Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

304 Az országgyűlés képviselőházának 3í tetőtörvénykönyv, mert a polgári büntetőtörvénykönyv szabályai szerint előbb közvetítő intézetbe kell az illetőt utalni a büntetés kétharmadrëszének kitöltése után és csak a büntetés háromnegyedrészének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az új katonai büntetőjog nem hozza be a közvetítőintézetet, de nem is tolja ki a feltételes szabadságrabocsátás időhatárát addig az időpontig, ameddig a polgári büntetőjog, hanem a kétharmad büntetési időtartam letelte után közvetítőintézet nélkül közvetlenül feltételes szabadságrabocsáthatónak tartja az elítéltet jó magaviselet esetén. A kísérlet tekintetében a régi 15. § szerint általában ugyanúgy kellett a kísérletet büntetni, mint a befejezett bűncselekményt, szemben a büntetőtörvénykönyv 66. §-ával, amely ezentúl enyhébbé teszi a kísérlet büntetését, mint a befejezett bűncselekményét. De maga a kísérlet meghatározása is tágabb a régi 15. $-ban, mint a büntetőtörvénykönyv 65. §-ában. A régi katonai büntetőjogban az előkészületi cselekmény már kísérletnek minősül és kísérletként, sőt a kísérlet ellenére a bevégzett cselekmény büntetésével volt büntetendő. Elegendő talán rámutatnom arra, hogy ezután a polgári büntetőjog uralma alatt az előkészületi cselekmény, hacsak sui generis delictum-má nincs minősítve, nem lesz büntethető, a kísérlet maga pedig, amennyiben az valóban csak kísérlet, enyhébben lesz büntethető, mint a bevégzett cselekmény. A részesség büntetése tekintetében is enyhül az álláspont. A régi 11. § szerint up-vanis a felbujtón kívül a bűnsegéd is ugyanúgy büntetendő, mint a tettes. Méltóztatnak ellenben ismerni a büntetőtörvénykönyv 72. §át, amely szerint a bűnsegédnek büntetése lényegében enyhébb. A felbujtás kísérlete a régi 17. § szerint általában büntetendő, még pedig úgy, mint a sikerült felbujtás. Ezzel ellentétben van és új állapotot teremt a katonai büntetőtörvénykönyv 35. §-a, amely szerint csak a katonai bűntettre vagy vétségre való sikertelen fejbujtás büntetendő és ez is csak a kísérletre megállapított büntetéssel. A régi katonai büntetőtörvénykönyv 1. §-a ismeri az úgynevezett dolus indirectus-t, vagyis szándékosnak tekinti a szándékon túlmenő olyan eredményt is, amely a valósággal szándékolt cselekményből rendszerint következik vagy legalább is könnyen következhetik. Ezentúl azonban a szándékon túlmenő következményekért a tettes általában nem felel, mert hiszen a polgári büntetőjog rendszerével, szellemével, kifejezett rendelkezésével ez ellenkezik, hanem csupán a törvényben külön meghatározott kivételek esetében. A jogos védelem tekintetében a régi törvény 3. §-ának g) pontja csak az élet, a testi épség, a szabadság vagy a vagyon ellen elkövetett jogellenes támadás esetén mentesített, tehát nem egyszersmind a becsület ellen intézett tettleges támadás és szemérem elleni irányuló támadás esetén ^is, mint a büntetőtörvénykönyv 79. §-a értelmében, amely általában a személy és a vagyon ellen intézett támadás ellen enged jogos védelmet. A régi törvény 3. §-ának g) pontja kiterjed bizonyos mértékig a végszükségre is, de csak mint legyőzhetetlen kényszer esetére engedett mentesítő ok. A közönséges büntetőtörvények hatályának kiterjesztése folytán alkalmazható lesz a büntetőtörvénykönyv 80. §-a is, amennyiben természetesen a különleges katonai szempontok értékeléséül alkotott szabályai e javaslatnak más megítélést nem tesznek szükségessé. . ülése 1929 november 13-án, szerdán. A parancs mentesítő hatása tekintetében is változnak és enyhülnek a jogszabályok. A régi 8. §. szerint az előljáró parancsa a bűntett vagy vétség beszámíthatóságát nem zárja ki, hacsak a törvény errenézve határozottan kivételt nem tesz. Ezzel szemben a javaslat 38. §-ánakl. pontja szerint a kifejezett és vissza nem utasítható parancs a tettest mentesíti a következmények alól. A fiatalkorúak tekintetében a régi 6. §

