Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-329
308 Az országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1929 november 13-án, szerdán. sem alkalmazta és én leszek az utolsó, aki magyar bírót ilyenre akarnék kényszeríteni. (Helyeslés.) Nem is vitázom arról, hogy bevált-e valahol ez az intézmény. Hallottuk, hogy hol volt ilyen intézmény, hol és mennyi alkalommal alkalmazták. Angliában az 1924. évi hivatalos statisztikai adatok szerint a polgári bíróságok állandóan alkalmazzák és az 1924. évben mintegy 600 esetben kiszabták. En nem ezt akarom védeni, hanem rá akarok mutatni arra, hogy ez ma nincs itt és én remélem, hogy abban a bizonyos pótszakaszban, amely a halálbüntetésnek a harctéren nem alkalmazható szabadságvsztés-büntetés helyett valamilyen más megoldást keres, s erre alkalmat nyújt, hogy abban sem lesz benne. A magam részéről csak örülök, ha olyan megoldást találunk, amilyent Wolff Károly t. barátom vetett fel, s amihez Bródy t. képviselőtársam is csatlakozott, mint például a halálbüntetés feltételes felfüggesztése. Nem egészen idegen ez, hiszen a kegyelmezési jog terén az 1912-es katonai bűnvádi perrendtartás 480. §-a ismeri is a parancsnok feltételes kegyelmezési jogát, ha nem is halálbüntetés esetében, hanem a legsúlyosabb szabadságvesztés-büntetések esetében is. T. Ház! Az idő nagyon előrehaladt, s a magam részéről igyekszem nagyon rövidre fogni beszédemet. Szepessy Géza, Meskó és Usetty képviselőtársaim a párbaj kérdéséről beszéltek. Nyilatkoztam ebben a Házban, megmondottam mi az álláspontom: igyekezni fogok a polgári büntetőtörvénykönyvben szigorúbb szakaszokat minél előbb a Ház elé hozni. (Helyeslés ) E pillanatban azt tesszük, hogy a polgári büntetőtörvénykönyv mostani tilalmazó szakaszai, amelyekhez hasonló nem volt a katonai büntetőtörvénykönyyben, beiktattatnak most már a katonai büntetőjogba is. Velük szemben is érvényesíthető lesz, haladunk és egyszersmind lehetőségét is adjuk annak, hogy amennyiben a polgári büntetőtörvénykönyvet ezen a téren javítani és szigorítani fogjuk, ez ipso facto szigorítani fogja a katonákkal szemben való jogot is. Le kell azonban rögzíteni azt, és meg vagyok győződve róla, hogy sohasem a katonák azok Magyarországon, — a legutóbbi esztendőkről beszélek — akik a párbaj intézményének fenntartása mellett olyan szigorúan kitartanának. Sajnos, inkább a polgári körökből jelentkezik ehhez az elavult barbár intézményhez való olyan csökönyös ragaszkodás, amelyről igazán azt kell gondolnom, hogy azok, akik a legjobban ragaszkodnak a párbaj intézményéhez, egyedül csak így tudják maguknak biztosítani a. megbecsülést. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Vojnits t. képviselőtársam a katonai büntetőtörvénykönyv 6. §-ára azt mondotta, hogy ez inkább az életbeléptetési törvénybe való. En azonban itt akarom megjegyezni, hogy ez téves, mert a vonatkozó joganyagot a polgári büntetőtörvénykönyv is a 7. §-ban szabályozza és így egészen természetes, ha itt is ide foglaljuk bele ezt a szabályt. Az idő rövidsége miatt Krüger t. képviselőtársamnak a részletes vita során fogok válaszolni, mert hiszen ő ott javaslatokat óhajt beterjeszteni. Bródy Ernő t. képviselőtársam a fokozatos felelősség kérdését vetette fel. T. képviselőtársam, semmi újat sem hoz itt ez a javaslat. Állapítsuk csak meg, hogy aktív katonának eddig sem volt joga sem felelős szerkesztőnek lenni, sem semmiféle tényezőjének lenni valamely sajtóközleménynek, vagy nyomdának. Itt tehát nem mondunk ki mást, mint ami eddig volt. Ez nem érinti a fokozatos felelősség nagy elvét, amelyre vonatkozóan bizonyos kautélák fenntartása mellett a magam részéről is már számtalanszor nyilatkoztam. Áttérek mármost az egyik fő vitapontra, a katonai hüntetőtörvénykönyv-javaslat 4. §-ára, amelyet számosan tettek szóvá, Gál Jenő t. képviselőtársam úgy, mint Wolff Károly és Rassay t. barátaim. Itt Gál Jenő t. barátom egyenesen félreverte a harangot. Azt mondotta, hogy soha még ilyen nagy veszedelem nem fenyegette az alkotmányt, — amint Rassay t. képviselőtársam is mondotta — még akkor sem, amikor még a vármegyék mind felszólaltak. En azonban nagy sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy ezt kizárólag annak kell tulajdonítanom, amit ebben a vonatkozásban koncedálok, hogy nem volt elegendő idő ennek a kérdésnek kellően a mélyére hatolni, mert hiszen ha a kérdést megnézzük, összehasonlítjuk a mai jogállapotot a leendő jogállapottal, meg kell állapítanunk, hogy visszaesés nincs, legfeljebb haladás van. Elnök: Figyelmeztetnem kell a t. miniszter urat, hogy tárgyalási időnk lejárt és az interpellációkra kell áttérnünk. Szíveskedjék beszédét befejezni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Tekintettel arra, hogy egy olyan ponthoz^érkeztem, amely, azt hiszem, talán leginkább érdekli a t. Házat, élni fpgok azzal a jogommal, hogy a házszabályok értelmében folytatólagos tárgyalásaink során ismételten felszólaljak. (Helyeslés.) En tehát azzal a kijelentéssel, hogy ezután még egy-két olyan paragrafusra kell észrevételt tennem, amelyeknek jelentősége talán még nagyobb, mint a beszédemben érintett paragrafusoké, most befejezem beszédemet és köszönöm eddis- is a Ház türelmét. (Hoszszantartó, élénk éljenzés és taps a jobboldalon és középen.) Elnök: A tanácskozást megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessenek ki a mai napirendünk öszszes tárgyai. (Helyeslés.) Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatképpen mondom ki. Most pedig áttérünk az interpellációkra.. Az első interpelláció Rassay Károly képviselő uré az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. TTrbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz a dunamelléki református egyházkerület Sári községben levő uradalmának bérbevétele tárgyában. A m. kir. igazságügyminisztérium 1926 januárjában 12 évre haszonbérbe vette a Sári községben lévő és a dunamelléki református egyházkerület tulajdonát képező circa _ 1500 hold uradalmat. Ezt az ingatlant a tulajdonos 1925 szeptemberében Horváth János nyugalmazott baracskai jegyzőnek adta bérbe ugyancsak 12 évre Pesthy Pál akkori igazságügyminiszter és nejének a haszonbérbe vevőért történt jótállása mellett. I. Hajlandó-e az igazságügyminiszter úr tájékoztatni a t. Házat azokról az előzményekről, amelyek a szóban forgó ingatlannak az igazságügyminisztérium részéről történt haszonbérbevételére vonatkoznak 1 ? II. Történt-e az igazságügyminisztérium és a haszonbérbe adó közötti szerződésben olyan rendelkezés, amely a fél évvel megelőző-
