Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1929 november 14-én, csütörtökön. 339 hogy én a katonai bírót áthelyezzem, hogy én a katonai bírót nyugdíjazzam, ezt ideállítja elénk és önök ezt szemrebberés nélkül megszavazzák és azt mondják, hogy mégis intakt a magyar bírói függetlenség. Hát hová jutottunk? Ezt báró Fejérváry sem mondotta volna el soha, aki pedig a katonai szellemnek nagy ápolója volt. Azért tehát enr.él a 7. §-nál arra kérem az igazságügyminiszter urat, — a honvédelmi miniszter urat már nem kérhetem rá, mert ö< nagyon leszegezte. magát ehhez az állásponthoz — hogy emelje fel a szavát az igazságügyminiszter úr, aki régi és nemes tradícióknak az őre, aki arnyiszor megmutatta érző lelkét az igazságszolgáltatásban: hagyják ki a halálraítéltnek a honvédségből való kicsapatását, engedjék meg, hogyha ő mint katona követett el büntetésreméltó cselekedetet, mint katona vegye el a büntetését és ne pécézzék azt ki, hogy lealázó, gyötrelmes s az elítélt csaldáját is érirtő ilyen súlyos magatartás, ilyen súlyos^ következmény legyen. Hát aki civilnek megjárja, katonának nem járja meg? Ilyen megkülönböztetések büntetőjogban, azt hiszem, nem helyér.valók. Ezek a megjegyzéseim. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!/ Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 7. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 7. §-t elfogadta. Következik a 8. § tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvass i. Petrovics György jegyző (olvassa a 8. §-t). — Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház] A 8. § egy generális része annak a büntetési rendszernek, amely ebbe a törvényjavaslatba fel van véve. Most egyszerűen csak azt a kérdést intézem az illetékes miniszter urakhoz: igazam volt-e abban, amikor azt mondtam, hogy ez a törvényjavaslat drákói megkülönböztetéseket tartalmaz, amikor olyan büntetési tételek vannak benne felvéve, melyek a polgári büntető jogszolgáltatás terén sem nálunk, sem a külföldön, sehol nem ismeretesek? Nagyszerű közeledés ez a polgári büntetőjogi felfogáshoz, mikor azt mondja a javaslat, hogy súlyosbítással kell végrehajtani bizonyos alkalmakkor a büntetéseket, és felsorolja és ezek a súlyosbítások a következők: a böjt, a kemény fekhely és a magánzárka. Hol van böjt a magyar törvényben, hol a német törvényben, hol a svájci törvényben? Hiszen mindig ezeket idézik. Bőj töltetni egy embert a XXL században, t. keresztény képviselőtársaim! A bojt egészen más valami. Hiszen ismerjük az elmélyedésnek és a hitéleti kacsolatnak ezt a nagyszerű felmagasztosulását. Lehet-e a büntetéseknél büntetőjogi elemként azt mondani, hogy ez súlyosbítás? Hát lehet. A t. kodifikátor urak, akik ezt a katonai jogot ismerik, — úgylátszik, hogy főleg erre az ismeretre helyezték a súlyt — ismerhetik, hogy a katonai szolgálat körében vannak a fegyelmezésnek olyan módjai, amelyeket mi, független szabad polgárok nem szeretünk. A független, szabad polgárt, a bíró nem rendszabályozhatja, csak a jogrend megóvására és kiegyenlítésére késztetheti. Ellenben azt mondani, hogy a büntetés végrehajtásánál a bíró mondja azt ki, hogy a bojt napjain csak kenyéren és vizén tengődjék az illető; ez a szigornak egy olyan mértéke, amely jobban konkurrál, mint az, hogy a büntetési tételek a 92. § alkalmazása mellett hogyan szerepelnek egy