Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 32 jelentését, hogy a hozandó részvényjogi reform nem kivan béklyó lenni a gazdasági élet nya­kán, mert hiszen olyan magyar jogász nincsen, aki gazdasági életet akarjon teremteni; a jo­gász a gazdasági életet csak szabályozni akarja. Ha tehát, ma reakciós rész vény joggal akarnánk jönni, akkor ez a félelem indokolt volna és egyet tudnánk érteni a kereskedelemügyi miniszter úrnak azzal a kijelentésével, hogy várjunk. De mert éppen a gazdasági depresszió fennforog és éppen, mert ez a gazdasági depresszió nagy mértékben tangálja a bankok életét, sürgősnek tartom a rész vényjog reformját és azt, hogy a részvényjog reformjával ne egy reakciós, ha­nem a magyar gazdasági életet helyesen és oko­san szolgáló törvényalkotást valósítsunk meg, és tisztítsuk meg közgazdasági életünket azok­tól a piócáktól, — bocsánat, a kifejezésért — ame­lyek ma fennálló részvén y jogunknak liberali­tása mellett valóságban egész közgazdasági éle­tünket kompromittálják. A legnagyobb tisztelet­tel adózóin nagyvállalkozóinkkal szemben, ame­lyek részvényjoguk lehetetlen liberalitása mel­lett is megmaradtak a kereskedelmi tisztesség útján, meg kell állapítanom azonban, hogy na­gyon sokan vannak olyanok, amelyek nem ma­radtak meg. Hiszen ha körülnézünk a mai gaz­dasági depresszióban a bukások kpzött, látjuk, hogy mik okozták, minő okok idézték elő a bu­kásokat. Ezek az okok kiáltóan sürgetik a rész­vényjog reformját és^ ne féljenek az igen t. gaz­dasági körök: mi jogászok nem akarunk kalodát tenni a magyar közgazdasági élet nyakára, mi nem akarjuk béklyóba verni a magyar közgaz­dasági életet, mi csak a visszaéléseknek akarjuk intézményes ellenszerét hozni azért, (Élénk he­lyeslés a jobboldalon!) hogy a magyar papírok nyerjék visszája hiteléletben a megérdemelt bi­zalmat és tovább a magyar közgazgasági élet visszaélői ne zavarhassák a magyar gazdasági életet. Arra magam se volnék kapható, — hiszen nemcsak a jogászi, hanem a közhitéletben is élek — hogy egy olyan törvényjavaslatot pár­toljak, amely reakciós, amely közgazdasági ér­dekeket semmisít meg, vagy amely pótolhatat­lan károkat okozna az amúgyis leromlott ma­gyar közgazdasági életnek. Nagyobb károkat okoznak azok a lehetősé­gek, amelyek részvényjoguk lehetetlensége miatt fennforognak. Az igen t. előadó úrral szemben ugyanis megállapítom, hogy a kereskedelmi tör­vény, amely most is életben van, már 1875-ben el volt avulva, már 1878-ban, tehát meghozatala után két évvel, Nagy Ferenc annak reformját sürgette és attól fogva a közgazdasági és jogász­világ állandóan sürgette. Az 1875. évi kereske­delmi törvény, amely a nürnbergi konferencián hozott német váltótörvény hű fordítása, csak­nem százéves múlttal bír, Attól fogva azonban Németország 1897-ben micsoda részvényjogot és kereskedelmi törvényt kodifikált?! Ne méltóz­tassék tehát azt mondani a kereskedelmi minisz­ter úrnak, hogy várjuk meg a nyugatot. A nyu­gat minket ezelőtt 30 esztendővel ott hagyott s mi maradtunk magunk a százesztendős törvé­nyünkkel s ennek hézagait használják fel a köz­gazdasági élet kalózai. Ezt tűrni nem lehet ép­pen a tisztességes kereskedelem és tisztességes nagyvállalkozás érdekében. Ne méltóztassanak félni a nagyvállalkozás képviselőinek, nem fog olyan magyar jogász akadni, aki reakciós tör­vényjavaslatra kapható lesz; a magyar jogászok tudják, hogy ők a közgazdasági életnek nem megteremtői, hanem csak szabályozói, a nemzeti érdekekkel és a közgazdasági élet kívánalmai­val szemben szeretetteljes megértő gondoskodást tudnak tanúsítani és a szabályozás sürgetésével . ülése 1929 október 23-án, szerdán. 