Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

322 Az országgyűlés képviselőházának 330. Mért nem ad a miniszterelnök úrnak tanácsot? - Zaj.) r Elnök: Csendet kerek! Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: T. Ház! A miniszterelnök úrnak nem kell tanácsot adni, mert ő is meg van győződve, a magyar gazdasági élet fellendítésének fontosságáról. (Gaal Gaston: Mégis az ellenzéktől kért útbaigazítást s indítványt. — Pakots József: Felelősségre vont bennünket, hogy miért nincs Programm!) Jóllehet, az. élet talán más kérdéseik megoldását követeli, mégis azt állítom, hogy e két javaslat időszerű. (Ügy van! Ügy van!) Időszerű, mert a magyar törvényalkotás terén hézagpótló abban a tekintetben, hogy egy jogterületté alakítja a katonai büntetőtörvénykönyvet a polgári büntetőtörvénykönyvvel. Hangsúlyozom azt is, hogy nemcsak a kormányt támogató pártok soraiban hangzott el sürgetés ebben a tekintetben, hanem^ sürgetés hangzott el a szociáldemolkratapárt részéről is, amely kivonult e törvényjavaslat tárgyalása elől. (Jánossy Gábor: Következetesen!) Ezzel a kérdéssel speciális vonatkozásban nem kívánok foglalkozni, mert a vita kezdetén alkalmam volt a szociáldemokratapárt deklarációját boncolni. Az a kifogás emeltetett, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkoztunk elég komolyan. Évek óta foglalkozunk ezzel a problémával, a polgári és katonai szakirodalomnak kötetei jelentek meg, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak és a közvéleményt tájékoztatják. A törvényjavaslatok aki akarta, el tudta olvasni, aki ért hozzá, meg tudta érteni, ennek következtében elhárítom magamtól azt a vádat, hogy olyan időpontban jöttünk a javaslattal, amikor még nem volt előíkészítve a vita. A vita elő volt készítve, a vitára való diszponált ság megvolt, ennek következtében ezt a kifogást nem akceptálhatom. Kritika tárgyává tétetett a törvényjavaslatok szelleme. Mi lehet e törvényjavaslatok szelleme? Szerény felfogásom szerint egyesegyedül: a hadsereg vezetőségének eszközt adni a fegyelem fenntartására. (Úgy van! jobbfelől.) Fegyelem nélkül a hadsereg közveszélyes. (Esztergályos János: Eddig nem volt?) Volt, t. képviselőtársam, de az osztrák pátens alapján (Ügy van! jobbfelől.) és a mi magyar lelkiismeretünk sugalja azt, hogy beleillesszük a magyar polgári büntetőtörvénykönyv szabályait ebbe a katonai büntetőbíráskodásba. Tekintettel arra, hogy a Háznak igen sok tagja, különösen a felszólalók közül nem volt katona, méltóztassanak megengedni, hogy a katonai szellemet bizonyos példák, előírások, és utasítások alapján illusztráljam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) A hadsereg szellemét viszszatükröző és szabályait tartalmazó szabályzatok között talán a legpregnánsabban a szolgálati szabályzat első része foglalja magában azokat az irányelveket, amelyek szerint a hadsereget vezetni és amelyek szerint a hadsereg tagjainak viselkedniök kell. Ezért állapítja meg ez a szabályzat azt, hogy (olvassa): «A honvédnek állásával járó kötelességei a szolgálati szabályzatokban foglaltatnak. Ezeknek lelkiismeretes betartását ünnepélyes esküvel fogadja a honvéd. Szeretet államfője és hazája iránt, engedelmesség, hűség és állhatatosság, hivatalbeli kötelmeinek teljesítésében önmegtagadás és vitézség azok az erények, amelyeket a harcos nem mellőzhet, és amelyeknek lelkes gyakorlása a honvédnek különös díszére válik.» Harmadik fejezetében "azit mondja, hogy (olvassa): «A harcos jelleme és életmódja feddhetetlen legyen; mint ülése 1929 november lU-en, csütörtökön. nyilt és