Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-329
Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1929 november 13-án, szerdán. 311 kozottabb állattartás, a fokozottabb állattartás feltétele pedig az, hogy megfelelő rét és legelő álljon rendelkezésre. Ennek következtében, amilkor ilyen erős csonkuláson ment át az igazságügyminisztérium börtönügyi intézményeinek birtokállománya, akkor az igazságügyminisztérium keresni kezdett Harta közelében egy olyan haszonbérbe vehető ingátlant, amelynek jellege elsősorban rét és legelő, hogy így az állatmennyiséget fokozhassa, e réven a trágyázási lehetőség nagyobb legyen és így a helyes és okszerű gazdálkodást jobban folytathassa. Meg kell állapítanom, hogy ebben a tekintetben a kalocsai érsekség hartai birtokának bérbevétele iránt tárgyalt a minisztérium, amely éppen abban az időben hiúsult meg, amikor az igazságügy minisztérium figyelmét felhívták arra, hogy kilép a birtokból az a Horváth János, akiről nekem nincs alkalmam közelebbi tényeket megállapítani, mert az iratokban az ő jelentősége egyáltalában nem szerepel, visszalép a birtok bérletétől azért, ment a feleségétől elvált és nem képes a birtokot a maga részéről gazdaságosan vezetni. A Dunamelléki református egyház volt az, amellyel az igazságügyminiszitérium tárgyalásokat folytatott, amely tárgyalások kapósán a birtokomban lévő írásból azt is megállapíthatom, hogy Horváth János nem velünk tárgyalt és nem velünk szemben mondoitt le a bérleti jogról, hanem már november 3-án — tehát nem januárban vagy mikor, amire t. képviselőtársam azzal célzott, hogy akkor már másutt is kínálkozott lehetőség — kiállította ezt az írást a Dunamelléki református egyház részére, amelyben felhatalmazza a Dunamelléki református egyházat, vele szemben minden jogairól lemondván, hogy szabadon rendelkezzék ezzel a bérlettel. Itt íkell kitérnem arra, hogy ebben az iratban, amely a Dunamelléki reformáitus egyház részére van kiállítva és amely vele szemben történő nyilatkozatot és lemondást tartalmaz, foglaltatik az a megállapítás és külön kikötés: kivéve a vadászati jogot. (Friedrich István: Fontos!) Itt kell tehát r megállapítanom, hogy a Dunamelléki reformitáus egyház csak úgy tudott szabadulni az első bérlővel kötött szerződéstől és csak úgy tudta átadni "a bérletet az igazságügyminisztériumnak... (Friedrich István: Ez így van!) Méltóztassék megengedni, én a lehető legtárgyilagosabban adom elő a dolgot! (Friedrich István: Kérem, én helyeslek a miniszter úrnak! Egyszer helyeslek és az sem jó? — Élénk derült séff. — Barabás Samu: Timeo Danaos...!) Akkor italán méltóztassék folytatni a helyeslést, mert ha csak egyet méltóztatik helyeselni, akkor olyan színben tűnik fel a dolog, mintha a többit nem helyeselné. (Friedrich István: Horváth nagyon derék ember volt, hogy mindezt megcsinálta!) A vadászati jogot is méltóztassék tehát akr. ként mérlegelni, hogy a Dunamelléki református egyház csak úgy szabadulhatott előző bérlőjétől, hogy az kikötöt/te magának azt az egyet, hogy: tőle megszabadulhat, de a bérlet idejére adja meg neki a vadászati jogot. Az igazságügyminisztérium, amint az aktákból megállapíthatom, — és én az aiktákból beszélek, amelyek itt vannak — egyáltalában nem helyezett súlyt a vadászajti bérletre, mert hiszen nem ez a lényege ennek a bérletnek, ennek következtében az igazságügyminisztérium és Horváth között voltaképpen semmiféle jogviszony fenn nem áll. (Friedrich István: Persze, persze!) Megállapítom tehát, t. Ház, hogy az az ingatlan, amelyről