Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

314 Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1929 november 13-án, szerdán. tam meg, hogy Besnyő a világon van — és megtekintettem a helyzetet. A helyzet az, amit az igen t. képviselő úr és az igazságügyminiszter úr is elmondott, hogy abból az 1500 holdas birtokból közel 1000 hold kaszáló, 400 hold pedig szántó. Ebből mit állapítottam megl Elsősorban azt, hogy arra az 1000 hold kaszálóra instrukció nem szükséges, mert az ottani gazdálkozási rendszer, a részes kaszálási rendszer szerint oda semmiféle instrukció nem kell. De megállapítottam a korábbi évek adatainak számbavételével azt is, hogy ennek a birtoknak a terhét, azt a 80 kiló rozs-árendát és a közterheket maga ez a rét fedezi, úgyhogy a 400 hold szántónak a haszna a bérlőnek tisztán visszamarad. Ezt látva és tudva azt, hogy a dunavölgyi lecsapol ás közeledik felfelé, és a dunavölgyi lecsapolás folytán két év múlva ez a birtok a legelsőrendűbb birtokká fog válni, ezt a szavatosságot mertem vállalni. r Tovább folytatódott a dolog. Az ősz folyamán megjelenik ez a Horváth János megint nálam — 50—60 holdnyi ingatlana volt Fejér megyében, amelynek jövedelmét taksáltam anynyira, hogy abból ezt a 400 holdat be tudja instruálni, el tud indulni. — és azt mondotta, hogy családi körülményeiben olyan változás állott be, amelynek folytán ő hosszú időre egyedülvalóságra van kárhoztatva. Azt mondotta: uram, én egyedül, gazdasszony nélkül arra a birtokra kimenni nem tudok, mert a fél kezem hiányzik. Eljártam — mondotta tovább — a református traktusnál és annak kijelentettem, hogy a bérlettől vsszalépek; a református traktusnak vittem egy bérlőt, akivel a református traktus szóba állott, és akit a református traktus elfogadott, aminők a jele itt van az igazságügyminiszter úr iratai között. A református traktus ennek folytán őt a bérletből ki is eresztette. (Friedrich István: Kieresztették és végrehajtó lett!) Most tehát az a helyzet állott elő, hogy ez a szerződés megszűnt. Most jön a dolog második része. Amikor tudomást szereztem arról, hogy ez a szerződéses viszony megszűnt, látva ennek a birtoknak biztonságos hasznát és nem valószínű hasznát — biztos, jó haszonbérlet volt — s tudva azt a szükségességet, hogy nekem itt a többi nagyobb letartóztatási intézeteknek szisztémájára Budapest körül kell egy ingatlant szereznem és — mint ahogyan az igazságügyminiszter úr is mondotta, — a kalocsai érsekség egyik birtokára nézve tárgyaltam is, hogy a budapesti letartóztatási intézeteknek élelmezését biztosítsam: akkor abban a véleményben voltam, hogy tekintettel erre a megszűnt szerződésre és tekintettel arra a megismerésre, amellyel én ennek a, birtoknak mivoltát megismertem, kötelességet mulasztottam volna el a kincstárral szemben, ha én ennek a birtoknak megszerzése iránt a kellő lépéseket meg nem teszem. Ez alapon indult el a szerződési tárgyalás és örülök neki, hogy az eredményre vezetett, mert ma az a helyzet, hogy ez a sári-i birtok, amely 40 kilométerre van Budapesttől, naponta friss tejjel lati a el az összes budapesti letaróztatási intézeteket és közvetlenül ellátja egyéb élelmiszerrel is. Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket én irányadóknak tartottam, s ez volt az a tényállás, amelynek alapján én minden erkölcsi sérelem nélkül belemehettem ebbe a szerződésbe. Télies^ lelki nyugalommal ^és lelkiismereti nyugodtsággal állok itt a t. Ház és az egész ország közvéleménye előtt, mert szent meggyőződésem, lelkemnek megnyugvása az, hogy kötelességemet az ország és a köz iránt híven teljesítettem. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. *? Friedrich István: Megint egy győzelem!) Elnök: Következik Kéthly Anna képviselőtársunk "interpellációja a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Interpelláció a népjóléti miniszter úrhoz. — Hajlandó-e a miniszter úr a hadirokkant-felülvizsgálatok eredményéről a Házat tájékoztatni? Hajlandó-e a miniszter úr a már többször megígért rokkanttörvényt sürgősen a Ház elé terjeszteni» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A hadirokkant-kérdésnek, ennek a sokágú problémának egyik ágát szeretném itt most a Képviselőház elé hozni, annak a problémának egyik ágát, mely abban a különös szerencsében részesül, hogy a Ház minden oldala egyforma érdeklődéssel viseltetik iránta, hogy a Ház minden oldalán egyformán kívánják ennek a problémának végleges rendezését, amely abban a különös szerencsében részesül, hogyha erről a problémáról valóban egyszer tárgyalnánk, akkor itt a Háznak egységes állásfoglalása volna várható. Ennek ellenére azonban inkább olyan kérdésekkel foglalkozik a Ház, amelyek a Ház különféle oldalán a legkülönfélébb megbírálásban és elbánásban részesülnek. Ez a kérdés, a hadirokkantak kérdése egy általános és két különös aktualitással bír ma is. Altalános aktualitása az, hogy ezeknek a szerencsétleneknek gonoszul

: és felelőtlenül elrontott élete mindaddig kérdése lesz a magyar parlamentnek, amíg végre meg nem mentik az alvó lelkiismeretüket azzal, hogy a hadirokkantak kérdése a kihalási rendszer r következtében végleg eltűnik a problémák sorából. Az egyik különös aktualitása a kérdésnek az, hogy a ma tárgyalt katonai javaslatok új rokkantak tenyésztésének árnyékát vetik előre, a nélkül, hogy a régi rokkantak ügye elintézést nyert volna. A másik különös aktualitása a kérdésnek ma az, hogy mi történt a felülvizsgálatokkal, illetőleg mi történt a felülvizsgálatok nyomán megszületett aktákkal bent a minisztériumban. Csak egy részt akarok kiragadni és beszélni arról, hogy a felülvizsgálatok kérdésében egy skála van megállapítva : egy szem, egy láb, vagy két szem, vagy két láb, vagy egy hátgerinclövés ennyit és ennyit ér. A testi megcsonkulás van megrögzítve, nem pedig a keresőképességveszteség, éppen szemben a munkásbiztosítási baleseti elbírálással, ahol mindig az illető szakmában elért munka- vagy keresetképességveszteség az az^objektív alap, amelynek alapján a százalékszámot megállapítják. Ez a polgári balesetvizsgálat azt vizsgálja, azt nézi, hogy mennyi hiányzik a teljes munkaképességhez, szemben a háborús rokkantak elbírálásával, ahol a skála a szerint van beosztva, hogy mennyire volt vagy maradt alkalmas az illető háborús rokkant továbbra is ágyútölteléknek. Mármost a skála alapján felülvizsgált rokkantság sorsáról van szó. A skála alapján a kiküldött orvosi felülvizsgálóbizottságok, szigorúan orvosi lelkiismeretükre hallgatva, igen sokszor a szigorú orvosi lelkiismerettel még meg is alkudva, a rokkantságot a skála szerint rendszerint a legalacsonyabban állapították meg, és ilyen alapon tettek előterjesztéseket. Az eredmény az volt, hogy ezek a felterjesztések és előterjesztések a^ minisztériumban egyszerű aktává változtak, és az akták elintézésénél ezek a