Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-319

18 Az országgyűlés képviselőházának a kérdéshez hozzászólni. A magam részéről az elnöki indítványt fogadom el Farkas István igen t. képviselőtársunk szinte ötletszerűleg megtett indítványával szemben. (Esztergályos János: Mi az, hogy ötletszerűleg? A nyomorúság ötlet ebben az országban? A választói mit mondtak Önnek a beszámolóján? — Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Esztergályos János: A választói mit mondanak önnek?) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom, (Br. Podmaniczky Endre: Azt sem tudja, hogy mit akart mondani! — Zaj.) Eri Márton: Bocsánatot kérek, azt sem tudja a képviselő úr, hogy mit akarok mondani, miért tehát ez az előzetes dühös közbeszólás? (Esztergályos János: Mert azt méltóztatott mondani, hogy: «ötletszerűleg!» Miért «Ötletszerűleg?!») Nekem szabad azt mondanom; azzal — azt hiszem — nem követtem el sértést és tiszteletlenséget t. képviselőtársammal szemben. Igen t. Képviselőház! En azt hiszem, nincs ennek a Háznak egyetlen tagja sem, aki ne volna tisztában a mai közgazdasági helyzet nehézségeivel és ezekből származó esetleges következményeivel. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ami igen t. képviselőtársamnak azt a közbeszólását illeti, hogy kérdezzem meg választóimat, kijelentem, hogy ott voltam, megkérdeztem őket, szembenéztem azokkal a bizonyos, felszólalásaim közben elhangzott feleletekkel és kérdésekkel és megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogy egészen szépen és azzal a megszokott tisztelettel és kedvességgel váltam el az én igen t. polgártársaimtól, választóimtól, amelyet velem szemben mindig tanúsítottak. Igen t. Ház! Beszélünk a munkanélküliségről. Természetes dolog, hogy ez — tekintettel a katasztrofális közgazdasági viszonyokra — ma minden nemzetnek egyik legfőbb baja. (Propper Sándor: Máshol törődnek vele! — Zaj.) Hiszen olvasták az urak is, hogy a mai angol munkáskormányzat alatt is nem apadt, hanem inkább nőtt a munkanélküliek száma.* (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ott adnak segélyt nekik!) Angolország pedig más anyagi viszonyok között^ él, mint ez a szegény CsonkaMagyarország, és mégsem tudja elérni azt, hogy a munkanélküliek számát apassza. (Malasits Géza: Ott államsegélyt adnak a munkanélkülieknek, itt pedig adnak nekik csendőrsarkot!) Az a törekvés, hogy ezen a helyzeten segítsünk, igenis megvan mindannyiunknál, a kormánypártnál éppúgy, mint önöknél. Ezt azonban nem lehet kisajátítani; mindnyájunknak közös és egyforma kötelessége, hogy a munkanélküliség folytán előállott nehéz helyzeten valahogyan segítsünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Miután pedig a miniszterelnöknek az egységespárt értekezletén történt kijelentései után várható kormányrendelkezések révén hiszem, hogy ezen a téren bizonyos kedvező eredményeket elérhetünk, ennélfogva tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék az elnöki indítványt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki a napirendhez szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi indítvánnyal szemben all Farkas István képviselő úr indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, szemben Farkas István képviselő úr indítványával, igen vagy 319. ülése 1929 október 22-én, kedden. nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az elnöki napirendi indítványt fogadják el, szíveskedjenek felállami. (Megtörténik. — Malasits Géza: Ettől jóllaknak a munkanélküliek!) Többség. Kimondom tehát határozatkep, hogy a Haz az elnöki napirendi indítványt fogadta el. (Zaj a szélsőbalodalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Most pedig a legutóbbi ülésünkön tett bejelentésnek megfelelően következik a honvédelmi miniszter úr írásbeli válasza' Szilágyi Lajos képviselő úr interpellációjára,. Kérem a jegyző urat» szíveskedjék a miniszteri választ felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Szilágyi Lajos országgyűlési képviselőnek a Ház 1927. évi december hó 7-én tartott 101. ülésében a hadikölesön jegyzésére háború alatt kiadott katonai rendelkezések és az azokból folyó erkölcsi kötelezettségek tárgyában hozzám intézett interpellációjára a már 1928. évi január hó 18-án kelt ezirányú válaszommal kapcsolatban van szerencsém a t. Ház tudomására juttatni, hogy a hadikölcsönjegyzéssel kapcsolatos ügyiratokat, amelyek a wieni és budapesti forradalmak után még megmaradtak, átvizsgáltam. Azok a t. Ház rendelkezésére mellékelten bocsátott «Utasítás az V. osztrák és az V. magyar hadikölcsÖnre való jegyzők toborzására és a jegyzések kezelésére», valamint a 2002/eln, k. o. 1917. szám alatt kiadott «Utasítás a mögöttes országrészben levő m. kir. honvédségnek és népfelkelésnek hadikölcsön jegyzésére» — szóló rendelkezések szellemében történő iratváltásokat, az utasítások anyagát képező részletintézkedéseket, vagy pedig egyes visszaélések, hatásköri túllépések, stb. megtorlására vonatkozó intézkedéseket tartalmazzák. A t. Ház rendelkezésére bocsátott mellékelt utasítások a hadikölcsönjegyzés céljából az akkori kormány által kiadott rendelkezések öszszeségét felölelik. E rendelkezések és utasítások a cs. és kir. hadügyminisztérium és hadseregfőparancsnokság (A. 0. K.) által kiadott rendeletekkel egyöntetűen és az akkori pénzügyminiszter úrral egyetértőleg adattak ki. Van szerencsém még a t. Ház tudomására hozni, hogy a hadikölcsönjegyzés érdekében kétségtelenül folyt a háború alatt a hadseregen belül is propaganda, azonban ennek a propagandának olyan beállítása, mintha az kényszer jellegével bírt volna, túlzott. Ezt a becsatolt utasítások teljesen megcáfolják. Ez a propaganda a hadviselés érdekében történt, az ország érdekeit szolgálta, s természetes, hogy nem lehetett akkor előre számolni a bekövetkezett szomorú Összeomlással, amelynek következményei az akkor tett Ígéreteknek beváltását egyelőre lehetetlenné teszik. Kérem válaszom tudomásul vételét. — Csáky s. k.» Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a honvédelmi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr írásbeli válasza Pakots József képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszteri választ felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Nagyméltóságú Elnök úr! A folyó évi június hó 6-án kelt 1698. számú nagybecsű átiratára Pakots József országgyűlési képviselőnek a szilágyitelepi kultúrháborúság ügyében előterjesztett interpel-