igaz, becsületes és hűséges férfiú a vétségektől és bűntettektől, a képmutatástól, a haszonleséstől és a beteges nagyra vágyástól egyaránt őrizkedjék; törekedjék becsülésre és elismerésre, kitüntetésre és dicsőségre, de csak a hű kötelességteljesítés egyenes útján.» (Jánossy Gábor: Ez minden polgárra áll! — Rothenstein Mór: Ezt mondja a nyomtatott betű! — Gaal Gaston: Ez mindenkinek kötelessége, ha katona, ha nem!) Boldog volnék és azt hiszem, Gaal Gaston barátom igazat ad nekem, ha valamenynyien ebben a szellemben teljesítenénk kötelességünket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, — Tovább olvassa): «A fegyveres hatalom, mint amely sok ezer embert egy közös magasztos céíra egyesít, nemcsak az egyes szerves testekben, hanem a fegyveres hatalom egész összességében is közszellemet és egyetértést követel. A közszellem az összetartozás érzetében és azon szükség felismerésében gyökerezik, hogy a személyi érdekeket az összesség javának alá kell rendelni. (Ügy van! a jobboldalon.) Az adja meg a rendi állással járó önérzetet, az ösztönhöz kötelességeink szigorú, odaadó teljesítésére és fejleszti a legmagasztosabb katonai erényeket. A közszellem folytán leli minden egyes ember dicsőségét az egésznek dicsőségében. Ott, ahol kicsinyes irigykedés és rosszakarat az érdemesebb iránt, gőg és kicsinylés a kevésbé jeles iránt nem létezik, ahol az alárendeltekkel való bánásmód jóakaró és igazságos, az egyenrangúak érintkezése valóban bajtársias, az elöljárók iránti magaviselet őszinte és a szolgálatnak megfelelő, ahol minden ügy a kellő helyen találja elintézését, illetéktelen befolyás soha igénybe nem vétetik, belső kérdéseket a külvilág elé nem hurcolnak, ott a kölcsönös bizalomhoz még azon nemes buzgalom fog járulni, hogy az uralkodó rend fenntartassák, a szerzett dicsőség gyarapíttassék; ott termi legáldásosabb gyümölcseit a közszellem és egyetértés (Jánossy Gábor: Arany szabály!) Az eskü, amelyet a honvéd tett, a haza dicsősége és jóléte, valamint saját becsülete, melyet mindenkor szeplőtlenül meg kell óvnia, azt parancsolják neki, hogy kötelességeinek teljesítésében sem veszélytől, sem áldozattól vissza ne riadjon és az ellenfél leküzdésére minden testi és szellemi erejét felhasználja. Küzdjön, mint vitéz harcoshoz illik, félelem nélkül, állhatatosan, de elhamarkodás nélkül és ne csüggedjen a legveszedelmesebb helyzetben sem.» Ami pedig speciálisan ehhez a törvényjavaslathoz tartozik, erre a függelem^ és a fegyelem fejezetében méltóztatnak felvilágosítást találni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt is felolvassam a Ház szine előtt. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon. — Olvassa): «A függelem a feltétlen engedelmességre való kötelezettséget foglalja magában, mellyel a szolgálat érdekében minden alárendelt elöljáróinak és minden alantas fellebbvalóinak tartozik, mihelyt ezek a parancsadást átveszik. A függelem kiterjed azon esetekre is, amikor a katonai állományhoz tartozó tisztek az 54. pontban rájuk ruházott parancsadási jogot átveszik. A függelem a közjóra irányuló nemes alárendelése a saját akaratnak a törvény és a parancs alá. Annak szigorú kezelése a katonai rend és a hadierő szilárd összefüggésének fenntartására okvetlenül szükséges; az képezi a fegyveres hatalom sikeres működésének leglényegesebb alapját.» De arról is gondoskodik a szabályzat, hogy amennyiben a közérdekkel ellentétes intézkedéseket tenne az előljáró, hogyan kell az alárendeltnek viselkednie (olvassa): «Csak az esetben, ha a parancs világosan és nyilvánvalóan az es-