Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

Az országgyűlés képviselőházának 329 legelső a békeszerető nemzetek kö>zött. (Úgy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) ' T. Ház! Rátérve magukra a javaslatokra, meg kell állapítanom, hogy nagyon kevesen méltatták annak jelentőségét, hogy ez a törvényjavaslat 1. §-áhan egyszerűen eltörli a régi katonai íbüntetőtörvénykönyvnek egy hiján 800 paragrafusát és ugyanebben az egy paragrafusban életbelépteti az összes polgári magyar büntetőtörvényeket. Azokon a területeken tehát, ahol eddig katonai jog érvényesült, ezzel az egy paragrafussal a magyar polgári törvények büntetőrendelkezései fognak érvényesülni. Ezt kevéssé szokták méltányolni. Majd leszek bátor kimutatni, — . amint mondottam, talán az unalomig is részletezve — mit, mennyi enyhítést jelent ez. De jelenti elsősorban azt a nagy elvet, hogy egységes lesz a jog, hogy a főszabály a polgári büntetőtörvény lesz és csak bizonyos vonatkozásokban jelentkezik a kivétel, a külön katonai jog azon a téren, ahol az elkerülhetetlen, ahol sui generis delictumok vannak, amelyek kizárólag katonai jelleggel függnek össze és abból foiynak. Hogy ez a reform milyen jelentőségű, annak " részletezése kellő méltatásban részesült például Lakatos Gyula t. képviselőtársam részéről, aki ennek jelentőségét egyenesen demokratikus, erős haladásnak jellemezte. Wolff Károly t. barátom az alkotást és ebben a vonatkozásban a törvényjavaslat jelentőségét magas nívójúnak jellemezte. Csák Károly t. barátom azt mondotta, hogy maga a törvény reformja és ahogy^ ma itt áll előttünk, valóban a jogállam kiépítéséhez egy óriási lépés. Váry Albert t. barátom szélesen megalapozott jelentős tartalmú felszólalásából az csendült ki, hogy ez a javaslat a korszellemnek megfelel, ennél jobbat adni majdnem lehetetlen. T. uraim! Ha ezt nézem és látom azt, hogy jogászképviselőtársaim, akik a felelősséget teljes mértékben érzik jogásztársaikkal, saját egyéniségükkel, a Képviselőházzal és a választóközönséggel szemben, így nyilatkoznak a nélkül, hogy erre bármi kötelezné őket, tisztán meggyőződésből: akkor bocsánatot kérek, lehetetlen ezzel szemben megállani a annak az elszigetelt véleménynek, amelynek Gál Jenő t. képviselőtársam adott kifejezést, amikor azt mondotta, hogy itt drákói jogszabályokat hoztunk. Nincsenek itt drákói jogszabályok, itt enyhítés van. Es ha a bizonyítással a drákói jogszabályok tekintetében adós maradt i képviselőtársam, én az ellenkező állítása terén nem leszek adós. Eleve elnézést kérek a t. Háztól, hogy ebben a vonatkozásban unalmas leszek, de azokkal a t. képviselőtársaimmal tartok, akik azt mondották, hogy ebben a javaslatban nincs politika, hanem van jogi munkálat, sok új jogszabály, hogy jogi szemmel kell nézni a javaslatot. Lehet, hogy a t. Háznak unalmas lesz ez a vonatkozás, de ha szembenállunk ilyen váddal és a dolognak közvélemény előtt való olyan beállításával, hogv itt drákói jogszabályok vannak, ' akkor méltóztassanak türelemmel meghallgatni mindazt, amit az enyhítésre vonatkozólag bátor leszek előadni. (Halljuk! Halljuk!) A büntetési rendszer tekintetében a-^égi katonai büntetőjogban a halálbüntetés rendszere abszolút büntetés volt, tehát nem is lehetett enyhíteni szabadságvesztés-büntetéssel. Most azonban a büntetőtörvénykönyv 92., vagy 91. §-ának alkalmazásával ez a merevség megszűnik. Ennek következtében itt van az első pont, ahol igen jelentékeny az enyhülés. ülése 1929 november 13-án, szerdán. 