Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-319

18 Az országgyűlés képviselőházának a kérdéshez hozzászólni. A magam részéről az elnöki indítványt fogadom el Farkas István igen t. képviselőtársunk szinte ötletszerűleg megtett indítványával szemben. (Esztergályos János: Mi az, hogy ötletszerűleg? A nyomorú­ság ötlet ebben az országban? A választói mit mondtak Önnek a beszámolóján? — Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Esztergályos János: A választói mit mondanak önnek?) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom, (Br. Podma­niczky Endre: Azt sem tudja, hogy mit akart mondani! — Zaj.) Eri Márton: Bocsánatot kérek, azt sem tudja a képviselő úr, hogy mit akarok mondani, miért tehát ez az előzetes dühös közbeszólás? (Esztergályos János: Mert azt méltóztatott mondani, hogy: «ötletszerűleg!» Miért «Ötlet­szerűleg?!») Nekem szabad azt mondanom; az­zal — azt hiszem — nem követtem el sértést és tiszteletlenséget t. képviselőtársammal szemben. Igen t. Képviselőház! En azt hiszem, nincs ennek a Háznak egyetlen tagja sem, aki ne volna tisztában a mai közgazdasági helyzet ne­hézségeivel és ezekből származó esetleges követ­kezményeivel. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ami igen t. képviselőtár­samnak azt a közbeszólását illeti, hogy kérdez­zem meg választóimat, kijelentem, hogy ott vol­tam, megkérdeztem őket, szembenéztem azokkal a bizonyos, felszólalásaim közben elhangzott feleletekkel és kérdésekkel és megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogy egészen szépen és azzal a megszokott tisztelettel és kedvesség­gel váltam el az én igen t. polgártársaimtól, választóimtól, amelyet velem szemben mindig tanúsítottak. Igen t. Ház! Beszélünk a munkanélküliség­ről. Természetes dolog, hogy ez — tekintettel a katasztrofális közgazdasági viszonyokra — ma minden nemzetnek egyik legfőbb baja. (Prop­per Sándor: Máshol törődnek vele! — Zaj.) Hi­szen olvasták az urak is, hogy a mai angol munkáskormányzat alatt is nem apadt, hanem inkább nőtt a munkanélküliek száma.* (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Ott adnak segélyt nekik!) Angolország pedig más anyagi viszo­nyok között^ él, mint ez a szegény Csonka­Magyarország, és mégsem tudja elérni azt, hogy a munkanélküliek számát apassza. (Mala­sits Géza: Ott államsegélyt adnak a munka­nélkülieknek, itt pedig adnak nekik csendőrsar­kot!) Az a törekvés, hogy ezen a helyzeten se­gítsünk, igenis megvan mindannyiunknál, a kormánypártnál éppúgy, mint önöknél. Ezt azonban nem lehet kisajátítani; mindnyájunk­nak közös és egyforma kötelessége, hogy a munkanélküliség folytán előállott nehéz hely­zeten valahogyan segítsünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Miután pedig a miniszterelnöknek az egy­ségespárt értekezletén történt kijelentései után várható kormányrendelkezések révén hiszem, hogy ezen a téren bizonyos kedvező eredménye­ket elérhetünk, ennélfogva tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék az elnöki indítványt el­fogadni. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki a napirendhez szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi indítvánnyal szemben all Farkas István képviselő úr indítványa. Kér­dem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki napi­rendi indítványt elfogadni, szemben Farkas István képviselő úr indítványával, igen vagy 319. ülése 1929 október 22-én, kedden. nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az el­nöki napirendi indítványt fogadják el, szíves­kedjenek felállami. (Megtörténik. — Malasits Géza: Ettől jóllaknak a munkanélküliek!) Több­ség. Kimondom tehát határozatkep, hogy a Haz az elnöki napirendi indítványt fogadta el. (Zaj a szélsőbalodalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Most pedig a legutóbbi ülésünkön tett beje­lentésnek megfelelően következik a honvédelmi miniszter úr írásbeli válasza' Szilágyi Lajos képviselő úr interpellációjára,. Kérem a jegyző urat» szíveskedjék a mi­niszteri választ felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Szilágyi Lajos országgyűlési képviselőnek a Ház 1927. évi december hó 7-én tartott 101. ülésében a hadi­kölesön jegyzésére háború alatt kiadott katonai rendelkezések és az azokból folyó erkölcsi köte­lezettségek tárgyában hozzám intézett inter­pellációjára a már 1928. évi január hó 18-án kelt ezirányú válaszommal kapcsolatban van szerencsém a t. Ház tudomására juttatni, hogy a hadikölcsönjegyzéssel kapcsolatos ügyirato­kat, amelyek a wieni és budapesti forradalmak után még megmaradtak, átvizsgáltam. Azok a t. Ház rendelkezésére mellékelten bocsátott «Uta­sítás az V. osztrák és az V. magyar hadiköl­csÖnre való jegyzők toborzására és a jegyzések kezelésére», valamint a 2002/eln, k. o. 1917. szám alatt kiadott «Utasítás a mögöttes országrészben levő m. kir. honvédségnek és népfelkelésnek ha­dikölcsön jegyzésére» — szóló rendelkezések szel­lemében történő iratváltásokat, az utasítások anyagát képező részletintézkedéseket, vagy pe­dig egyes visszaélések, hatásköri túllépések, stb. megtorlására vonatkozó intézkedéseket tar­talmazzák. A t. Ház rendelkezésére bocsátott mellékelt utasítások a hadikölcsönjegyzés céljából az ak­kori kormány által kiadott rendelkezések ösz­szeségét felölelik. E rendelkezések és utasítá­sok a cs. és kir. hadügyminisztérium és had­seregfőparancsnokság (A. 0. K.) által kiadott rendeletekkel egyöntetűen és az akkori pénzügy­miniszter úrral egyetértőleg adattak ki. Van szerencsém még a t. Ház tudomására hozni, hogy a hadikölcsönjegyzés érdekében két­ségtelenül folyt a háború alatt a hadseregen belül is propaganda, azonban ennek a propa­gandának olyan beállítása, mintha az kényszer jellegével bírt volna, túlzott. Ezt a becsatolt utasítások teljesen megcáfolják. Ez a propa­ganda a hadviselés érdekében történt, az ország érdekeit szolgálta, s természetes, hogy nem le­hetett akkor előre számolni a bekövetkezett szo­morú Összeomlással, amelynek következményei az akkor tett Ígéreteknek beváltását egyelőre lehetetlenné teszik. Kérem válaszom tudomásul vételét. — Csáky s. k.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a honvédelmi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr írásbeli válasza Pakots József képvi­selő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a minisz­teri választ felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Nagy­méltóságú Elnök úr! A folyó évi június hó 6-án kelt 1698. számú nagybecsű átiratára Pakots Jó­zsef országgyűlési képviselőnek a szilágyitelepi kultúrháborúság ügyében előterjesztett interpel-

Next

/
Thumbnails
Contents