Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

Az országgyűlés képviselőházának 330. ült rót, ami szintén odavezethet, hogy ítélkezésében i korlátozva érzi magát. De ugyanezek a veszélyek — az áthelyezés, a nyugdíjazás, a leminősítés, a pretereálás veszélye — fennállanak a katonaállományú egyéneknél is, akiket a bíráskodáshoz kivezényelnek. Tudni kell, hogy mindegyik helyőrségben vezénylő-lajstromot állítanak össze azokról a katonaállományú egyénekről, akiket a bíráskodáshoz kivezényelnek. A szabály szerint ezt a vezénylő-lajstromot, a vezénylő-lajstromban lévő sorrendet szorosan be kellene tartani és nem volna szabad az ott lévő sorrendtői eltérni, amikor valamely katonaállományú egyént bíráskodás céljából kirendelnek. Ámde a tényleges helyzet az, hogy a mai katonai szolgálati viszonyok, a tényleges állományú katonai egyéneknek mai elfoglaltsága, de sokszor betegségi, sziabadsági és egyéb okok miatt is ez a vezénylő-lajstrom nem tartható be, úgyhogy Budapesten tudomásom szerint arra kényszerült a katonai hatóság, hogy nyugállományú tiszteket vezényeljen a katonai bíráskodáshoz. Ha jól tudom, ezidőszerint úgy áll a helyzet, hogy négy nyugállományú ezredes szemeltetett ki ilyen bíráskodáshoz és ezek a nyugállományú ezredesek pótdíjban részesülnek e munkálatok ellenértékeképpen. Az ilyen vezénylés a bírói függetlenség teljes megtagadása, mert azon a napon tagadják meg a pótdíjat a nyugállományú tiszttől, amelyik napon akarják, akkor szüntetik meg az alkalmazását, amelyik napon akarják, következésképpen a tényleges helyzet az, hogy szerződtetve van voltaképpen napidíj mellett négy nyugállományú ezredes abból a célból, hogy őket kikommandírozzák az ítélkezéshez. Ez egy lehetetlen helyzet és nem győzöm eléggé felhívni az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét erre az ügyre. A másik dolog a bírói függetlenség teljes hiánya, ami a honvéd legfelsőbb törvényszéknél ezidőszerint van. A honvéd legfelsőbb törvényszék, mint méltóztatnak tudni, hetes tanácsban ítél. A 7 személy közül 4 hivatásos hadbíró, 3 személy pedig katonaállományú egyén. De ezeknek az ítélkezését, a főtárgyálást egy olyan különleges valami előzi meg, amelyről a legtöbb embernek nincs tudomása és azt hiszem, országgyűlési képviselőtársaimnak nagy része sem tudja azt, hogy egy főtárgyálást megelőzőleg az előadó hadbírónak előírt kötelessége az előadói tervezetet írásba foglalni, a tanácselnöknek bemutatni, a. tanácselnök ezt az előadói tervezetet átvizsgálja, korrigálja, tehát f kijavítja, és utasítja a hadbírót. Amikor tehát az előadó hadbíró megjelenik a honvéd legfelsőbb törvényszék tárgyalásán, akkor nem a saját maga által elkészített előadói tervezetet adja elő, hanem a tanácselnök által korrigált tervezetet. A tanácselnök utasítása szerint jár el és úgy adja elő előadandóit és úgy teszi meg a javaslatot is, amiből következik, hogy amikor a tárgyalás megkezdődik, két hadbíró már lekötött helyzetben van: a tanácselnök, aki utasításokat adott s az előadó hadbíró, aki utasításokat kapott és aki a vett utasítás szerint ad elő. Ennek a következménye a gyakorlatban az, hogy a másik két hadbíró, akit a tárgyaláshoz kirendeltek, a tapasztalás szerint a tárgyalás egész folyamán néma marad. A négy hadbíró tehát feltétlenül az előadói tervezet híve. Marad a három katonaállományú egyén; hogy í pedig azoknak a bírói függetlensége mennyire hiányzik, azt az előbb voltam bátor kifejteni, amikor itt a Ház elé vittem azt a körülményt, hogy négy nyugállományú ezredes van ezidőse 1929 november 14-en, csütörtökön. 