Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-328
Az országgyűlés képviselőházának 328. zópárt tagja az igen t. miniszter úr iránti bizalomból kifolyólag kénytelen vagyok ehhez hozzájárulni, ha ezt bizalmi kérdéssé teszi. Mint büntetőjogász azonban kell, hogy nyomatékkal figyelmébe ajánljam az. én aggályaimat, bár ki kell jelentenem, 'hogy maga a szövegezés nagyon szerencsés. A javaslat ugyanis megállapítja, hogy a becsülete ellen intézett támadáson jogtalannak kell lennie; megmondja, hogy a jogtalan támadás folytatásának megakadályozása céljából kell a fegyverhasználatnak történnie, megmondja, hogy azonnal kell a fegyvert használni, megmondja azt is, hogy ha a célt máskép nein érhette el, mint így és végül azt is megkívánja, hogyha az elkerülhetetlen szükségesség határát nem. lépte túl. Az a bizonyos vagdalkozás tehát ide nem tartozik. Ide az tartozik, hogy a fegyverhasználatnak abban a pillanatban kell történnie, továbbá az, hogy csak annyi történjék, amennyi feltétlenül szükséges az elhárításra és ha ezt máskép nem lehetett elérni. Én így értelmezem a szakaszt. Ennek dacára, mint polgár és mint büntetőjogász nem fogadhatom el. (Zaj a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Az volt az eredeti javaslatban, hogy más személy jelenlétében!) Ha a § megmarad, én bízom abban, hogy a miniszter úr lesz olyan kegyes és helyreállítja az eredeti szöveget, mert erre igazán nincs semmi ok, ha négyszemközt történik a sértés, a rendelkezés fegyverhasználatra akkor is felhatalmazást adjon. Végre maga a gondolat is az, hogy magát a katonát megvédjük az ilyen nyilvános, esetleg politikai okokból is érhető inzultusok ellen. Ha ez a célunk, akkor a «más személy jelenlétében» szavak maradjanak benne, mint ahogy azt az eredeti javaslat kontemplálta. Én csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy mindig arra kell gondolnia annak a katonatisztnek, aki ezen törvény alapján ebbe a helyzetbe kerül és cselekszik, hogy soha sem szabad, hogy a kardhasználat megtorlás jellegű legyen, hanem mindig tulajdonképpen a megakadályozás, az elhárítás legyen a cél. Szóval inkább közelednék a 79. §-ban előírt jogtalan és közvetlen támadás elhárításához és lehetőség szerint jogos védelem területén mozogjon. Hiszen a katonai fegyelmi szabályzat megengedi azt, hogy az ^ illetékes parancsnok megfelelő módon r kitaníthassa a katonatiszteket ennek a kivételes védekezésnek mibenlétére és esetleges igénybevételére. Ami már most a törvény 50. és 51. §-ait illeti, itt egyes felszólalók tévedésben vannak. Ez nem taxació, ez exemplifikatív példálódzó felsorolás. (Gál Jenő: Még nagyobb hiba!) Most hallottam egy ilyen felszólalást. Az nem baj, ha azt mondja «különösen», mert ezek támpontok. Nagyon jól tudjuk, hogy támpontokra szükség lehet ilyen ítélkezéseknél. Nem árt. Büntetőjogi szempontból egyáltalában nem találom ezt kifogásolhatónak, hiszen ez nem taxació, hanem csak példálózás. Örömmel üdvözlöm a katonai büntetőtörvénykönyvnek 52. §-át, amely felhatalmazza a bíróságot arra, hogy agyonlövéses halálbüntetés esetén leszállhasson 5 évi tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabására. Ez megnyugtat bennünket, polgári büntetőjogászokat, annál is inkább, mert viszont tudjuk, hogy érvényben van rájuk vonatkozóan a polgári büntetőtörvénykönyv 91. és 92. §-ai, tehát egy akasztásos halálbüntetésnél a 92. § alkalmazásával 15 évi fegyházig le lehet szállni. Szóval a halálbüntetések, amelyeket ez a katonai büntetőtörvénykönyv több helyen, összesen 11 helyen kiülése 1929 november 12-én, kedden. 