Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

Az országgyűlés képviselőházának 329. tett vagy fontos szolgálati parancs végrehajtásában megakadályoztatott, halálbüntetéssel járt, tekintet nélkül arra, hogy a szándék ölésre irányult-e vagy sem. Ezzel szemben a javaslat 89. §-a háború esetén kívül csak akkor rendel halálbüntetést, ha egyúttal az ölési szándék is megvolt, így tehát a cselekmény egyenesen erre irányult. Az őrszolgálati bűntettek és vétségek tekintetében enyhült a helyzet. Az őrszolgálati kötelesség megszegése miatt a régi 232. § szerint az alapbüntetés 1-től 5 évig terjedhető börtön volt, míg az új rendelkezés szerint 1—3 évig terjedhető börtön. Tisztában vagyok vele, ezt előre is bocsátottam, hogy ezeknek ismertetése unalmas, talán több is mint^ unalmas, de azt a vádat hallottam, hogy drákói szigorúságú törvényeket hozunk, úgyhogy kénytelen vagyok annak nem bizonyításával szemben az ellenkezőjét a t. Ház türelmével visszaélve bizonyítani. A gyávaság tekintetében, amely ellen kifogásokat hallottunk, • szintén két lényeges enyhülés történt. A régi 250. § megengedi a megtizedelést az úgynevezett gyávaság miatt, ha az egész csapatosztály nem teljesíti kötelességét ütközetben. «Ily esetben valamennyi a halálbüntetést érdemli, — mondja a régi 250. § — amely a bűn szerzőkön, a bűnös tiszteken és a többi bűnösök közül sors útján minden tizediken agyonlövéssel hajtandó végre.» Ezt a valóban drákói rendszabályt ez a javaslat egyszersmindenkorra kitörli a magyar törvénytárból, — abban ugvan nem is volt benne — de a magyar r jogéletből kitörli ezt a rendelkezést és helyébe nem állít semmiféle rendelkezést. Lopások tekintetében a régi katonai büntetőjog szerint több mint harminc minősített lopási eset volt. Ezek között bűntetté minősült egyebeken kívül olyan cselekmény is, amely a közönséges büntetőtörvények szerint mezőrendőri kihágás. A vagyonrongálás a régi 362. § szerint bűntett is lehet, sőt halállal is büntethető ez a vagyonrongálás a régi 363. § esetén. Ezentúl a közönséges büntetőtörvények szerint csak vétség, sőt a vagyonrongálás bizonyos esetben — mint ahogyazt t. képviselőtársaim jól tudják — csak kihágás lesz. Szóval ismét egy eset, amelynél nem halálbüntetés lett kiszabva, hanem esetleg csak kihágásnak minősítik. A személyes szabadság megsértésénél ugyancsak enyhül a helyzet, amennyiben eddig a régi 371. § értelmében mindig bűntett volt; ezzel szemben a 320. és 323. §-ai a polgári büntetőtörvénykönyvek már csak mint vétséget ismerik, már tudniillik r ezekben az esetekben. Halállal büntetendő a gyilkosság a régi 413. § szerint, az előre meg nem fontolt ölési szándékkal elkövetett olyan cselekmény, amelyből halál következett be. Ez annak a régi törvénynek a nomenklatúrája, ne méltózt nak ezen fennakadni, ^mert a polgári törvény ezt az egész fogalmazást igen furcsának fogja találni; ellenben a büntetőtörvénykönvv 279. §-ának helyes nomenklatúrája és fogalmazása állíttatik be ennek helyébe, ami mindenesetre azt jelenti, hogy a helyzet fogalmilag is tisztul, de erről az esetről lévén szó, erről már nem is állapítja meg a büntetőtörvénykönyv, hogy ez gyilkosság és ilyenkor a büntetés nem halál, hanem 15 évi fegyház. Halállal büntetendő a régi 420. § szerint a cselekmény, ha «rablás közben valamely emberrel olyan erőszakosan bántak, hogy abból annak halála következett be.» Ez pedig a büntetőKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXIII. ülése 1929 november 13-án, szerdán. 