331 szerint szerződtetve, mint bíráskodásra időszakonként kirendelt katonatiszt A bírói függetlenséggel szemben azt szokták felhozni, hogy az a katonai fegyelemmel és a hadbírói hierarchiával össze nem egyeztethető, és keresztül nem vihető valami. Ezzel szemben úgy tudom, hogy a német birodalom területén már békében, tehát a háború előtt, a bírói függetlenség a hadbíró számára biztosítva volt és nem akad senki, aki azt merészelné állítani, hogy a háború alatt a német hadsereg kötelékében a fegyelem nem lett volna mintaszerű, tehát a német hadsereg kötelékében nem rombolt semmit a fegyelmen az, hogy a bírói függetlenség fennállt. A bírói függetlenség keresztülvihető, semmi akadálya nincs; a hadbírói beosztás olyan, hogy főhadnagytól őrnagyig igenis maradhat ugyanazon törvényszék kötelékében, tehát elkerülhető, hogy a hadbíró bármikor áthelyezhető, nyugdíjazható, le-' minősíhetö vagy pretereálható legyen. Mindez elkerülhető, csak akarat kell hozzá. Hangsúlyozom, elkéstünk azzal, hogy e törvényjavaslat keretében erről a kérdésről valami reformot alkossunk, de mégis szóvá kellett tennem ezt a kérdést, mert az embernek az az érzése, hogy itt a dolog nincs rendjén, ebben a tekintetben a bíráskodás nincs rendjén. Keresni kell tehát az utat és módot arra, hogy ebben a tekintetben akár az igazságügyminiszter úr, akár az igen t. honvédelmi miniszter úr üdvös reformokkal jöjjön a Ház elé. t Szükségesnek tartottam ezt elmondani azért, mert a katonai bíráskodásnak polgári egyénekre való kiterjesztése az én megítélésem szerint aggodalomra ad okot, mégpedig azért, mert a legtöbb polgári egyén tudja azt, hogy a bírói függetlenség a katonai bíráskodásnál nincs meg. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Tisztelettel kérem a Ház mélyen t. elnökét, kegyeskedjék megengedni, hogy mielőtt ehhez a szakaszhoz hozzászólnék, a 143. § c) pontja alapján éppen a módosítás kérdésében a házszabályokhoz szólhassak. Elnök: A szólási jogot a képviselő úrnak e címen megadom. Gál Jenő: T. Képviselőház! A bizottsági tárgyalásokon e törvényjavaslat egyes szakaszaihoz igen sok módosítást terjesztettem elő írásban. Ezek a módosítások ott letárgyaltattak s a bizottság által elutasíttattak. Most az a kérdés merül fel, vájjon e módosítások a Ház plénumában előterjesztetteknek tekintetnek-e, vagy sem? E részben az új házszabályok 170. és 150. §-a áll egymással szemben. A házszabályok 150. §-a azt mondja, hogy csak azok a módosítások tárgyalhatók, amelyeket az általános vita előtt a Ház elnökénél írásban bejelentettek. Kétségtelen, hogy ezeket a módosításokat, amelyekről én szólok, nem terjesztettem be közvetlenül az elnök úrhoz az általános vita előtt. Igénytelen nézetem szerint azonban nem is tartozom e módosításokat külön beterjeszteni a Ház mélyen t. elnökéhez. Nevezetesen a házszabályok 170. §-a, amely kapcsolatban értelmezendő azokkal a szakaszokkal, amelyeket itt felhíynak, akképpen szól, hogy: »Indítványt, ellenindítványt vagy módosítást csak a bizottságban lehet előterjeszteni.« Kétségtelen tehát, hogy az, aki a bizottságban módosítást terjesztett elo, eleget tett annak a kötelezettségének, hogy mielőtt a Ház az általános vitát megkezdi, a módosításokat a Ház elnökéhez tar-