Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-330
Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 19Ê9 november lí-én, csütörtökön. 333 arat — Hogy méltóztassék valamiképpen megnyugtató kijelentést tenni, vagy módosítást eszközölni ezen a szakaszon. Ha ugyanis általában, csak úgy odamondva, azt jelenti ki a törvény, hogy az tartozik oda, aki alá tartozik, ez tautológia, ezt nem lehet precíz meghatározásnak és taxatív felsorolásnak tekinteni. És ez nemcsak az én politikai nézetem, hanem legyen szabad arra hivatkoznom, hogy már e rövid idő alatt a budapesti ügyvédi kamara választmánya is megállapította ugyanezt, annak kiemelésével, hogy kizáróan közjogi vonatkozásaiban, jogi vonatkozásában foglalkozik ezzel a törvényjavaslattal, és kiemelte, hogy ez a határozatlanság a későbbi jogfejlődésnek ártalmára lesz. T. Házj Ennéi a szakasznál van helye annak a fejtegetésnek, amelyet Szilágyi Lajos t, képviselőtársam igen precízen és igen heiyesen adott eiő. Ha valaki, úgy én hivatkozhatom arra, hogy mindem felszólalásom során, amelyet' e törvényjavaslat tekintetében bizottságban és plénum ban tettem, mindig kiemeltem, hogy meggyőződésem és tapasztalásom szerint a katonai bíróságok, a honvédbíróságok jól működtek. A katonai bírák képzettségével, lelküket! idomulásával, megértő szellemevei mindig találkoztam, ez azonban áll azokra az időkre, amely időkben ezt a tapasztalást tettem. Egy törvényes intézkedés sem a múltra, sem a jelenre nem vonatkozik, hanem a jövőre. Amikor tehát egy szervezeti kérdésben a bírói függetlenség organikus oltalmazását követelem, akkor tulajdonképpen nem teszek egyebet; mint a bírák és a. bíráskodás függetlenségének kellő megóvását szorgalmazom. .. Amint azt Szilágyi Lajos t. képviselőtársam is kiemelte, a honvédbíróság összeállítása nem nélkülözi és nem mellőzi azt a hierarchikus összeállítást,- amely a katonaság természetéből folyik. Elvégre ott mégis mindig egy fellebbvaló az, aki elnöke a bíróságnak. Másutt a rang nem jelent valamelyes fokozott megkülönböztetést a bíráskodás terén. A bírónak azért, hogy magasabb fokozata van, nincsenek praerogativái. A katonaságnál a magasabb rendfokozat egyúttal nemcsak %, tekintély és a tekintély tiszteletének kifejezője, hanem a szolgálati útnak az a, megjelölése, amely a fellebbvalónak rendelkezési jógát tartalmazza az alárendelttel Szemben. Az ezredes-elnök nemcsák elnök, hanem mindig ezredes is és a főhadnagy-bíró nemcsak bíró, hanem főhadnagy is,. Elvileg, — engedje meg a mélyen t. honvédelmi miniszter úr. — nagyon szép gondolat az, hogy azt mondjuk, amikor bíráskodik, nem áll szemben az ezredessel, hanem csak az elnökkel. Mégis nagyon szomorú lapjai vannak a katonái igazságszolgáltatásnak. Nem a magyarnak, hiszen magyar katonai igazságszolgáltatás csak a honvédség és a honvédhadbíróság keretében található. De amikor katonai bíráskodást kodifikálok, akkor nagyon óvatos vagyok és felemlítem, hogy voltak időszrkok nálunk is és másutt is, amikor a katonai bíráskodásnál véleményét, mindig' a legalsóbb fokon lévő mondta el először papíron. Méltóztassanak csak azokat az ítéleteket megnézni, amelyekkel vértanúinkat halálra ítélték a pátens-bíráskodás és az azt megelőző bíráskodások alapján. Nem lesz a bírói testület szelleme az előbb említett elvnek megfelelő akkor, ha nem oldjuk meg a kérdést ilyen érteIjembeTi kellőképpen, organikusan magában a törvényben. Jól tudom, hogy különösen abban a törvényhelyben, amely most a miniszter úr kezében van,. foglaltatnak azok a paragrafusok, amelyek egyebek mellett