Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

284 Az országgyűlés képviselőházának 329 nél». (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ez megvan!) Nem látom, t. miniszter úr. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: De a botbüntetés nincs is itt a javaslatban!) Nincs benne, mert nincs megírva a szövegben, de sokkal súlyosabb büntetések vannak. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt lehet mondani!) Sokkal súlyosabb büntetések vannak, mert hiszen nemcsak botozni lesz lehetséges, hanem lehetséges lesz csillagot rúgatni azzal a katonával, vizet itatni, lehetséges lesz kitenni a napra, lehetséges lesz a katonával ezután a törvényjavaslat után bármit csinálni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A fantáziát is szabadjára lehet bocsátani!) Kijelentem, hogy az első szöveg a katonának csak a megbotozását engedte meg, de nem engedett meg vele szemben mindennemű más, a büntetőtörvény könyvben ismeretlen büntetési nemet. Az eredeti még humánus törvényjavaslat volt ehhez a törvényjavaslathoz képest. Mármost, t. Képviselőlház, nem értem a nemzeti kormányt, nem értem azt a kormányt, amely ebben a nemzeti Magyarországban kormányoz. Mert hiszen itt, sajnos, semmiféle nemzetiség nincsen, itt egy egységes nemzeti Magyarország van. Sajnos, olyan egységes nemzeti ország lettünk, amilyen kevés van már a világon, annyira egynyelvű és egygondolkodású nép lettünk. Ismétlem, kezdem nem érteni a dolgot. A világháború tapasztalatai a kormányra nézve nagyszerűek lehettek. Bátor voltam a háború óta és a háború alatt nagyon sok könyvet elolvasni —> személyes tapasztalataimon kívül — a magyar katonáról. Láttam ezt a magyar katonát az uzsoki hétszeres szerpentinen dalolva menni fel az orosz hajóágyúkkal szemben, az orosz gépfegyverek tüzében. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a katona mit tett a háborúban és^ — nemcsak mi tudjuk. A magyar katona Európa büszkesége. Az ismeretlen magyar katona síremlékét óriási ünnepségek keretében nemrégen avattuk fel. Nemcsak mi, hanem ellenségeink is csak jót tudnak a magyar katonáról. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Azok munkáit tessék elolvasni, akiket mi ellenségeink között láttunk; tessék elolvasni az olasz katonai írókat, akik a háború alatt szintén ellenségek voltak, azután a francia, az angol, az orosz írókat és méltóztassék elolvasni barátaink közül a német katonai írók könyveit. En a háború alatt olvastam állandóan azokat a megjegyzéseket, azokat a reminiszcenciákat és véleményeket, melyek a magyar katonáról megjelentek. Soha életemben nem fogom elfelejteni Jablonovszky Sándornak egy cikkét, melyben «A Kárpátok lábainál» címmel megírja, hogy a magyar katona nekiveti lábát a Kárpátoknak és őrült vadsággal semmire sem nézve és semmire sem gondolva, életét nem kiméivé védi a magyar határokat és a magyar aratást. Emlékszem Petrow egyik cikkére, amely a Russkoje Slovo-ban jelent meg, amelyben megírta, hogy mikor hadifogságba kerül bármilyen katona, egy cigarettáért, egy pohár pálinkáért mindent elmond, beszédes lesz, csak egyféle nép van, amely összeszorítja a fogát, amelynek hiába adnak cigarettát és sonkát, mert az hallgat, s ez a magyar. Olvastam az angolok véleményét s olvastam az olaszok véleményét a háború alatt, ahol mindenütt az volt a felfogás, hogy csak magyar csapatok ne kerüljenek velük szembe, mert a magyar harcrakész, fegyelmezett, önfeláldozó. Es akkor meg méltóztatnak tisztelni ezt a magyar katonát akkora bizalmatlansággal, hogy amikor — s ezt merem állítani — az egész . ülése 1929 november 13-án, szerdán. világon nincs sehol egyetlenegy ország sem, amely a saját katonájával szemben olayn bizalmatlaan volna, hogy vele szemben a botbüntetést szükségesnek látná bevezetni, akkor a magyar nemzeti állam, a magyar nemzeti hadsereg amely a saját katonájával szemben olyan bizalmatlan volna, hogy vele szemben a botbüntetés bevezetését. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nincs benne a javaslatban!) T. miniszter úr, ezt a miniszter úrnak itt senki sem hiszi el. Tessék nekem itt egy egységespárti képviselőt mutatni, aki azt mondja, hogy ebben a javaslatban a botbüntetés nincs benn. Ebben a törvényjavaslatban benne van nemcsak a bot, hanem a középkor minden büntetőeszköze, mert a középkornak minden büntetési eszközét lehet alkalmazni ezzel a javaslattal kapcsolatban. T. Képviselőház! Nem szükséges ezeket felolvasnom, hiszen mindenki nagyon jól ismeri ezeket az eszközöket, és én azért mégis bátor vagyok azt ^ mondani, hogy nincsen nekünk semmi szükségünk arra, hogy ezzel a derék, kiváló magyar katonával szemben, a jövő ismeretlen magyar katonájával szemben ilyen pontokat hagyjunk benne a törvényjavaslatban. Sohasem fogom elfelejteni, hogy mikor hallottam először életemben arról, hogy a katonákkal szemben vesszőfuttatást és botbüntetést alkalmaztak. Volt a gimnáziumban egy igen derék történelemtanárom, aki később egyetemi tanár lett. Ö magyarázta nekem az 1848-as időket. Ö magyarázta nekünk az iskolában azt, hogy azok a katonák, akiket a magyar honvédhadseregből besoroztak az osztrák hadseregbe, mikor Olaszországba kellett volna indulniok egy innsbrucki kaszárnyából, az udvarról való kimasirozás közben a Kossuthnótát kezdték énekelni és hogy akkor ezeket a katonákat, a magyar szabadságharc hőseit, akik egy esztendőn keresztül verekedtek a magyar szabadságért az egész világgal, — mert hiszen az osztrák császárság és az orosz cárizmus akkor egy világot jelentett — akik mint oroszlánok harcoltak a magyar szabadságért, megbotozták. En általában azon az állásponton vagyok, hogyha igaz minden vallásnak az a tanítása, hogy mindannyian Isten képére teremtett emberek vagyunk, akkor azt mondom, hogy az az Isten képére teremtett ember meggyalázza az Isten képére teremtett embert akkor, amikor vele szemben azt a büntetési tételt alkalmazza, hogy lefekteti a padra és a padon vereti. Amint már mondottam, nagyon szerettem volna, ha hallottam volna azt, hogy ezekben és ezekben az országokban van botbüntetés. Én megelégedtem volna ezzel is. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Tegnap Váry Albert képviselőtársunk megmondta, hogy hol és hányszor alkalmazzák!) T. miniszter úr, én szeretném lefektetve látni írásban, hogy melyik országban büntetnek így. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Felolvasta Váry képviselő úr egy könyvből!) Az én tudomásom szerint sehol sem. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Angliában a polgári bíróságnál is alkalmazzák!) Nem tudok sehol a világon arról, hogy a katonai büntetőtörvénykönyvek ismernék a botbüntetést a katonára nézve. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A civil büntetőjog ismeri! — Gál Jenő: Dániában próbálták a részeg embert verni, de abbahagyták. — Váry Albert: Az angol büntetőjog ismeri! — Zaj.) En, t. képviselőtársaim, nem tudok róla, hogy ez a büntetési nem használatos lenne. (Váry Albert: En tudok róla!) Meg vagyok róla győződve, hogyha t. képviselőtársam tud is róla,