Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

26 . Az országgyűlés képviselőházának í hogy a nyereségből arányos részt köt ki magának. Ezt a társasági formát eddig kizárólag a bírói joggyakorlat vette gondjai alá és két okból teszi helyesen a törvényhozás, midőn ezt ebben a törvényjavaslatban szabályozza. Először, mert eddig nem volt biztosítva a csendes társ jogi helyzete a vállalat tulajdonosával szemben, aki kijátszhatta, azt tehette vele, amit akart, ha a civilis és büntetőjogi felelősséget magára vette. Másodszor: nem volt biztosítva a hitelező helyzete^a vállalat tulajdonosával és a csendes társ kijátszásával szemben, amikor is lehető volt az, ha a vállalat rosszul ment, vagy inzolvencia közelében volt, hogy a tulajdonos és a csendes társ, összebeszélve, visszavonta a tőkét és mire a hitelező jogait érvényesíteni akarta, egy üres . keretet talált. Ezeknek a visszaéléseknek meggátlása és az ideirányuló felelősség > intézményes biztosítása volt acélja a törvényjavaslatnak, hogy a törvényhozás ezt is, mint újabb társasági formát elfogadja. T. Ház! Az én meggyőződésem az, hogy gazdasági életünkben mindkét társasági formára, de különösen a korlátolt felelősségű társaiságra szerep vár. Mihelyt kijutunk abból a gazdasági depresszióból, amelyben élünk, és mihelyt megint lesz vállalkozói kedv, megint lesz tőke-import Magyarországon, kétségtelen, hogy a korlátolt felelősségű társaság intézménye be fogja itt is tölteni azt a szerepet és azt a hivatást, amelyet a külföldi gazdasági életben betölt, és ebből az okból kérem a t. Házat, méltóztassanak a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Káin oki Bedő Sándor! Kálnoki Bedő Sándor: T. Ház! Mindazokat az indokokat, amelyeket az igen t. előadó úr tartalmilag magas nívójú beszédében elmondott a korlátolt felelősségű társaság szükségessége tekintetében, teljes mértékben magamévá teszem. Szépt, korrekt törvényalkotás, díszére fog válni a magyar törvénytárnak. Elismerem azt is, hogy ennek megkodifikálására szükség volt, elismerem, hogy ez a jogintézmény szükséget pótol, és ha mégis felszólalok, annak egyetlenegy célja van, az tudniillik, hogy sürgessem a részvényjog reformját. Igen t. Képviselőház ! Azok a bölcs szavak, amelyeket az előadó úr szájából a jelen javaslat szükségessége tekintetében hallottunk, mind kiáltó indokolásai egyúttal annak, hogy a részvényjog reformját tovább halasztani nem szabad. Amikor a bizottság ülésén ebben a tekintetben felszólaltam és a részvényjog reformjának előterjesztését kértem, megindokoltam ezt azzal, hogy ez a korlátolt felelősségű társaságról szóló javaslat tulajdonképpen a filius, a pater, az igazi törvényalkotás a részvényjog re form ja volna, mert hiszen ez a törvényjavaslat kivételt szándékozik megállapítani a részvényjog szigora alól azoknak a gazdasági társulásoknak részere, amelyek nem appellálnak a nagyközönség tőke erejére, hanem amelyek saját, szűkebb körben társult erejükből akarják a gazdasági vállalkozásukra szükséges tőkét előteremteni. Az én sürgetésemre a kereskedelmi miniszter úr azzal az indokolással válaszolt, hogy elismerve a reform szükségességét, ezidőszerint azért tartotta megoldhatatlannak a kérdést, mert nézete szerint ez e°y nagyon kényes terület, ahol a legóvatosabb kézzel szabad csak járni. A deprimált gazdasági viszonyok között ehhez a kérdéshez hozzányúlni nem is szabad. 