v szerint a gyermekkor csak a 10-ik életév betöltéséig volt számítandó; a javaslatban a polgári büntetőtörvénykönyv értelmében a 12-ik esztendő ez a határ és viszont életbelépnek mindazok a rendelkezések, amelyek — kivéve a kifejezetten speciális katonai bűncselekményeket — a fiatalkorúakra nézve mint nagy enyhítések, mint rendkívül humánus intézkedések a polgári büntetőjog terén már évek óta életben vannak. Az elévülés tekintetébén is igen jelentékeny az enyhülés. A régi 133. § értelmében a büntetés végrehajtása nem évült el. Ezzel szemben ismerjük a polgári büntetőtörvénykönyv rendelkezéseit, amelyek szerint a legsúlyosabb bűncselekményeknél kiszabott legsúlyosabb büntetések is bizonyos idő elteltével elévülnek és többé végre nem hajthatók. A régi 139. § értelmében a szökés katonai büntette egyáltalában nem évült el; ezt úgy tekintették, mint egy állapot-cselekményt, mely állandóan fennáll, amelynek elévülése tehát meg sem kezdődhetnék. Ezzel szemben a most tárgyalás alatt lévő javaslat 57. §-a szerint a szökés bűntettének üldözése tekintetében az elévülés a tettes kézrekerítése napjával vagy a törvényes szolgálati idő leteltével veszi kezdetét. így nem lesz többé lehetséges, mint a régi jog idejében, hogy 50—60 esztendős emberen hajtsák végre a szökése miatt kiszabott büntetést. A függelemsértés tekintetében is enyhülés mutatkozik. A régi katonai büntetőjogban nem volt ismeretes az a rendelkezés, amellyel a katonai büntetőtörvénykönyv-javaslat 69. §-a megengedi a valóság bizonyítását feljebbvalóval szemben is, amennyiben ez katonai közérdeket kifejezetten nem érint. Ezt igen nagy, jelentős haladásnak kell tekintenünk, mert hiszen azelőtt lehetetlenség volt, hogy a feljebbvalóval szemben a valóságot bizonyítsák. Nem volt ismeretes a régi katonai büntetőjogban az új törvényjavaslat 76. §-ában foglalt az a rendelkezés sem, amely szerint olyankor, ha a tettes elöljárója vagy feljebbvalója részéről szenvedett súlyos sérelem feletti erős felindulástól ragadtatta magát függelemsértésre, a büntetés a büntetőtörvényben megállapított legkisebb mértéken alul is, sőt a megállapítottnál enyhébb büntetésnemben is kiszabható. A régi 147. §.' szerint minden erőszak az előljáró ellen halállal volt büntetendő, ellenben az új törvény 70. §-ának intézkedése szerint az alapbüntetés 1—5 évig terjedhető börtön és csak a legsúlyosabb esetben, háború idején vagy felállított sorban és rendben az előljáró ellen elkövetett érőszak büntetése halál. A szolgálati parancs nem teljesítése a régi 150. § szerint mindig bűntett volt, ellenben a javaslat 75. <§>-a szerint enyhe esetben csak hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő, úgyhogy az életbeléptető törvényjavaslat 4. §-a szerint adott esetben ez a korábban mindig bűntettnek minősült cselekmény most fegyelmi úton is elintézhető. A katonai őr elleni bűntettek és vétségek tekintetében, az őrnek való ellenállás, ha halálos fegyverrel történt és az Őr megsebesítte-