Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-329
3 1Û Az országgyűlés képviselőházának 3í A jogügylet megkötése idején Pesthy Pál t. képviselőtársam magyar kir. igazságügyminiszter volt, Ő volt a minisztérium felelős vezetője. Nincs tovább. Ezek alapján kérdezem egyelőre a i igazsága ügyminiszter úrtól: 1. Hajlandó-e az igazságügyminiszter úr tájékoztatni a t. Házat azokról az előzményekről, amelyek a szóbanforgó ingatlannak az igazságügyminisztérium részéről történt haszonbérbe vételére vonatkoznak? 2. Történt-e az igazságügyminisztérium és a haszonbérbe adó közötti szerződésben olyan rendelkezés, amely a fél évvel megelőzőleg Horváth Jánossal kötött első haszonbérleti szerződés feltételeit a haszonbérbe vevő igazságügyminisz térium részére súlyosbította? 3. Hajlandó-e az igazságügyminiszter úr megnyugtató kijelentést tenni, hogy a vezetése alatt álló minisztérium a jövőben semminemű olyan jogügyletet nem köt, amelyben a minisztériumot vezető miniszter személyesen érdekelve van? Elnök: Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Az előbb elhangzott interpelláció voltaképpen két részből áll. Az egyik tárgyi kérdések tisztamásik pedig bizonyos felelősség-keresés személyi vonatkozásban elődömmel szemben. A tárgyi kérdésekre vonatkozlólag tárgyi adatok alapján módom és alkalmam van t. képviselőtársamnak válaszolni. A másik vonatkozásban pedig úgy értesültem, hogy Pesthy Pál t. képviselőtársunk, amikor meghallotta az interpelláció bejegyzését, arra áz álláspontra helyezkedett, hogy ha el sem hangoznék az interpelláció, a maga részéről ezek után a nyilvánosság előtt akar és kíván világosságot deríteni azokra a kérdésekre, amelyek esetleg — és teljes joggal — kívánják a megvilágítást. En tehát a magam részéről azt vállalom, ami az én feladatom: tárgyi alapon felelek a felvetett kérdésekre. Először is megállapítom, hogy t. képviselőtársam szerint 1926 januárjában köttetett volna egy szerződés a Dunamelléki református egyházzal a Sári község határában lévő besnyői birtokra nézve. E tekintetben vagyok bátor — még pedig az igazságügyminisztérium részéről — megállapítani, hogy a kérdés közvetlenül — és kizárólag közvetlenül — a Dunamelléki református egyházzal tárgyaltatott A haszonbérleti szerződés megkötésére a felhatalmazást október 30-án adta meg a minisztertanács. November 1-én az igazságügyminisztérium birtokba lépett a szóbelileg és részben írásban is már kidolgozott és lefektetett megállapodás alapján és a január 9-iki terminus, amelyet t. képviselőtársam mondott, csak azt jelenti, hogy akkor történt meg a Dunamelléki református egyház felügyeleti hatósága részéről is az aláírás. Méltóztassék tehát a, tényállást velem együtt akként megállapítani, — amit én most már csak az interpelláció után állapítottam meg — hogy az október 1-től Horváth János általbérbeyett birtokot november 1-től számított birtokbalépéssel, de október 1-éig visszamenő hatállyal igenis az igazságügyminisztérium vette birtokba. Méltóztatik kérdezni, hajlandó vagyok-e az előzményekre nézve felvilágosítást adni. En az előzmények alatt tárgyi előzményeket értek és ide vonatkozólag legyen szabad a következőket előadnom. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Az igazságügyminiszteriumnak régi, há. ülése 1929 november 13-án, szerdán. ború előtti birtoka a hartai, — Allampusztának nevezik — amelynek az a célja, hogy bizonyos bűntettesek ott tölthessék ki a büntetésüket. Ez a régebbi időben csak egy kísérlet volt, újabban azonban az igazságügyminisztérium arra a meggyőződésre jutott és nem Pesthy Pál t. elődöm működése idején, hanem már korábban, hogy ez a kétszázegynéhány Jiold mindenképpen elégtelen az ilyen jellegű börtönbüntetés s fegyházbüntetés végrehajtására egy olyan országban, ahol a bűnözők igen. jelentékeny része, úgy, mint az ország népességének túlnyomó része, az agrárnépességből rekrutálódik. Ennek következtében további bérletekbe bocsátkozott az igazságügyminisztérium — már Pesthy Pált megelőzőleg és pedig 1920. évi február 1-től Vigyázó grófnak kétezeregynéhányholdas birtokát Harta mellett kivette, azonkívül kivett még egy 256 holdas birtokot 1922-ben, 1923-ban pedig egy 1034 holdas birtokot ugyancsak haszonbérbe. Ez volt az állapot, amikor Pesthy Pál lett az igazságügyminiszter. Ez az állapot kritika tárgyát képezte külföldről jött jogtudósok, szakemberek részéről is. Ez a kritika pedig odaikonkludált, hogy sehol a világon olyan tökéletesen és olyan helyesen végre nem hajtották az agrárnépesség szabadságvesztésbüntetéóét, mint Magyarországon. Ennek nemcsak abból a szempontból van értéke, hogy nem teszszük mesterségesen az agrárnépességet, amely a szobában • való tartózkodáshoz egyáltalán nincs hozzászokva, tüdőbajossá, hanem abból a szempontból is van értéke, hogy azt sem teszi az igazságügy minisztérium, hogy ez a népesség a maga rendes foglalkozásától elszokva belekényszeríttessélk az ipari foglalkoztatásba, mert hiszen a helyes szabadságvesztéisbüntetésnek csak akkor lehet erkölcsi hatása, ha egyszersmind nem jelenti a munkanélküliséget és a tétlenséget, hanem jelenti azt, hogy ez az agrárnépesség^ a szabadságvesztés-büntetés kitöltése alatt élénken és jelentékenyen halad abban a mesterségben, amelybe beleszületett s annak ósdi szabályai helyett új, fejlődött gazdasági ismereteket szerez, viszont ùem szokik bele ipari munkába s amikor kijön, akkor sem lesz iparossá, nem szaporítja ott a kenyérkeresők számát és nem vonja el a munkaalkalmat az ipartól abban a vonatkozásban sem, hogy az ipari börtöni foglalkoztatásnak kisebb munkaerejével kevesebben csinálnak konkurrenciát a törvényes és tisztességes iparnak. Kétségtelen tehát és szó sem férhet hozzá, hogy ez olyan intéizmény, amely előtt valamennyien tisztelettel hajlunk meg és amelyet örömmel látunk nemcsak mi magyarok, hanem a (külföldiek is, akik a világ minden tájáról jönnek ezt tanulmányozni, (ügy van! a jobboldalon.) Ez volt a helyzet. Ezzel a helyzettel szembenállott az Ofb. határozata, amely szerint mintegy 800 holdat az Ofb. az igazságügyminisztérium által bérelt területekből igénybevett. Felmerült tehát a kérdés, hogy egy már megiévő intézmény ilyen nagymérvű megcsonkulása az eddigi tervek végrehajtását, sőt nem is a tervek végrehajtását, hanem az eddigi intézmény fenntartását nem veszélyezteti-e. Meg volt állapítható, hogy igenis veszélyezteti, igenis szükség van még jelentékeny földterületekre, különös tekintettel arra, hogy ez a 800 hold elvétetett és még egy okból, t. i. a hartai és a Harta mellett bérelt birtokok földje olyan természetű, hogy bár igen jó föld, mégis rendkívüli es fokozott trágyázásra szorul A fokozott trágyázás előfeltétele nyilvánvalóan a fo-