275 mond, bizonyos fokig enyhülnek. Amennyire szükség lehet a katonai büntetőbíráskodás területén a halálbüntetésre a katonai rend és fegyelem szempontjából éppúgy szükséges a javaslat 52. §-a s a büntetőtörvénykönyv 92. f-a büntetések enyhítései érdekében. Ami a katonai büntetőtörvénykönyv második részét illeti, ahol a szorosan vett katonai bűntettek és vétségek vannak felsorolva, amelyeket csak katonai egyének követhetnek el, ezeknek részletes tárgyalásába nem bocsátkozom. Általában annyit mondhatok, hogy jogászilag szabatosan vannak megszerkesztve. Nem vagyok katona, ennek következtében katonai szaktudásom sincs, hogy itt a rendelkezések szükségessége és a helyessége felett jogi vitatkozást kezdjek. (Gál Jenő: Igazságszolgáltatás kérdése ez! Nem katonai kérdések ezek!) Nekem, mint polgári büntetőjogásznak egyes büntetések túlszi gorúaknák tűnnek fel, viszont nagyon jól tudom, hogy a rendet, a fegyelmet másképpen, mint szigorú büntetésekkel, különösen visszariasztó büntetésekkel nem lehet fenntartani. Megnyugszom ezekben a rendelkezésekben, mert a régi katonai büntetőtörvénykönyvben 58 esetben ^volt halálbüntetés, itt csak 11 esetben. Ha hozzáveszem azt, hogy ebben a 11 esetben is a 92., illetőleg az 52. § alkalmazásával mindig le lehet szállni, — a rögtönítélő bíróságra vonatkozó intézkedéseket majd másutt fogom ismertetni — akkor megnyugvással látom, hogy szigor van, de nem kellő alap és kellő belátás nélkül való és nem feleslegesnek látszó szigor, hanem olyan szigor, amelyet a rend és a fegyelem érdekében helyesnek tartok. A javaslat 4. §-ára vonatkozó észrevételeimet, amelyek (Gál Jenő: Nem katonai kérdések!) szorosan kapcsolatosak az életbeléptetési törvény 8., 50. és 97. szakaszaival, majd az életbeléptető törvényjavaslat megbeszélése kapcsán fogom elmondani. Még csupán annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy, mint büntetőjogász a magam részéről ezt a javaslatot a kifogásolt 38. § harmadik pontjának kivételével általában megfelelőnek ítélem és a nehéz feladatot, amelyet a törvény készítője maga elé tűzött, helyesen megoldottnak, sőt bizonyos tekintetben egyenesen példásan megoldottnak tekintem. Áttérve az életbeléptető és ezzel kapcsolatos rendelkezésekre vonatkozó javaslatra, első megjegyzésem az, hogy ebben az életbeléptetési törvényben annyi mindenféle, rendelkezés van, hogy csodálom a törvénykészítőknek művészetét, amellyel ki tudták magukat ismerni ezek között a szövevényes rendelkezések között. A magyar polgári büntetőtörvénykönyv, egyéb polgári büntetőtörvények, a polgári büntetőperrendtartás, a katonai büntetőtörvénykönyv, illetve mostani javaslat és a katonai büntetőperrendtartás, 1912 : XXXIII. tcikk, a honvédség katonai bűnvádi perrendtartása akkora terület, mindezeknek a rendelkezéseknek összhangba hozatala, pótlása, kiegészítése olyan óriási jogászi munka, hogy én csak csodálattal ismerhetem el itt a javaslatot készített urak művészi munkáját. Altalánosságban idevonatkozólag a következő, véleményem szerint igen megszívlelendő észrevételem volna. Itt életbeléptetési törvénnyel állunk szemben. Eendben van. De ez az életbeléptetési törvényjavaslat egyik részében foglalkozik az^ új katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetésével és a katonai bűnvádi perrendtartásnak, tehát a honvéd bűnvádi perrendtartás egyes ren-