305 törvénykönyv 349. %-& szerint csak életfogytiglan tartó fegyházzal lesz büntethető. Az erős felindulás a régi katonai jogban nem szolgált enyhítési tételül, ellenben igenis, az az új törvény szerint. Halált okozó testisértés büntetése 20 évig terjedhet a régi jog szerint, az új szerint 5—10 évig terjedhető fegyház. Még mindig nem fejezhetem be idézeteimet, mert még egy pár dolgot el kell mondanom. (Rassay Károly: Senkisem állítja, hogy a régi katonai büntetőtörvénykönyv enyhébb volt! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Ha azt mondják, hogy ezek drákói jogszabályok, akkor kell, hogy a közönség... (Gál Jenő: Egészen más malomban tetszik őrölni!) Elnök: Csendet kérek! Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem őrölök más malomban, alkalmilag t. képviselőtársam felszólalására is válaszolok majd. (Rassay Károly: Érdekes történelmi reminiszcenciák, de más értékük nincs!) Mindenesetre azt hiszem, hogy az a közönség, amelyre vonatkoznak a régi szabályok, (Rassay Károly: A rablógyilkosok!) szívesen fogja látni, hogy azok a jogszabályok mit tartalmaznak. Minthogy úgy láttam, a vitában e tekintetben talán kissé egyoldalúan tájékoztatták a közvéleményt, ezt az egyoldalúságot akarom a magam részéről megszüntetni. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Előre bocsátottam és tudtam, hogy a t. Ház különös érdeklődésére ez nem tarthat szamot. (Rassay Károly: Történelmi szempontból! — Jánossy Gábor: Azért vagyunk itt!) Ilyen száraz adatok taglalása nekem sem élvezetes. Nekem is sokkal kellemesebb, ha mint debatter harcolhatok az ellenvetésekkel szemben. (Rassay Károly: Együtt örülök a rablógyilkosokkal, hogy most már nem ítélik halálra őket! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A.

r sikkasztás büntetése, ha a hivatali sikkasztás vagy a tűzvész, víz veszély idején ellenség közelében vagy egyéb köz- vagy kárvallottat különösen ért szorongattatás idején rábízott tárgyra nézve történik, súlyosabb esetekben 20 évig, esetleg életfogytig terjedő börtön volt. Ezentúl a legminősítettebb, legsúlyosabb ^esetekben 10 évi fegyház a büntetés. A közönséges sikkasztás büntetése a fentebb nem említett esetekben 10 évig terjedhet, míg a polgári törvények uralma alatt 5 évig terjedhető nem fegyház, hanem csupán börtön. A rablás tekintetében a régi 485. § szerint 10—20 évig terjedhető súlyos börtön volt a szabály, még akkor is, ha valamely személyre erőszakos kézrátevés^ nem is történt, habár a rablás nem is vitetett véghez. Ez volt az alapbüntetés, mely a büntetőtörvénykönvv 348. §-a szerint már nem lehet 10 évi fegyháznál nagyobb. A csalás tekintetében annak kísérlete eddig 10 évig terjedhető börtönnel volt büntetendő, a 383. § szerint a büntetőtörvénykönyv 5 évig terjedhető fegyházzal bünteti. Meg; kell még említenem, végül azt, hogy a régi katonai büntetőjogban igen sok vétség van, amely ezentúl csupán kihágásnak fog minősülni. Ezek közül csak egy igen érdekes, esetet vagyok bátor zárólag felhozni. Ez a következő: A régi 286. § e) pontját hozom fel, amely szerint bűntett az, ha a katonai szolgálati kötelezettségben álló egyének szolgálat idején vagy azonkívül a lőszertárakban, a műhelyekben vagy a tölténykészítőhelyeken, a raktárakban vagy a felrobbanható készletek egyéb rakhelyein dohányoznak. Az ilyen gondatlanság büntetése háború idején az okozott hátrány nagyságához vagy a fennforgott kö44