Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

332 Az országgyűlés képviselőházának SSÖ. tozik beterjeszteni s így előterjesztése a Ház elnökéhez beterjesztettnek tekintendő. Miért? T: Ház! A bizottság jelentése a módosításokkal együtt a Ház elnökéhez nyuj tátik be, még pedig az általános vita előtt, és szétosztatik a képviselők között. Lehetetlen tehát arra^ kötelezni egy olyan képviselőt, aki a módosítás előterjesztése iránti kötelezettségének jóval az általános vita megkezdése előtt a bizottságban eleget tett, hogy ennek ellenére még egyszer ismételje meg a házelnöknél írásban ennek benyújtását. Ha ez így volna, akkor tulajdonképpen semmi értelme sem volna a bizottság előtt való módosítási előterjesztéseknek. De nemcsak ezért volna aggályos ez az értelmezés, hanem azért is, mert ez azt jelentene, hogy az a módosítás, amelyet a bizottság rem az angol rendszer szerint, amely az általános vita utáni bizottsági tárgyalást jelenti, hanem a bizottsági tárgyaláson elutasított, elutasítottnak tekintetnék a Ház által való tárgyalás szempontjából is. Ez pedig lehetetlen, mert a bizottság r em pótolhatja a Ház plénumát, hiszen ha a bizottság elutasítandónak is találta a módosítást, azért még azt a Ház elfogadhatja. Ilyen alaki okból tehát elütni a képviselőt attól, hogy a maga módosításait itt tárgyaltathassa, lehetetlen értelmezés volna. Ezer kérem a mélyen t. elnök urat és a Ház mélyen t. tagjainak bölcs elhatározását, hogy a házszabályok értelmezésére nézye méltóztassék kimondari és megállapítani, hogy a képviselő által beterjesztett azok a módosítások. amelyek az általános tárgyalás előtt_ a bizottságban adattak elő és a bizottsági jelentéssel együtt a Ház elnökéhez jutottak, olybá veerdők, mint a Ház elé terjesztettek és azoknak itt való tárgyalása megengedhető. Ez a tiszteletteljes kérésem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a felszólalt képviselő úrrak a házszabályok helyes 'alkalma Zi.1 SM tekintetében az elnöki székből adjam meg a választ. (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 150. §~a világosan rendeli, hogy csak az a képviselő úr tarthat igényt a bizottsági tárgyalás során beadott indítványának a plénumban való újratárgyalására, — respektive: itt való tárgyalására — aki az általános vita megkezdése előtt irdítványát az elnökhöz benyújtotta. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon,) Felfogásom szerint ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy miután a bizottsági tárgyalás megelőzi természetszerűleg az általános vitát, ennélfogva az ott beterjesztett irdítvány már ide_ is beterjesztettnek tekintendő. (Szilágyi Lajos: Akkor a jelentésben is benne kellene lennie!) Ez nem felel meg az eddig követett gyakorlatiak sem, miután már hasonló tárgyalási módot nem egyszer alkalmaztunk a házszabályok alapján s mindig a Ház teljes helyeslésével akként nyert ez a rendelkezés itt magyarázatot és módosítást, hogy az illető képviselő urak terjesztettek elő bár indítványokat a bizottságban vagy nem, az indítványokat a Ház pl ér urnában való általános tárgyalás megkezdéséig benyújtották. Egyébként úgy vagyok értesülve, hogy a képviselő úr indítványát, amelyet a bizottságban beterjesztett, a bizottság természetesen tárgyalta, de azt nem tette magáévá. (Ügy van! Ügy van!) Ha tehát a képviselő úr arra tartott volna igényt, hogy az ott elvetett indítvárya itt tárgyaltassék, módjában és kötelesülése 1929 november 14-én, csütörtökön. ségében állott volna az általános vita megkezdéséig azt előterjeszteni. (Ügy van! jcbbfelől.) Nem állhat meg a képviselő úr felfogása — ezt csak közbevetőleg jegyzem meg — az úgynevezett angol rendszer alkalmazása esetén sem, mert a házszabályok 170. §-ának 4-ik bekezdése értelmében ebben az esetben csak akkor tarthat a képviselő úr indítványának itt való tárgyalására igényt, ha indítványát nyomban fenntartja. Elméletileg foglalkozom csak e kérdéssel, miután jelenleg nem a 170. R hatálya alá tartozó tárgyalásról van szó. Azt hiszem, t. Ház, hogy a házszabályoknak ilyen értelmezése helyes és megfelel az eddig követett gyakorlatnak is, tehát a képviselő urak indítványozási jogát nem csorbítja. (Ügy van! jobbfelöl.) Méltóztassék megnyugvással venni tudomásul azt, hogy a Ház elnökségének a hivatkozott szakasz alkalmazása tekinteteben ez az eddig követett felfogása és a jövőben is követendő gyakorlata. (Élénk! helyeslés jobb felől és a középen.) Gál Jenő: T. Képviselőház! Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólani 1 Gál Jenő: Az 5. §-hoz akarok hozzászólani. Elnök: A képviselő urat a szólás joga megilleti. Gál Jenő: T. Képviselőház! A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény olyan alaptörvény Magyarországon, amely az alkotmány egyik pillérét jelenti. Különleges törvények a hatáskör és illetékesség szempontjából rendelkezhetnek, de ezt az alapelvet, amely akképpen szól, hogy senkit illetékes bírájától elvonni nem lehet és nem szabad, nem lehet másként magyarázni, mint úgy, hogy az 1869 : IV. tcikkben, a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényben meghatározott alapelvet sértetlenül fenn kell tartani. Amikor tehát egy megosztott bírói hatáskörről beszél a törvényhozó, akkor az alapgondolat épségbentartása tekintetében Őrködni kell a fölött, hogy egy speciális törvény ne derogáljon olyan módon az általános értékű törvénynek, hogy azt eredeti jellegétől megfosztja. Itt azt mondja ez az 5. % hogy (olvassa): «A jelen törvény hatálya a magyar állam területére és azokra az egyénekre terjed ki, akik a katonai büntetőbíráskodásnak vannak alávetve.» . E lakonikus rövidség mellett az a fogyatékosság mutatkozik, hogy az a törvény, amely ezt kimondja, nem határozza meg, hogy kik vannak a katonai büntetőbíróságnak alávetve. A régi törvényben, — méltóztatnak emlékezni — a katonai perrendtartásról szóló törvényben az volt az általános szabály, hogy a honvédségi viszony megalapítása és megszűnése az az időpont, amelyben kezdődik vagy végződik a honvédbíráskodás hatálya. Azt lehetne mondani, hogy ez ma érintetlenül így van és fennáll. T. Képviselőház! Nem lehet azt mondani, hogy ez ekképpen áll fenn, mert hiszen ha ez így volna, akkor semmi értelme sem volna e különleges szakasz felvételének. Hiszen éppen a megelőző, a 4. §,. amelyet a Ház bölcsesége elfogadott, mutatja a legkirívóbban, hogy ez itt most labilis fogalommá vált. Mert ha elfogad a törvényhozás egy olyan rendelkezést, hogy miniszteri rendelet alapján a polgári elemet alá lehet vetni a honvéd-büntetőbíráskodásnak, akkor már nyitott ajtót hagy fenn, hogy kik és mikor kerülhessenek katonai bíráskodás hatálya alá. Ha tehát a törvény ezt ekképpen kívánj a meghatározni, akkor arra kérném a mélyen t. miniszter urakat, — úgy az igazságügyminiszter urat, mint a honvédelmi miniszter