáz érdekelt fél óhajtására, kívánságára és az igazság szolgálata szempontjából tettem szóvá a kérdést, amelyet itt e törvény keretében ugyan megoldani nem lehet, de méltóztassék gondoskodni arról, hogy valami megnyugtató megoldási formát találjunk ezen kívül, ami az igazságügyminiszter úrnak, vagy a honvédelmi miniszter úrnak hatáskörét érinti. Ezeket voltam bátor ezzel a szakasszal kapcsolatban a miniszter urak figyelmébe ajánlani.^ (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem,!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: T. Képviselő-ház! ^Tekintettel arra, hogy ez a téma, amelyet t. ^képviselőtársam felhozott, nem érinti ezt a törvényjavaslatot és magam is óvakodom attól, hogy eltérjek a tárgytól, méltóztassanak megengedni, hogy erre a kérdésre egy későbbi időpontban térjek vissza. A magam részéről belátom, hogy amikor ilyen szigorú szabályokat mindkét oldalon akarnak érvényesíteni^ az egyén tragikus helyzetekbe kerülhet. En mérlegelője vagyok az egyéni, — mondjuk pszichológiai — momentumoknak és majd az igazságügyminiszter úrral egyetértésben, különösen azok után, amiket az igazságügyminiszter iir az általános vitában mondott, ezt a kérdést megfontolás tárgyává teszem. Kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Elénk helyeslés a jobboldalon) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és a 107. %-i mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 108. §. Kérem annak felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa a 108—líl. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteibenis letárgyalta s annak harmadszori olvasása iránt kellő időben fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik most a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat (írom. 822, 833) részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a javaslat címét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a javaslat ci-