törvényben. Nem abban van a drákói szigor, hogy az egyik büntetési tétel magasabb, mint a másik, vagy az egyik minősítés enyhébb, mint a másik, mert a független bíróra az^ ilyen írás semmit sem jelent. Nagyobb büntetést szab ki ott, ahol a büntetési tétel alacsonyabb, mert ez a meggyőződése és enyhébbet fog kiszabni, ha magasabb a büntetési tétel. De ha ráolvassák, hogy törvényben statuált büntetési nem a böjt és a keményfekhely... (Jánossy Gábor: Nagyon egészséges!) Nem tréfa ez, t. képviselőtársam. Ezek nagyon mélyreható büntetőjogi elgondolások, amelyeket leszek bátor majd ismertetni. Azt mondja a javaslat, hogy kemény_ fekhelynél csak egy szál deszkát szabad adni. Hát ha ehhez még magánzárka is járul? Hova lettek a kodifikációból a mai büntetőjogi diszkuszszióknak eredményei? Hát senki sem volt ;

az urak közül legalább elméletben, két év előtt Innsbruckban, ahol Összejöttek a világ büntetőjogászai és beszéltek arról, hogy a kiegyenlítő erőt a .megtorlásnak mindinkább való lefokozásával lehet elérni? A munkáltatás a jövő büntető jogának igazi eredménye. Itt tárgyaltuk a dologházi javaslatot s a miniszter úr hivatali elődje elmondotta és az indokolásban is nagyon szépen olvashattuk, hogy ezeutúl nem az a fontos, hogy magánzárkába csukjunk valakit, nem az a fontos a büntetőjog mai fejlődésében, hogy ott a megőrüléshez közel jusson az ember, aki hosszú ideig van egy zárkában foglalkozás nélkül, munka nélkül, hanem hogy munkára szoktassunk és dologházat építsünk, hogy visszavezéreljük az elítélteket a társadalomba. Ezekről prédikáljunk tógáinkban, elmenjünk az igazságszolgáltatás csarnokaiba és vitázzunk? Hát nem emlékeznek, hogy itt Budapesten volt az utolsó nemzetközi büntetőjogi egyesületi kongresszus? Itt voltak a világ legnagyobb büntetőjogászai, ott üli a büntetőtörvényszék esküdtszéki termének elnöki székében von List, aki előadta és megmagyarázta, hogy az a forrongás, amely büntetőjogi téren a humanitárius ostorát intézi, ma azt mutatja, hogy a visszaesés annál gyakoribb, mennél szigorúbb a büntetési rendszer. Olvassák el nemcsak ezeket a fejtegetéseket, hanem Szalay Lászlónak, Eötvös bárónak^ és Deák Ferencnek a 43-iki javaslat alkalmával előadott észleleteit. Nézzék meg Széchenyi István nézeteit és akkor azt kérdezem: magyar jellegű-e, a magyar szellem kifolyása-e a böjt és a kemény fekhely? Ez megvolt az osztrák szoldateszkában, ez utóda azoknak a drákói szigorításoknak, amelyek ellen most is felemelem és az általános vitában is felemeltem szavamat. Mégis egy kis meggondolást! Az indokolásban hirdetik a humanizmust, a rendelkező részben pedig az ellenkezője foglaltatik. Ha valaminek a rendelkező része ellenkezik az indokolással, a büntetőjogban azt úgy hívják, azt mondják, hogy az ilyen határozat semmis, érvénytelen és értéktelen. Azt olvasom a rendelkező részben, a törvény paragrafusaiban, hogy utasítást és lehetőséget adok a bírónak, hogy külön kimondja, hogy ezt külön magánzárkába kell csukni. A magyar büntetőtörvény külön intézkedik a magánzárkáról, és^ megmondja, hogy mikor kell valakit magánzárkában tartani. Persze a flastrom azért mindig oda van bigygyesztve a végén, mert amint a botbüntetésnél —amelyről mégsem lehet levenni azt a jelleget, hogy az be volt terjesztve ide a Ház elé és csak a bizottsági erőfeszítés tudott odáig jutni, hogy