303 Számos közönséges bűncselekménynek halál a büntetése a régi katonai büntetőjogban és vannak olyanok is, amelyek most a változás után a rendes polgári büntetőjog uralmának bekövetkezésekor egyszerűen vétséggé fognak devalválódni. így például a régi katonai büntetőjog 363. §-a az idegen tulajdon rongálásának súlyosabb esetére halálbüntetést szab ki, míg a büntetőtörvénykönyv 418. és a következő paragrafusai szerint ez ezután csak vétségként kerül elbírálás alá. Halálbüntetés van szabva a régi katonai büntetőjog 365. §-ában az olyan vasúti hivatalnokra, aki szolgálati kötelességét szándékosan elmulasztj büntetőtörvénykönyv 438. §-a szerint ez ismét csak vétség. Halálbüntetés van szabva a régi 449—452. §-ok szerint a gyújtogatás számos esetére, amelyek a büntetőtörvénykönyv szerint csak fegyházzal büntetendők. Halálbüntetés van szabva a régi törvénykönyv 471. §-ában a lopásra, ha azt háború idején követték el és bizonyos minősítő körülmények fennforognak, ellenben / a büntetőtörvénykönyv szerint a lopás büntetése legfeljebb 10 évig terjedhető fegyház.^ Halálbüntetés van szabva a rablásra a régi 487. §-ban, ha azt háború idején követték el; a büntetőtörvénykönyv szerint, amely ezután fog érvényesülni, itt legfeljebb életfogytiglani fegyház a büntetés. A határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetés leghosszabb tartama a régi 26. § szerint 20 év, viszont a büntetőtörvénykönyv 22. §-a szerint a határozott idejű fegyház leghoszszabb tartama 15 esztendő. A régi katonai büntetőjogban a speciális minimumok rendszere általános, a polgári büntetőjogban ez kivételes. Rendszerint tehát le lehet menni a legkisebb mértéken alul az illető büntetési nem legkisebb fokára is, ; a nélkül, hogy a 92. §-t még igénybevenné a bíró. A régi katonai büntetőjogban nincs a büntetőtörvénykönyv 92. §-ának megfelelő terjedelmű enyhítő szakasz és így más büntetési nemre átmenni nem lehet; egyáltalában nem ismeri a korrekcionalizálást, tehát az enyhítő szakasz alkalmazásával nem lehet például a bűntettet vétséggé átminősíteni, ami ezután lehetségessé válik. A lefokozás mellőzését az új 22. és 23. szakasz szélesebb körben teszi lehetővé^ mint a mai jog szabálya. Ahogy például a polgári jog a hivatalvesztés és a viselt hivataltól való eltiltás kiszabását is_ újabban enyhébben kezeli és a bíró cognitiójára bízza, itt s megszűnik a kényszerítő jogszabály, a lefokozás kérdésében is szabad útja lesz a bírói cognitiónak. Nem lehet azután lekicsinyelni annak a nagy jelentőségét, hogy az új katonai büntetőtörvénykönyv behozza a büntetés feltételes felfüggesztésének intézményét,

r amely teljesen is-" meretlen volt és amely óriási, százados lépéssel való előrehaladást jelent. Az életbeléptetési törvényjavaslatnak az összbüntetésre vonatkozó rendelkezésére kell rámutatnom. Eddig a katonai büntetőjog az összbüntetést nem ismerte, pedig az összbüntetési rendszer azt jelenti, hogyha valakire egy időben, vagy egy bizonyos időn belül többféle büntetést szabtak ki külön-külön, azt nem külön kell majd leülnie, hanem a bíróság összbüntetést szab ki, ami természetszerűleg mindig öszszevonást jelent, tehát a büntetésnek jelentékeny mérséklését és enyhítését jelenti. Behozza az életbeléptetési törvényjavaslat a feltételes szabadságra való bocsátás intézményét, sőt messzebb megy, mint a polgári bün-