itt szó volt, túlnyomó részben rét és legelő, (Friedrich István: Persze, a legelő jó a foglyoknak legelni ! — Derültség.) mégpedig a birtok 1520 katasztrális hold kiterjedésű s ebből a területből 963 hold, tehát majdnem kétharmadrész rét és legelő. Ez a birtok bizonyult a legalmasabbnak arra, hogy az elvett 800 hold helyett megfelelő legelővel is rendelkező birtokot vegyen bérbe az igazságügyminisztérium. Megállapíthatom, hogy az is nagy előnye, hogy a székesfővároshoz közel fekszik és így a budapesti királyi országos gyűjtőfogház élelmezését nagymértékben megkönnyíti. A bérlet ezért jött létre, ezek azok az előzmények, amelyeket és ismerek, ezek azok a tárgyi okok, amelyek a szerződés megkötésére vezettek, és ez az én válaszom arra az első kérdésre, hogy: hajlandó-e az igazságügyminiszter tájékoztatni a t. Házat az előzményekről, amelyek az igazságügyminisztérium által kötött haszonbérleti szerződésre vonatkoznak. Ezek vonatkoznak az igazságügyminisztériumra, ebben a vonatkozásban én a választ megadtam. Azt kérdi t. képviselőtársam második kérdésében, hogy történt-e valami súlyosbítás — rövidre fogom a kérdést, ha méltóztatik megengedni (Rassay Károly: Tessék!) — a bérleti szerződésben. En az interpelláció közlésé után nagynehezen abba a helyzetbe kerültem, hogy megszereztem egy másolatát annak a Horváth-féle szerződésnek, amely, úgy látom, t. képviselőtársamnak rendelkezésére áll, de nekem nem, mert hiszen az igazságügyminisztérium nem^Horváth Jánossal szerződött, hanem a református egyházzal, és az összehasonlítás alapján azt a választ kell adnom t. képviselőtársamnak, hogy nem történt súlyosbítás, ellenkezőleg: történtek egyes olyan változtatások — nem azon a szerződésen, hanem az összehasonlítás szerint — a Dunamelléki egyház szerződési feltételein, amelyek előnyösebbek azoknál, amelyek a Horváth János-féle szerződésben voltak. (Rassay Károly: Az inveszticiók terén is!) A t. képviselő úrnak a szerződést szívesen rendelkezésére bocsátom. (Rassay Károly: Tessék felelni! Nem én vagyok a miniszter!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, nekem nem feladatom az, hogy egy előttem ismeretlen szerződésre vonatkozólag, amelybe ezelőtt egy félórával tekintettem be és amely az igazságügyminisztériumban tárgyalás anyagát nem képezte, a részletekre kiterjedően válaszoljak, és abban olyan tájékozott legyek, mint a t. képviselő úr, aki azt a szerződést ismeri. {Rassay Károly: Pardon, az más!) En azonban megállapíthatom, hogy akiknek módjukban volt öszszehasonlítani a szerződéseket az én megbízásomból, megállapították és e tekintetben világossá tették előttem azt, hogy nemhogy terhesebb lenne a szerződés, hanem enyhülés következett be. Egy pontot mindjárt fel is hozhatok, például azt, hogy a Horváth János-féle szerződésben látom, hogy vannak bizonyos olyan személyes szolgáltatásszerű kikötések, amelyeknek ér-* teke körülbelül évente 1500 pengőre tehető. Ezzel szemben a minisztérium szerződésében megvan az a kikötés, hogy a Dunamelléki egyház tartozik évenként 2000 köteg rőzsét ingyen adni erdejéből és azután 100 métermázsa szerszámfát ingyen adni, amelynek értéke szintén 1500 pengő, ami olyan plusz, — és egyéb plusszok is jelentkeznek — amely kétségtelenül jelenti azt, hogy nem lett súlyosabb a szerződés. T. képviselőtársam a szerződés súlyosságát bizonyára egyéb okból is kérdezte, abból az okból, hogy vájjon ez nagyon rossz üzlet volt-e a kincstárra nézve^ vagy nem. Ide vonatkozólag pedig megállapíthatom, hogy ez a haszon-