27 tisztán közérdeket kívánnak szolgálni. En az el­mondottakra tekintettel bátor vagyok benyúj­tani a következő határozati javaslatot (olvassa): «Az igazságügyi és kereskedelemügyi miniszter urak utasíttatnak, hogy a részvényjog reform­járól terjesszenek be a jelen ülésszak folyamán törvényjavaslatot a Képviselőháznak». Ajánlom, igen t. Képviselőház, határozati javaslatom el­fogadását. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Nincs senki felje­gyezve. Elnök: Feljegyezve senki sincs. Kíván valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván nyilat­kozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Örömmel állapíthatom meg a lefolyt rövid, de magasszínvonalú vitából, hogy a Ház ezt a törvényjavaslatot nemcsak el­fogadja, hanem szívesen^ is fogadja. Remélem, hogy a magyar gazdasági élet is ugyanígy fogja ezt a javaslatot fogadni és remélem azt is, hogy azok az elvek is, amelyek újak a ma­gyar kereskedelmi jog terén, amelyek először jelentkeznek a maguk szigorúságával és erköl­csi magasságával ebben a törvényjavaslatban, át fognak menni a magyar gazdasági életbe s új irányt, új életet, új, fellendülést fognak je­lenteni. Nem csinálok ugyanis titkot abból, hogy en­nek a javaslatnak nem az a főjelentősége, hogy már most megvalósítja a külföldön évtizedek óta meglévő és sok államban az újabb idők­ben bevezetett korlátolt felelősségű társaság in­tézményét, — s hogy ez az intézmény nálunk most következett be, inkább csak késés, — ha­nem a javaslatnak legnagyobb jelentősége ab­ban van, — amint az előadó úr és^ az előttem szóló Káinoki Bedő Sándor t. barátom is rá­mutatott, — hogy ebben a törvényjavaslatban fontos elvek nyernek érvényesülést, fontos el­vek, amelyekben állást foglal a t. törvényhozás és megmondja, utat jelöl a jövőre nézve, ho­gyan és mint kívánja megalkotni a kereske­delmi törvény társasági jogi részének reform­ját. Teljesen egyetértek, úgy az előadó úrral, mint Káinoki Bedő Sándor t. barátommal, de azt hiszem, hogy az egész törvényhozásnak né­zetét fejezhetem ki akkor, amikor azt mondom, hogy a részvényjog gyökeres reformjának mi­előbb be kell következnie. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Éppen ezért a magam részéről az előter­jesztett határozati javaslatot el is fogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez erőt ad nekem eredeti programmom megvalósítására. r Nincs részem a javaslat kezdeményezésében és meg­lepett engem a határozati javaslat előterjesztése, azonban kész örömmel elfogadom azt, mert azt tartom, hogy közgazdasági életünknek gyógyu­lását elsősorban gazdasági eszközöktől várhat­juk ugyan, de kétségtelenül nagy mértékben hozzájárulhat gazdasági életünk további biztos fejlődéséhez az, ha a gazdasági megerősödésen kívül olyan jogi intézményekkel rendelkezik a gazdasági élet, amelyek újra feltámasztják azt a bizalmat, amely gazdasági intézményeinknek sok tényezőjével szemben jogosan ingott meg a közvéleményben. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Hiszen kereskedelmi társaságaink étet; képességének elsősorban nem attól kell függnie, voltaképpen hogyan és mint tud idegen tőkék­kel operálni, nem a pénzkereskedelem közvetítő­jeként kell elsősorban ezeknek a mi kereske-

Next

/
Thumbnails
Contents