különösen a bíráskodásnak tanácskozási rendjét tartalmazzák. Ami a bírói szobában a tanácskozás rendjén történik, az már bizalmi kérdés. A bíróság iránti bizalmat és különösen a bírói személyek iránti bizalmat nem pótolja a törvényes szabályozás objektív lehetősége. Kifelé kell úgy jelentkezni a bírói függetlenségnek, hogy szabályozva kell lennie magában a törvényben. Minthogy a hadosztálybíróságnál, amint méltóztatik tudni, nincs helye az anyagi jog alapján jogorvoslatnak, legalább a szervezetben kell megadni a kellő biztosítékot, ha már polgári elem is odakerülhet a katonai bíróság elé, amely polgári elemre a katonai szubordináció egyéb szabályai egyáltalában nem alkalmazhatók. Mert ha a polgárember oda is sodródik a katonai bíróság elé az^ immár elfogadott 4. § alapján, — ha a Felsőház is helybenhagyná ezt a paragrafust — még nem lesz katona belőle és a katonai szellemnek bölcs és tisztes irányulásait, nem azért, mintha nem kedvelné, de nem érti és nem tudhatja. A polgári társadalomban való életmód nem azonos a katonai életmóddal. Es egy büntetőbíráskodásnál az, ami életmódot jelent, sohasem mellőzhető. Ma az individualizáló törvényhozás korszakát éljük. Azt hiszem, a mélyen t. miniszter urak annyi koncessziót tesznek nekem, hogy a. jelen büntetőjog az individualizáció felé hajló különös igazságszolgáltatási mód. Nézzék meg a norvég javaslattól kezdve egészen az olasz javaslatig a büntetőjogi javaslatokat, — nagy előszeretettel foglalkozom az olasz javaslattal és nagy előszeretettel hivatkozom reá, mert az olasz jogszolgáltatás reformjai ma kedvenc témák nálunk, — mindenütt megtalálják azt — és nekünk is erre kell törekednünk, — hogy az illető bevádolt személy egész eletének, erkölcsiségének, magatartásának és jellemének méltatása odatartozik a bíró elé. Ha már most a katonai bíró elé kerül az a polgárember» az 1869 : IV. tcikk szellemének ellenére, odakerül pedig békében, mert odaállítják, nekem nem elég megnyugtató az, hogy tartozik a katonai bíró azokat a törvényhelyeket alkalmazni.; amelyek a minősítésre és a büntetés kiszabására vonatkoznak, mert ezek halott betűk és nem jelentik az eleven életet. Eleven élettel a bírói kognieió tölti meg a jogot, és az a jogszolgáltató,, aki, a paragrafusok felsorolásából és az azokban foglalt büntetési tételekből indul ki, nem az élet szerint ítél. Amelyen t. igazságügyminíszter úr tegnap itt nekünk háromnegyed óráig felsorolta. jiófíy erre és erre a bűncselekményre milyen büntetési tételt alkalmaz ez a törvényjavaslat és milyet alkalmazott a régi törvény, s Jiogy mit jelent a polgári törvénynek a minősítése és büntetéskiszabási tétele. Ezek nem ennek a gondolatnak a szolgálatában álló tézis'ek. Bölcsen méltóztatik tudni, hogy a bíró soha, de soha — kijelentem, hogy soha, de soha — nem alkalmazza a törvénynek azon büntetési tételeit, melyek mint minimumok és maximumok vannak előírva, hanem keresi a kiegyenlítő hatást. Hiába hivatkozott tehát a miniszter űr árra^ hogy valamely bűncselekményre ebben a törvényjavaslatban 5 évig terjedhető büntetés van, a régi törvényben pedig 10 évig terjedhető büntetés. (Barthos Andor: Ez a törvényjavaslat tehát enyhébb, mint a régi törvény!) Mélyen t. képviselőtársam, éppen most magyarázom. (Barthos Andor: Rosszul tetszik magyarázni!) Ezzel nem bizonyított semmit t. képviselőtársam, mert ' minden bíró, minden ügyész és minden ügyvéd tudja a következőket: büntetési tétel, amely szigorúbbnak van kiírva, enyhébbé változik a bíró akarata folytán, és áz a büntetési tétel, amely enyhébbnek van