0. ülése 1929 október 23-án, szerdán. ezzel esetleg árthatunk. Várjuk meg tehát a nyugati állaimokban ez irányban folyamatban levő reformtörekvések eredményét és azt, hogy ezek az alkotások a gyakorlati életben ott milyen eredménnyel fognak járni és csak ezeknek az eredményeknek bölcs felhasználáyal nyúljunk hozzá mi a rész vény jog reformjához. őszintén megmondom, — szakkérdés lévén, nem jelent ez bizalmatlanságot — ez a kijelentés engem nem elégített ki. Nem elégített ki egyszerűen azért, mert hiszen — nem a szakemberekre appellálok, hanem minden újságot olvasó emberre, méltóztassék naponta elolvasni az újságokat, amelyekben bizonyos szakkörök, gazdasági érdekeltségek állandóan tárgyalják a részvényjog reformját — amint olvassuk, az egyik rész azt mondja: elég volna egy úgynevezett szaktanács, a másik rész, éppen a tőzsde, azt mondja: ez nem elég, részvény reform kell, mert mindaddig, amíg a részvényreformot meg nem csináljuk, nem kodifikáljuk, addig a tőzsdén életet hiába várunk. Nemcsak az előadó úrnak, hanem a törvényjavaslatnak indokolásából és általában is hallom azt az argumentumot, amely t igaz is, hogy a részvénytársaságot minden más társaságtól az a körülmény választja el, hogy amíg a részvénytársaság a nagyközönség tőke erejére appelai és a tőkéjét onnan szerzi különböző csatornákon át, addig a többi társaságok nem annellálnak a nagyközönség pénzére, hanem kisebb körből szerzik tőkéjüket. Ez mind igaz, de nem ez az igazi elválasztó lényeg. Az igazi lényeg szerény meggyőződésem szerint az, hogy amíg a részvénytársaságok nagyrésze értékpapírt bocsát kii úgy részvény, mint betéti könyv vagy záloglevél formájában, addig a többi társaságnak nincs joga és alkalma papírt kibocsátani. A részvénytársaságok tehát papírt bocsátanak ki, s a közhitelt a papír révén tángálják és a papír révén boríthatják fel, már pedig a papír a mi közgazdasági életünk folyamatának nem lényegtelen része. Mindaddig, amíg a részvénytársaság megalapításánál, a tőke felemelésénél, azután a betétek elhelyezésénél és & betétek kezelésénél, az egész részvénytársasági élet belső és külső ellenőrzésénél, a mérleg készítésénél azok a liberális szabályok állanak fenn, amelyeket az igen t. előadó úr nekünk a régi törvény utalással említett, a papírok stabilitását és biztonságát a. tőke bizalmának hiánya miatt remélni nem lehet. Ezt érzi a tőzsde. Éppen azért, miután a részvénytársaságok a hiteléletet az értékpapírok formájában irritálhatják, szükséges elsősorban a részvényjog reformja, hogy ez az irritáció megszűnjék, mert amely pillanatban akár a belföldi, akár a külföldi tőke azt látja, hogy a részvénytársaságok megalapítása, a részvénytársaságok tőkéjének felemelése, az emissziók, a belső ügykezelés, a mérleg felállítása terén azok a rendszabályok alkalmaztatnak, amely rendszabályok mellett a papirok biztonsága és stabilitása meg van védve, abban a pillanatban visszanyeri elvesztett bizalmát és nyugodtabban, több bizalommal nyúlhat a magyar papírokhoz, mint amilyen nyugodtan és mint amilyen bizalommal nyúl ma hozzájuk. Ebben a kérdésben azt az argumentumot is hallottuk, hogy azért félnek bizonyos körök a részvény jog reformjától, mert reakciótól tartanak. Attól félnek, hogy olyan kalodákat, olyan béklyókat akarnak a részvényjog reformjával a közgazdasági élet nyakára tenni,' amely esetleg az egész közgazdasági élet természetes és okszerű kifejlődését akadályozzák. Ha ezt akarnánk, úgy teljesen igazuk volna, de méltóztattak hallani az igazságügyminiszter úr bölcs ki-